Granice (Nekcse)
| Granice | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Nekcse |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31500 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 53 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 183 m |
| Terület | 9,61 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 23′ 59″, k. h. 18° 06′ 56″45.399722°N 18.115556°EKoordináták: é. sz. 45° 23′ 59″, k. h. 18° 06′ 56″45.399722°N 18.115556°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Granice falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Nekcséhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 47, közúton 57 km-re nyugatra, Diakovártól légvonalban 29, közúton 40 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 16 km-re délre, Szlavónia középső részén, a Krndija-hegység északi részén fekszik. Településrészei: Branjevina, Jezero, Ranopaša, Pustara, Granice és Staro Selo.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskor óta lakott volt. A nekcsei városi múzeum és a zágrábi régészeti intézet munkatársai 2015 novemberében Nekcse község déli határában feltárásokat végeztek. Ezek során Granice területén két őskori lelőhelyet azonosítottak. A „Cerik” nevű lelőhely a Granicéről Polubašára vezető út északi oldala feletti emelkedő dombhát és délnyugati fekvésű lejtőjének déli részén található. Itt őskori edénytöredékeket, vékony, megmunkált kődarabokat találtak. A régi iskola mögötti „Salaš” lelőhelyen őskori cseréptöredékeket, okker színű középkori kerámiákat és két mikrolitot gyűjtöttek, de korábban kőeszközök is kerültek elő innen.
A középkori települést 1314-ben „Graynche” néven említik először. 1329-ben és 1367-ben „Granycha”, 1407-ben „Gerenche”, 1471-ben „Grencze” alakban szerepel a korabeli oklevelekben.[2] A nekcsei ferences kolostor 1367-es oklevele említi Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemplomát is. Ennek a templomnak a maradványait találták meg később a mai Rozmajerovac déli részén a mai kápolna építésekor, valamint a tőle 350 méterre fekvő „Grad” nevű lelőhelyen. Eszerint a középkori Granice a mai falutól délre, nagyrészt a mai Rozmajerovac területén feküdt. Katolikus lakossága elmenekült a török hódítás elől. Helyükre a török uralom idején pravoszláv vlachok települtek be. A török kiűzése után horvát lakosság települt ide.
Az első katonai felmérés térképén „Granicza” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Granicza” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Granicza” néven 22 házzal, 19 katolikus és 128 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A településnek 1857-ben 212, 1910-ben 464 lakosa volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 50%-a szerb, 35%-a horvát, 14%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A betelepülők legnagyobb hulláma az 1920-as években a horvát Zagorje térségéből, Bednja, Gornje Jesenje és Zlatar közeléből érkezett. Ekkor Granice és Polubaše településekre mintegy 120 zagorjei család érkezett. A második világháború idején polgári lakossága különösen sokat szenvedett mindkét oldal fegyveres erőinek pusztításától. A szomszédos Polubaše és Rozmajerovac falvakkal együtt 123 polgári lakosa esett áldozatul a háborúnak, mely az 1931-es összlakosság 12%-a. Súlyosan megsérült a falu temploma is, melyet a háború után sikeresen helyreállítottak. 1991-ben lakosságának 91%-a horvát, 6%-a muzulmán nemzetiségű volt. Az utóbbi harminc évben sokan távoztak a településről, legtöbbjük a közeli Nekcsére költözött. A falunak 2011-ben 109 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 161 | 148 | 138 | 152 | 225 | 312 | 240 | 715 | 651 | 671 | 590 | 419 | 228 | 158 | 132 | 109 |
Gazdaság
[szerkesztés]Régen a lakosság nagyrésze foglalkozott szénégetéssel, melyhez a környező erdők jó feltételeket biztosítottak. A lakosság ma főként állattartással, földműveléssel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozik.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma a nekcsei Szent Antal plébánia filiája. A templomot 1896-ban Pustara településrész Szent József kápolnájaként említik. Az 1920-as években a zagorjei betelepülők érkezése után szentelték fel újra mai titulusára. Búcsúünnepét szeptember 8-án tartják. Az 1990-es évek második felében a templom elé emlékkeresztet állítottak a második világháborúban és a délszláv háborúban meghalt granicei, polubašei és rozmajerovaci lakosok emlékére.
- Staro Selo településrészen a Nekcsei Gombász Egyesület felújított egy korábban katonai célokra emelt épületet, mely egész Szlavónia gombaszedő és természetkedvelő közösségének gyülekezőhelye lett.
Oktatás
[szerkesztés]A falu tanulói a nekcsei Dora Pejačević általános iskolába járnak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...216. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 26. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A város honlapja (horvátul)
- A plébánia honlapja (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.
- Rezultati terenskog pregleda područja Grada Našica (naselja Granice, Polubaše i Rozmajerovac) 2015. godine - Godišnjak Instituta za Arheologiju 12/2016. (horvátul)
- Čovjek u prostoru i prostor kroz vrijeme - odnos čovjeka i prostora u svjetlu istraživanja našičkog kraja Zavičajni muzej Našice, 13.-31.5.2016. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Nasice.com – Nekcse város információs portálja (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
