Ugrás a tartalomhoz

Breznica (Névna)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Breznica (Breznica Đakovačka)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségNévna
Jogállásfalu
Irányítószám31416
Körzethívószám(+385) 31
Népesség
Teljes népesség175 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság133 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 19′ 44″, k. h. 18° 09′ 58″45.329000°N 18.166000°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 44″, k. h. 18° 09′ 58″45.329000°N 18.166000°E
SablonWikidataSegítség

Breznica (horvátul: Breznica Đakovačka) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Névnához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 47, közúton 66 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 19, közúton 26 km-re nyugatra, községközpontjától 2 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység északkeleti lejtőin, a Breznica-patak völgyében fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település már a középkorban is létezett. 1422-ben „Bresnychavelge in districtu Werhewna” alakban említik először.[2] Névna várának tartozéka volt. 1536-ban szállta meg a török, melynek uralma idején Boszniából pravoszláv vlachok települtek ide. A török kiűzése után 21 lakott ház maradt a településen. A 18. században a lakosság számának lassú növekedése indult meg. A népesedés meggyorsítására a század közepén akkori birtokosa Ćolnić diakovári püspök Boszniából újabb pravoszláv családokat telepített le. Ennek ellenére 1758-ban sem számláltak több házat itt, mivel közben a régebbi családokból több kihalt.

Az első katonai felmérés térképén „Bresnicza” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Breznicza” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Breznicza” néven 59 házzal, 326 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A 19. század elejére a népesség csak kissé emelkedett. A század végén a Monarchia más területeiről cseh, horvát, német és magyar lakosság települt be.

A településnek 1857-ben 125, 1910-ben 292 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 39%-a szerb, 25%-a cseh, 22%-a horvát, 9%-a magyar, 4%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 82%-a horvát, 13%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 345 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
125 154 113 135 166 292 312 347 325 326 294 252 212 197 243 345

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A falu kénes vizű gyógyforrásairól nevezetes, melyekre a 20. század elején gyógyfürdőt létesítettek. A két kénes forrás hidegvizű, enyhén radioaktív, kalciumban, magnéziumban, hidrokarbonátban gazdag. A források vizével nyitott medencéket töltöttek meg és összesen 150 férőhelyes szállás is rendelkezésre áll a fürdővendégek számára. Tervezik a fürdő gyógy- és rehabilitációs központtá való kiépítését. Ezzel kapcsolatban nemrég kutató fúrásokat végeztek, melyek során 56 fokos melegvizet is találtak.
  • Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus temploma.
  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt pravoszláv temploma.

Oktatás

[szerkesztés]

A településen a névnai „Silvije Strahimir Kranjčević” általános iskola területi iskolája működik.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]