Ugrás a tartalomhoz

Lipice

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lipice
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségBrinje
Jogállásfalu
PolgármesterZlatko Fumić
Irányítószám53261
Körzethívószám+385 053
Népesség
Teljes népesség94 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság617 m
Terület15,10 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 01′ 59″, k. h. 15° 09′ 36″45.033000°N 15.160000°EKoordináták: é. sz. 45° 01′ 59″, k. h. 15° 09′ 36″45.033000°N 15.160000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Lipice témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lipice falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Brinjéhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Zenggtől 45 km-re, községközpontjától 12 km-re északkeletre, a Lika északi részén, Velebit-hegység és a Kapela hegység között, a Kis-Kapela déli lábánál fekszik. Településrészei Bićanić, Brbot, Krznarić, Mesić, Murat, Pernar, Perković, Trtanj, Smolčić, Vidaković, Vučetić és Vuković.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az i. e. 10. századtól lakott volt. Ezt igazolja a Pernar és Vuković falvak közötti területen előkerült tholosz, valamint a cserépmaradványok, melyek egykori nekropoliszra utalnak. Mivel további feltárások nem történtek az itteni bronzkori és vaskori települések nagyságáról nincs információ. Bizonyos, hogy a rómaiak előtt az illírek egyik törzse a japodok lakták ezt a területet, mely római korban Liburnia provinciához tartozott. A mai település akkor keletkezett amikor 1638 körül Albert Herberstein zenggi kapitány engedélyével a török elől menekülő vlahok telepedtek le Brinje környékén. Első írásos említése 1638-ban történt. Lakói a letelepítés fejében a török elleni harcokban katonai szolgálatot láttak el. A település a katonai határőrvidék részeként az otocsáni ezred brinjei századához tartozott. 1765-ben a brinjei és a jezeroi századot elválasztották az otocsáni ezredtől és az ogulini ezred parancsnoksága alá rendelték. Ez a beosztás a határőrvidékek megszüntetéséig 1881-ig fennmaradt. Plébániáját 1871-ben alapították, templomát 1878-ban építették. 1857-ben 625, 1910-ben 1051 lakosa volt. 1881-ben megszüntették a katonai határőrvidékeket és integrálták őket a polgári közigazgatásba. A trianoni békeszerződésig terjedő időszakban előbb Lika-Korbava vármegye Zenggi járásához, majd 1892-től a Brinjei járáshoz tartozott. Ezt követően előbb a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a településnek 154 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoznak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
625 815 864 870 982 1.051 972 972 1.025 985 898 835 555 417 254 154

Nevezetességei

[szerkesztés]

Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt temploma[4] 1878-ban épült. Északnyugat-délkeleti tájolású, egyhajós, téglalap alaprajzú épület, sokszögű szentéllyel, a szentély mellett északkeletre sekrestyével és az oromzaton álló harangtoronnyal. A főhomlokzat függőlegesen három tengelyre tagolódik. A központi tengelyt vakolat- és festékcsíkok hangsúlyozzák. Alsó részének közepén a félköríves bejárati portál, a kórus magasságában egy körablak, az oromzati zónában egy téglalap alakú ablak látható. A harangtorony négy oldalán félköríves záródású ablaknyílások találhatók. A püspöki vizitációk adatai szerint a plébániát először 1723-ban említik. A templom kora barokk és historikus berendezéssel rendelkezik. Szolgálatát a jezeranei plébános látja el.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]