Ugrás a tartalomhoz

Letinac

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Letinac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségBrinje
Jogállásfalu
PolgármesterZlatko Fumić
Irányítószám53260
Körzethívószám+385 053
Népesség
Teljes népesség95 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság630 m
Terület24,97 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 58′ 55″, k. h. 15° 13′ 25″44.981944°N 15.223611°EKoordináták: é. sz. 44° 58′ 55″, k. h. 15° 13′ 25″44.981944°N 15.223611°E
SablonWikidataSegítség

Letinac falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Brinjéhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Zenggtől 45 km-re, községközpontjától 8 km-re keletre, a Lika északi részén, Velebit és a Kapela hegység között fekszik. Településrészei Biškupići, Bublići, Fumići, Gornja Plašćica, Krznarići, Lasići, Levari, Padani, Perkovići Letinački, Plašćica, Rajkovići Letinački és Vičići. A környező települések Lipice, Glibodol, Križpolje, Brinje, Drenov Klanac, Glavace és Dabar.

Története

[szerkesztés]

Területén már az őskorban éltek emberek. Ezt igazolják a közeli Siničić-barlangban talált eddig megfejtetlen, germán rúnákra hasonlító bevésett jelek, melyek az i. e. 9500 körül itt élt paleolit vadászoktól származnak. A jelek legvalószínűbb jelentése egy primitív naptár lehet. A barlangban cserépmaradványok is előkerültek. A mai Szentlélek kápolna helyén egykor pálos kolostor állt. Letinac is 17. század közepén a török elől menekülőkkel betelepített falvak közé tartozik, melyet 1645-ben említenek először. Lakói a letelepítés fejében a török elleni harcokban katonai szolgálatot láttak el. A település a katonai határőrvidék részeként az otocsáni ezredhez tartozott. 1765-ben a brinjei és a jezeroi századot elválasztották az otocsáni ezredtől és az ogulini ezred parancsnoksága alá rendelték. Plébániáját 1807-ben alapították, mai plébániatemploma száz évvel később épült. 1857-ben 1708, 1910-ben 1343 lakosa volt. 1881-ben megszüntették a katonai határőrvidékeket és integrálták őket a polgári közigazgatásba. A trianoni békeszerződésig terjedő időszakban előbb Lika-Korbava vármegye Zenggi járásához, majd 1892-től a Brinjei járáshoz tartozott. Ezt követően előbb a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. A templom 1991. november 6-án egy a közvetlen közelében történt erős robbanástól súlyosan megrongálódott. Ablakai kitörtek és megrongálódott a homlokzat is. 2011-ben a településnek 154 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoznak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.708 921 1.039 1.143 1.314 1.343 1.163 1.196 1.169 936 756 657 454 394 222 154

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] a 20. század elején épült. Egyhajós, négyszögletes alaprajzú épület, a hajónál keskenyebb, sokszög záródású szentéllyel, a szentélytől északra csatlakozó sekrestyével és a főhomlokzat jobb oldalához épített harangtoronnyal. A templom faluban, az út melletti dombon található. A timpanonnal záruló portál a homlokzat középső tengelyében helyezkedik el, és kiemelkedik a homlokzat síkjából. Fent, a párkány szintjén körablak látható. A templomot kő és tégla kombinációjával építették 1907-ben, Vinko Rauscher építész tervei szerint késő historikus stílusában.
  • A Szentlélek tiszteletére szentelt kápolnája.
  • A Brinjéről Letinac felé menő út mellett található a Siničić-barlang. A barlang elsősorban régészeti leleteiről híres, melyeket 11500 évvel ezelőtt itt élt paleolit vadászok hagytak. A barlang falán máig megfejtetlen bekarcolt jelek láthatók. Az újabb kori látogatók is számos graffitit hagytak a falakon, ezek közül a legrégebbi 1860-ból való. Ők még csak 200 méterig jutottak. Az 1997-ben végzett feltárások során a barlangászok egy szifonon átjutva a főbejárattól 550 méter hosszúságban tárták fel. Jelenleg 756 méter a feltárt járatok hosszúsága. A barlangot 2005-ben a védendő kulturális értékek közé sorolták.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]