Drávanémeti
| Drávanémeti (Nemetin) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Eszék |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31000 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 77 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 87 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 32′, k. h. 18° 46′45.533333°N 18.766667°EKoordináták: é. sz. 45° 32′, k. h. 18° 46′45.533333°N 18.766667°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Drávanémeti témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Drávanémeti (horvátul: Nemetin) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Eszékhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszék központjától 6 km-re délkeletre, a Szlavóniai-síkság szélén, a Dráva jobb partján, az Eszéket Erdőddel összekötő út mentén fekszik.
Története
[szerkesztés]Az ókorban „Ad Labores” katonai őrállomás állt a helyén, ezt az itt talált késő császárkori épületmaradványok és a VI Herculia légió téglabélyegei is alátámasztják. Itt haladt át a Mursáról (Eszék) Teutoburgium (Dálya) felé menő római út. A római uralmat 441-ben a hunok söpörték el. A középkorban ez a terület Eszék peremvidékének számított, itt haladt át a másik jelentős birtokközpont, Erdőd felé vezető út. Általában „Nemepty”, „Nemethi”, „Nemiti”, „Nempti” formában szerepel a középkori oklevelekben. Első írásos említése 1389-ben történt „Nemethy” alakban, amikor szántai Lackfi és a Kórógyi család birtoka volt.[2] 1460-ben a szekcsői Herczeg családé. 1471-ben és 1482-ben a Bethlen, a Grabarjai, a Beriszló és Dezső grófi család birtokaként említik. Közben 1474 előtt a monoszlói Csupor, 1474-ben pedig a Matucsinai család birtoka is volt.[2] 1482-ben egy pálos kolostort, vagy romot is említenek itt a Dráva partján.[2] A közelében volt a középkori Valkó és Baranya megye határa. A török 1526-ban a mohácsi csata előestéjén teljesen elpusztította. Az 1580 körül kelt török defterben „Nemetino puszta” néven az eszéki náhije részeként mint kihalt település szerepel. [3] Ezt követően még közel 300 évig puszta volt.
A második katonai felmérés térképén „Nemetin” néven bukkan fel újra. Így valószínűleg a 18. század végén, vagy a 19. század elején keletkezett. A térkép zártkerti jellegű települést ábrázol szőlő és gyümölcsös ültetvényekkel, közöttük szétszórtan elhelyezkedő házakkal, a Dráva partján vízimalommal. Egészen az 1960-as évekig nem volt önálló település, végig Eszékhez tartozott. Lakosságát is csak 1961-ben számlálták meg először önállóan, akkor 483-an lakták. Itt volt Eszék város folyami kikötője. 1991-ben lakosságának 82%-a horvát, 12%-a szerb, 2%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a kikötő működése megszűnt és a teljes terület alá volt aknázva. Drávanémeti volt a helyszíne a délszláv háború egyik legnagyobb fogolycseréjének 1992. augusztus 14-én, amikor 662 horvát katona és polgári személy térhetett vissza a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok fogságából. A legtöbbjüket a szávaszentdemeteri fogolytáborban tartották fogva. A fogolycserével boszniai horvátok és bosnyákok egy csoportja is felszabadult. A 15. évfordulón az esemény helyszínén emlékművet állítottak. 2006-ban az ipari övezet létesítése előtt történt meg a terület aknamentesítése. A településnek 2011-ben 139 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 483 | 477 | 400 | 177 | 139 |
(1961-ig lakosságát Eszékhez számították.)
Gazdaság
[szerkesztés]A település gazdaságát a megyeszékhely közelsége döntően meghatározza. A népesség legnagyobb része Eszékre jár dolgozni, kisebb részben pedig a mezőgazdaságban tevékenykedik. Itt található Eszék tranzitkikötője (jelenleg nem működik) és egyik ipari övezete.
Nevezetességei
[szerkesztés]1962 folyamán az eszéki Szlavónia Múzeum munkatársa, M. Bulat a szlavóniai és baranyai limes (római katonai határ) topográfiai kutatásának részeként terepbejárást végzett itt és a régi Dráva teraszának egyik részén számos római tégladarabot talált. Ezért feltételezte, hogy a Dráva-mocsarain és a Dráván áthaladó római út keresztezte a település Suvatovo nevű részét. Az utat valószínűleg facölöpökre építették, mely alapján e helyet Bulat professzor kapcsolatba hozta a római forrásokból ismert „Ad Labores” településsel. A középkori fazekasság apró töredékeinek felszíni leletei itt egy kisebb középkori település létét is valószínűsítik.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Engel Pál: A török dúlások hatása a népességre: Valkó megye példája – tanulmány Századok 2000. (316. oldal)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6400.
Források
[szerkesztés]- Eszék város hivatalos oldala Archiválva 2020. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A második katonai felmérés térképe
- Mirjana Sanader: Rimske legije i njihovi logori u hrvatskom dijelu panonskog limesa Zagreb, 2003. (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- Engel Pál: A török dúlások hatása a népességre: Valkó megye példája – tanulmány Századok 2000.
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
