Bović
| Bović | |
 | |
| A pravoszláv templom romjai | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Gvozd |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44410 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 59 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 167 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 25′ 03″, k. h. 15° 56′ 14″45.417373°N 15.937287°EKoordináták: é. sz. 45° 25′ 03″, k. h. 15° 56′ 14″45.417373°N 15.937287°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bović témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bović falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Gvozd községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszektől légvonalban 35, közúton 52 km-re délnyugatra, Károlyvárostól légvonalban 30, közúton 55 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re északkeletre, a Kordun keleti részén, az úgynevezett Báni végvidéken, a Trepča-patak jobb partján, a Vrginmostról Lasinjára vezető út mentén fekszik. Településrészei Aralice, Batići, Ciorote, Gledići, Komadine, Mraovići, Ošapine, Ratkovići, Srnjak és Živkovići az itt élő családok neveit viselik.
Története
[szerkesztés]A település vidéke ősidők óta lakott. A falutól mintegy 6 km-re, a Velika és a Mala Trepča patakok közötti 195 méteres magaslaton található Kirin várának régészeti feltárásakor a középső rézkorban, az i. e. 4000 körüli időben a Kulpától délre elterülő dombvidéken virágzott lasinjai kultúrához tartozó leletek kerültek elő. A hely a bronzkor végén i. e. 1000 körül, vagy nem sokkal korábban újra benépesült és egészen a rómaiak érkezéséig a környező vidék egyik legfontosabb erődített települése volt. Az itt talált leletek közül kiemelkednek azok a titokzatos agyagfigurák melyekhez hasonlókat a Topuszka melletti Turska kosa ősi illír szentélyénél is találtak. Bović település a középkorban már virágzott. Első írásos említése 1209-ben "Boniche locus" alakban történt.[2] 1211-ben II. András adománylevelében "Bouicha" néven említi. 1269-ben egy nemesi névben "de Bovycha" alakban bukkan fel.[2] Plébániatemplomát 1334-ben "S. Quirinus de Bouvich" néven említi János felsőgoricai főesperes. A templom a szakemberek szerint Kirinvár területén állt, mely nevét is róla kapta. A 14. században még említik és valószínűleg vele azonos az 1672-ben említett "Spanougrad, S. Quirinus i Bowich" nevű vár is. A vár és a település a 17. században vívott török háborúkban pusztulhatott el.
A mai Bović a környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé népesült be, amikor Bosznia területéről menekülő pravoszláv szerbek érkeztek ide. A falu a katonai határőrvidék része lett. A 18. század közepén megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A településnek 1857-ben 553, 1910-ben 731 lakosa volt. Zágráb vármegye Vrginmosti járásához tartozott. Lakói szegény földművesek voltak. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején szerb többségű lakossága nagyrészt elmenekült, de sokakat meggyilkoltak, elhurcoltak, mások pedig partizánnak álltak. A glinai mészárlás során 1941. augusztus 2-án mintegy ezer, a vrginmosti község területéről elhurcolt szerbet gyilkoltak meg. 1941. augusztus 13-án a pravoszláv templomot gyújtották fel, 1941 decemberében ellenséges erők teljesen lerombolták a települést. A partizánok a bihácsi hadművelet során 1942 végén visszafoglalták. A faluból 155-en vettek részt a felszabadító harcokban, 47-en harcosként estek el a harcok során, míg 69 főt az usztasák és a németek gyilkoltak meg, 45-en a tífuszjárvány áldozatai lettek és további 12 lakos lett a harcok áldozata. A település teljes embervesztesége 173 fő volt.
A háború után megindult az újjáépítés. A délszláv háború idején szerb lakossága a jugoszláv és szerb erőket támogatta. A horvát hadsereg a Vihar hadművelet keretében 1995. augusztus 7-én foglalta vissza települést, melyet teljesen leromboltak. A szerb lakosság elmenekült, de később sokan visszatértek. 2011-ben 91 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 553 | 575 | 571 | 667 | 722 | 731 | 760 | 818 | 364 | 543 | 453 | 414 | 355 | 313 | 150 | 91 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Krisztus Feltámadása tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1734-ben épült, 1890-ben megújították. 1941-ben az usztasák felgyújtották, de később újjáépült. 1991-ben ismét felgyújtották, azóta rom.
- Bović közelében a Velika és Mala Trepča patakok között, egy 195 méteres, nehezen megközelíthető magaslaton találhatók Kirin középkori várának maradványai. A magaslatot megművelt szántóföldek, legelők és kisebb erdők ölelik körül. A vár, mely a Báni végvidék egyik legfontosabb régészeti lelőhelye nagyon régi. A régészeti leletek alapján már a középső rézkorban lakott volt. Már a 20. század első felében számos leletet találtak a területén. Az első régészeti feltárásokat 2006-ban kezdték Lazo Čučković vezetésével, de sok leletet gyűjtött az 1930-as és az 1950-es évek között Vjekoslav Dukić tanár is. A leletek többsége ma a zágrábi régészeti múzeumban és a károlyvárosi városi múzeumban található. A vár és környéke a késő bronzkorban újra benépesült és fontos menedékhely volt egészen a rómaiak érkezéséig. A középkorban jelentős település alakult ki körülötte, melynek Szent Kvirin püspök tiszteletére szentelt templomát 1334-ben említik. A vár maga is a templomról kapta a nevét. A középkorból származnak a vár közelében sziklába vájt sírok
- Régi vízimalom
- Háborús hősi emlékmű
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- Gvozd község hivatalos oldala Archiválva 2018. január 16-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Gvozd község rendezési terve (horvátul)
- Dušan Baić:Kotar Vrginmost u NO borbi 1941-1945. - A nemzeti felszabadító háború a vrginmosti járásban (1941-1945) (szerbül)
- Gjuro Szabo:Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában
- A Felső-Károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (horvátul)
