Ugrás a tartalomhoz

Ledenik (Koska)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ledenik
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségKoska
Jogállásfalu
Irányítószám31224
Körzethívószám(+385) 31
Népesség
Teljes népesség131 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság97 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 30′ 53″, k. h. 18° 14′ 35″45.514782°N 18.243177°EKoordináták: é. sz. 45° 30′ 53″, k. h. 18° 14′ 35″45.514782°N 18.243177°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Ledenik témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ledenik falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Koskához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 33, közúton 39 km-re nyugatra, községközpontjától 5 km-re délnyugatra, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, az Eszékről Nekcsére menő úttól délre fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falut 1392-ben „Legene” néven említik először, amikor Kos várának tartozékaként a Kórógyi család birtoka lett. 1506-ben „Lodenyk”, 1507-ben pedig „Ledenyk” néven Szombathely várkastélyának tartozékai között említik.[2] A török a környék településeivel együtt 1536 körül foglalta el. Lakossága valószínűleg elmenekült, mert a török források nem említik. Helye puszta volt egészen a 19. század elejéig. 1810 körül Óbeszterce és Zboró vidékéről szlovák telepesek érkeztek ide. Ugyanennek a telepes csapatnak a másik része érkezett ekkor a Szalatnok melletti Miljevci településre. Új lakói a települést először Bistrijaraknak nevezték el. Mijo Bestić pogorácsi plébánosnak a plébánia historia domusában tett feljegyzése szerint a falu eredetileg a maitól mintegy 500 méterre délnyugatra, a mai Veljanska-erdő irányába esett, ahol a szántóföldön még 1958-ban is találtak tégladarabokat. Feljegyzi továbbá, hogy 1923-ban az erdő kivágásakor egy tölgyfa törzsében régi pénzekkel teli edényt találtak.

A második katonai felmérés térképén „Bistrijarak” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Ledenik” néven szerepel.[3] A településnek 1857-ben 209, 1910-ben 571 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 39%-a horvát, 32%-a német, 28%-a szlovák anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A szlovák származású első bevándorlók többsége a második világháború után jobb munkát keresve elköltözött, helyükre a háború után horvát és szerb származású új lakosok vándorolnak be. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 49%-a horvát, 43%-a szerb, 2%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 189 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
209 271 239 281 325 571 504 715 855 839 725 536 477 388 241 189

Nevezetességei

[szerkesztés]

A Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelt római katolikus temploma a pogorácsi Szent Miklós plébánia filiája.

Oktatás

[szerkesztés]

Az iskolaépület az 1990-es évek közepén épült. A koskai Ivana Brlić-Mažuranić általános iskola négy osztályos alsó tagozatos területi iskolája. A szomszédos Andrijevac tanulói is ide járnak.

Egyesületek

[szerkesztés]

A település önkéntes tűzoltóegyletét 1932-ben alapították.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]