Ugrás a tartalomhoz

San Paolo fuori le mura

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a bazilika a világörökség része 
San Paolo fuori le mura
világörökségi helyszín része
A bazilika homlokzata
A bazilika homlokzata
A bazilika főhajója
A bazilika főhajója
Valláskatolicizmus
Egyházmegye
  • Római egyházmegye (2005. március 7. – )
  • Territorial Abbey of Saint Paul Outside the Walls (1425 – 2005. március 7.)
Stílusókeresztény építészet
TervezőjeLuigi Poletti
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító91-013
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, II, III, IV, VI
Felvétel éve1980,1990
TelepülésRoma Capitale (2010. október 3. – )
Elhelyezkedése
San Paolo fuori le mura (Róma belvárosa)
San Paolo fuori le mura
San Paolo fuori le mura
Pozíció Róma belvárosa térképén
é. sz. 41° 51′ 31″, k. h. 12° 28′ 38″41.858611°N 12.477222°EKoordináták: é. sz. 41° 51′ 31″, k. h. 12° 28′ 38″41.858611°N 12.477222°E
Térkép
A San Paolo fuori le mura weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz San Paolo fuori le mura témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A San Paolo fuori le mura bazilika (Falakon kívüli Szent Pál-bazilika) Róma második legnagyobb bazilikája, amelyet állítólag Pál apostol sírja fölé emeltek, az Ostia felé vezető úton, amely akkor a városfalakon kívül esett, innen származik a templom elnevezése.

A lateráni egyezmény következtében a bazilika a Szentszék területen kívüli birtoka. Jelenlegi főpapja (2021. augusztus) James Michael Harvey bíboros.[1]

Története

[szerkesztés]

Pál apostol kivégzése után követői emlékhelyet emeltek a sírja fölé, amelyet cella memoriae-nak neveztek. I. Constantinus római császár bazilikát építtetett itt. 386-ban I. Theodosius sokkal nagyobb és szebb bazilikát óhajtott emeltetni, de a munka csak I. Leó pápa idején készült el. 1220-ben és 1241-ben kolostort építettek hozzá. VIII. János pápa megerősíttette a bazilika és a kolostor falait, válaszul a szaracén betörésekre.

Szent Pál szobra a bejáratnál

1823. július 15-ről 16-ra virradó éjjel tűz ütött ki, és néhány óra alatt a templom leégett. Eredeti kialakításáról csak Piranesi: Vedute di Roma című műve tanúskodik (5. és 38. táblakép). 1832-ben XII. Leó indította el az újjáépítést. Minthogy ez volt a legrégibb eredeti karakterét tükröző római templom, ebben világméretű, vallástól független segítőkészség mutatkozott. Muhammad Ali Egyiptom muszlim alkirálya alabástrom oszlopokat küldött, I. Miklós orosz cár, az orosz ortodox egyház feje a szentélyt díszítő malachitot és lapis lazulitot. A homlokzat munkálatainak finanszírozását az olasz kormány vállalta, és nemzeti műemlékké nyilvánította a bazilikát. A jelenlegi épület hűségesen követi az eredeti tervet és méreteket.

Leírása

[szerkesztés]

Az öthajós, bazilikális elrendezésű főszékesegyház hossza 131,66 méter, szélessége 65 méter, magassága 29,70 méter. A Tevere felőli főbejárat az oszlopos előcsarnokba vezet. Ezt 150 oszlop szegélyezi, az átriumban Pál apostol nagyméretű, erőt sugárzó szobra, a 19. századi Giuseppe Obici műve áll. Az aranyozott mozaik homlokzat timpanonján középen az áldást osztó Krisztus trónol, két oldalán Péter és Pál apostolokkal. Lejjebb, az ablakok között a négy próféta képe látható.

A főhajót a mellékhajóktól két-két oszlopsor választja el, amely felett köralakú mezőkben a pápákat ábrázoló mozaikok vannak, kronológiai sorrendben, Péter apostoltól Ferenc pápáig; az aktuálisan regnáló pápát ábrázoló mozaik ki van világítva.[2] A szájhagyomány szerint a világvége akkor lesz, amikor nincs már több pápának való üres hely (ma még tizenhat van). A főhajóval szemben magasodik a diadalív (arcus triumphalis), amelyet két gránitoszlop tart. A diadalív mozaikja az 5. században készült, Galla Placidia császárné utasítására, s még az eredeti templomból való. Az apszis mozaikja a 13. században készült Velencében, III. Honoriusz pápa megbízásából.

Galéria

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • A művészet olasz városai. Róma-Velence-Firenze-Nápoly-Pompei, Edizione Lozzi, Róma, 1998
  • Róma eredetétől 2000-ig, Edizione Lozzi, Róma, 2000
  • Thomas Veser: Az emberiség kincsei. Világörökségünk. Műemlékek és parkok az UNESCO védelmében. Officina Nova könyvek, Magyar Könyvklub, Budapest, 1997
  • M. L. Borrá – M. D. Serrano: Korai középkor (A művészet története sorozat) Corvina, Bp., 1988 ISBN 963-13-2393-5
  • Pogány Frigyes: Szobrászat és festészet az építőművészetben. Műszaki, Bp., 1959, ETO 72 01 7350 1259
  • Pogány Frigyes: A szép emberi Környezet. Műszaki, Budapest
  • Pogány Frigyes: Róma. Műszaki, Budapest
  • Pogány Frigyes: Terek és utcák művészete. Műszaki, Budapest
  • Pogány Frigyes: Belső terek művészete. Műszaki, Budapest
  • Fajth Tibor: Itália. Panoráma, Budapest
  • A Világ természeti csodái és kultúrkincsei (UNESCO sorozat 3. kötet: Dél-Európa) Alexandra, 1998 ISBN 963-367-345-3
  • Luca Mozzati: ROM (német verzió) Electa, Milánó, 2003 ISBN 88-370-2070-8
  • A. M. Cerioni – Roberto Del Signore: La Basilica di San Paolo Fuori le Mura. Libreria Editrice Vaticana, 2003 ISBN 88 209 45711
  • Cinzia Valigi: Róma és a Vatikán. Plurigraf kiadó, 2005 ISBN 88-7280-534-1
  • Wellner István: Velencétől Rómáig. Panoráma mini útikönyvek, Bp., 1974 ISBN 963-243-012-3

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]