Ugrás a tartalomhoz

Lukovo Šugarje

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lukovo Šugarje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségKarlobag
Jogállásfalu
Irányítószám53289
Körzethívószám+385 053
Népesség
Teljes népesség100 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság19 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 26′, k. h. 15° 12′44.433333°N 15.200000°EKoordináták: é. sz. 44° 26′, k. h. 15° 12′44.433333°N 15.200000°E
SablonWikidataSegítség

Lukovo Šugarje falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Karlobaghoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Karlobagtól légvonalban 14 km-re, közúton 19 km-re délkeletre a Pag-szigettel szemben, a 8-as számú főút mentén a tengerparton az azonos nevű öböl partján fekszik. Az öbölnek a tenger felé egy szűk kijárata van. Vonzáskörzetében kis parti telepek sora található, melyek a Velebit-csatorna kopár és meredek partján helyezkednek el.

Története

[szerkesztés]

A település nevét Szent Lukács tiszteletére szentelt templomáról kapta és már a középkorban is létezett, de a 17. században elpusztult. Később bunyevácokkal telepítették újra. Lakói állattartással és halászattal foglalkoztak. Szorgalmas nép élt itt. Télen a tenger közelében maradtak, míg nyáron a száraz időszakokban távolabb kerestek forrásokat maguknak és állataiknak. Kis hajóikkal fuvarozták a homokot az útépítésekhez és a fát a Velebit-hegységből, amelyeket borra, sóra és egyebekre cseréltek, amelyekre szükségük volt. Amíg út nem volt gyalog tették meg az utat a hegyeken át Gospićra és vissza. Templomát a 18. században, építették, plébániáját 1809-ben alapították. A templom mellett 1840-ben a vízellátás biztosítására ciszternát építettek. Alapiskolája 1907-ben nyílt meg, miután lakossága ezt már 1875-ben igényelte a zágrábi hatóságoktól. 1857-ben 272, 1910-ben 667 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A királyság idejében a Pora-öbölben vámház működött, amely megakadályozta az áruk engedély nélküli forgalmát Lika felé. Az itt élők állattartással, halászattal, méhészettel foglalkoztak és közismerten kitűnő tengerészek voltak. 1937-ben makadámút épült, amelyen a tengeri úton érkezett lisztet szállíthatták a helyi pékségbe. A Skočkobila-foknál posta működött, ahonnan a vízi úton érkezett küldeményeket Gospić, Zára és más települések felé továbbították. A II. világháború után nehéz idők jöttek. Tömegek vándoroltak ki Amerikába a jobb élet reményében. 1959-ben megépült az aszfaltozott tengerparti főút, mely elősegítette újabb tengerparti részek betelepítését. A településnek 2011-ben 68 lakosa volt. A lakosság bevételi forrásai egyre inkább a turizmus és a halászat irányába tolódnak el, míg a régebben elterjedtebb állattenyésztés ma már kihalófélben van. A térség legnagyobb gondja még mindig a víz és a vízvezeték hiánya.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
272 632 588 455 632 667 584 456 342 343 256 184 147 136 79 68

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1772-ben épült. Ennek alapjain építették fel 1842-ben a mai templomot.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]