Ugrás a tartalomhoz

Kotarani

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kotarani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállásfalu
Irányítószám44440
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség0 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság228 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 01′ 49″, k. h. 16° 15′ 01″45.030300°N 16.250300°EKoordináták: é. sz. 45° 01′ 49″, k. h. 16° 15′ 01″45.030300°N 16.250300°E
SablonWikidataSegítség

Kotarani falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 51, közúton 78 km-re délre, községközpontjától légvonalban 11, közúton 15 km-re délnyugatra, a Báni végvidék déli részén, Zut, Sočanica és Ljubina között a bosnyák határ mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település neve a „kotar” főnévből származik, melynek képzett alakja jelen esetben határon lakókat jelöl és arra utal, hogy a falu a bosnyák határ mellett található. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Kotarani benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a Szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakói közül sokan csatlakoztak a partizánegységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. A falu kihalófélben van, 2011-ben mindössze 3 állandó lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 0 0 0 0 680 630 631 605 445 309 209 9 3

(Lakosságát 1857-ben Zuthoz, 1869 és 1921 között Javnicához számították.)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]