Ugrás a tartalomhoz

Utolica

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Utolica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségHrvatska Kostajnica
Jogállásfalu
Irányítószám44222
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség43 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság120 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 14′ 52″, k. h. 16° 38′ 56″45.247800°N 16.648900°EKoordináták: é. sz. 45° 14′ 52″, k. h. 16° 38′ 56″45.247800°N 16.648900°E
SablonWikidataSegítség

Utolica falu Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Hrvatska Kostajnicához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 34, közúton 46 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 11 km-re északkeletre, Rausovac és Rosulje között fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település neve 1460-ban „Thalichi (possessio/villa)”[2] néven tűnik fel először írásos forrásban. A legelfogadottabb magyarázat szerint nevét onnan kapta, hogy két domb közötti völgyben („udolina”) fekszik. A régi falu nem a mai helyen, hanem a Šodolovac-dombon állt ott, ahol ma a katolikus temető található. Bosznia 1463-as török megszállása után egyre erősödtek a horvát területeket ért török támadások. A török 1469-ben, 1471-ben és 1478-ban is támadta Kostajnica térségét nagy károkat okozva a helyi lakosságnak. 1542-ben a király Zrínyi IV. Miklóst nevezte ki horvát bánná, aki 1544-ben és 1545-ben súlyos harcokat vívott a törökkel az Unamentén. Az állandósult harcok miatt a térség lakossága biztonságosabb vidékekre, főként Nyugat-Magyarországra menekült. 1556-ban Malkocs bég boszniai pasa ostrom alá vette, majd elfoglalta Kostajnica várát, ezzel a térség török uralom alá került. A törökellenes felszabadító harcok keretében Erdődy Miklós horvát bán 1685-ben adta ki a parancsot a töröknek az Una folyóig történő visszaszorítására. Ennek során foglalták vissza a térséget a császári erők. A kialakult erőviszonyokat az 1699-es karlócai béke szentesítette, ezzel a határ végleg az Una folyóhoz került vissza.

A település a török kiűzése után a 17. század végén népesült be újra, amikor részben Boszniából érkezett pravoszlávokkal, részben horvát katolikusokkal telepítették be. Az új település már nem a régi helyén, hanem a Linijának nevezett mai helyén alakult ki. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Utolicza” néven szerepel. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Utolicza” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Utolicza” néven 109 házzal és 722, többségben ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A katonai határőrvidék kialakítása után a Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye részeként a Kostajnicai járás része volt.

1857-ben 705, 1910-ben 911 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Különösen nehéz időszakot élt át a térség lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett. A délszláv háború előtt lakosságának 65%-a szerb, 29%-a horvát nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején 1991-ben lakossága a JNA erőihez és a szerb szabadcsapatokhoz csatlakozott. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság nagy része elmenekült. A településnek 2011-ben 68 lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
705 488 457 591 733 911 893 989 819 845 691 522 372 334 85 68

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent György vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1792-ben épült. 1944 januárjában a faluba bevonuló usztasák felgyújtották. A templom berendezéséből csak az anyakönyveket sikerült kimenteni, minden egyéb a tűz martaléka lett. A korabeli leírások szerint a templom fából készült, kereszt alaprajzú volt, de már akkor is rossz volt az állapota. Egykori helyén a pravoszláv temetőtől délkeletre emelkedő dombon mára sűrű bozót nőtt.
  • Szent Illés próféta és Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a település központjában egy kisebb dombon áll. A kápolnát 1887-ben építették historizáló stílusban. A délszláv háború elején a faluba bevonuló szerb erők toronysisakját gránáttal súlyosan megrongálták. Mivel további károk nem érték az épületet a háború után nem sokkal felújították.
  • Védett épüléletegyüttes a 114. szám alatti hagyományos porta,[7] mely egy fából épített lakóházból, két melléképületből, egy kukoricagórébóé és egy kútból áll. A házat egy Amerikából hazatérő építette a 20. század elején, korábban élelmiszerbolt is működött itt. Az utolicai faház a melléképületekkel együtt a hagyományos módon épült, és megőrizte eredeti építészeti formáját és építészeti részleteit.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]