Ugrás a tartalomhoz

Páger Antal (színművész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Páger Antal
A „Férfihűség” című filmben (1942)
A „Férfihűség” című filmben (1942)
Született1899. január 29.
Makó
Elhunyt1986. december 14. (87 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Házastársa
Foglalkozásafilmszínész
KitüntetéseiKossuth-díj (1965)
SírhelyeFarkasréti temető (25-1-84/85)
Színészi pályafutása
Aktív évek1919–1986
Híres szerepei
Díjai
Lásd: #Díjak és kitüntetések

A Wikimédia Commons tartalmaz Páger Antal témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Páger Antal (Makó, 1899. január 29.[6]Budapest, 1986. december 14.) Kossuth-díjas magyar színművész, kiváló művész.

Családja

[szerkesztés]

Iparoscsaládban, Makón született. Édesapja, Páger Sándor csizmadia volt, édesanyja, Czimbrik Rozália jegyszedőként dolgozott a makói Hollósy Kornélia Színháznál, fiát gyakran elvitte az előadásokra. Hét testvére közül négy korán meghalt.

Életpályája

[szerkesztés]

Gyermekkorában a zene és a festészet érdekelte, később fordult a színház felé. Iparos apja nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte hegedűjét és festőállványát (Páger azután 45 évig nem vett ecsetet kezébe).

Az érettségit és a frontszolgálatot követően Budapesten akart továbbtanulni. Lakatossegédként dolgozott, majd aratómunkásnak állt, hogy a leendő tandíjára valót összeszedje. Az egyetem orvosi karán nem volt már hely, így a jogi karra iratkozott be. Az évnyitóig visszautazott szülővárosába, ahol szórakozásból részt vett néhány műkedvelő előadáson. Az egyik ilyet követően felkereste a székesfehérvári színház titkára, és felajánlotta neki, hogy menjen el Fehérvárra színésznek.

Az első világháború alatt az olasz fronton szolgált. Utána visszakerült társulatához, Székesfehérvárra (19191922), majd játszott a kecskeméti színházban (19221924), a Pécsi Nemzeti Színházban (19241925). Nagyváradon, az 19251926-os évadban, majd 1926 és 1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, ahol már vezető színésznek számított és 1200 pengőt keresett havonta. Szegedről Beöthy hívta 1931-ben Budapestre, ahol kezdetben az Andrássy úti Színházban, majd a Magyar Színházban játszott egy-egy évadot. Hamarosan sztárnak számított: 1937 és 1939 között a Vígszínházban akkoriban horribilisnak számító gázsit, fellépésenként 250 pengőt kapott.

A színházi szerepek mellett kedveltté vált a filmszakmában is. 1932-ben lépett először a felvevőgép elé. Kabos Gyulával és Dajka Margittal eljátszotta a Piri mindent tud című film egyik főszerepét, ám a filmvígjáték a jó poénok ellenére anyagilag megbukott. Úgy gondolta, hogy többé már senkinek nem kell a filmszakmában. Ám ezután több mint kétszáz filmet, tévéjátékot forgatott élete során. Megsokasodott filmszerepei közepette végezte színpadi feladatait. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszerette a filmszakma, s a közönség kedvencévé is vált, így egyre több filmes feladatot kapott. Az 1944 előtti filmek legtöbbet foglalkoztatott színészeinek egyike volt. „Rengeteget dolgoztam, de megkértem, és meg is adták, ami kijárt” – vallotta egy riporteri kérdésre. A magyar filmgyártás akkori rendszere a kevés próbával tökéletes alakításokat és a kevés korrektúrát, új felvételt igénylő színészi munkát értékelte a leginkább, mert egy-egy felvétel elhúzódása a magas kauciók és stúdióbérlési felárak folytán jóval nagyobb előállítási költséget jelentettek, így a kezdők bizonytalankodására nem, vagy csak alig volt lehetőség. A filmgyártók inkább vállalták a magasabb, ún. sztárgázsit is, mint a néhány napos felvételcsúszást. Talán ennek a rendszernek köszönhetően jelent meg annyiszor a filmvásznon az akkori idők legnagyobb színészei között Páger is, annak ellenére, hogy akadt film, amiért 25 ezer pengőt kapott!

1933-ban ismerkedett meg az akkor az első feleségétől már elvált Páger a 21 éves Komár Juliskával, akivel 1933. május 16-án az Erzsébetvárosban házasságot kötött.[7] Ekkor ugyanis az Akácfa utcában lakott. Utána kezdték el építeni az úgynevezett Páger-villát az Orbán-hegyen, a Tamás [ma: Tamási Áron] utcában, majd itt születtek meg lányai, Judit (1940) és Júlia (1942) is. Valamikor 1956 és 1961 között[3][4] elváltak.

A háború előtt a művészvilágban jobboldali nézeteket képviselt, antiszemita művekben is szerepelt. Egyik pártba sem lépett be, de színészi hírneve botlásait is felnagyította. A szovjet csapatok érkezése előtt, 1945. március 28-ról 29-re virradó éjjel lépte át az osztrák határt.[8] Még abban az évben belügyminiszteri rendelettel filmjeit irredentizmus vádjával indexre tették, és megtiltották azok további forgalmazását.

Emigrációban

[szerkesztés]

1948. január 24-én – két évi ausztriai és hét hónapi franciaországi tartózkodás után – Argentínában telepedett le. Buenos Airesben festő-grafikusként dolgozott. Önálló tárlata volt Venezuelában, Brazíliában a São Pauló-i Biennálén pedig 45 képpel szerepelt. 1948–54 között az argentínai Magyar Színjátszó Társaság vezetője volt. 1951-ben megkapta az argentin állampolgárságot. 1954. augusztus 14-én a Buenos Aires-i Casa de Catalunya színháznál az ő rendezésében, díszlettervezésével és főszereplésével bemutatták Curt Goetz A montevideói ház c. színdarabját. Az 1955-ös évtől kezdődően csak vendégjátékokon vett részt.

Hazatérése

[szerkesztés]

Sikerei ellenére igazi otthonra nem talált az emigrációban, és sokszor gondolt a hazatérésre, rettegve a várható megaláztatásoktól. 1956 augusztusában Bécsből, kormányengedéllyel, a számára biztosított különrepülőgéppel hazatért Magyarországra. Az októberi forradalom eseményeitől távol maradt, így hazatelepülése a kommunista kulturális diplomácia sikere volt. Az emigráció okairól és a hazatelepüléséről részletes levelet írt Makóra, Gerzanits Elemer barátjának.[9]

Hazatérése után hamar kiderült, hogy népszerűsége töretlen, első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta. Második fénykorában több mint száz tévéjáték és film főszerepét játszotta el, miközben szinte haláláig a Vígszínház színpadán volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség.

Visszakapta egykori villáját, újra megnősült, harmadik felesége Szilágyi Bea (1908–1987), színművésznő, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára; a Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkára volt. A 2.1.2. M-18667/5-ös dossziéban, a „Meszlényi” álnevű besúgó 1959. március 18-i jelentése szerint már házasok voltak, de 1975-ben[5] már egészen biztosan.[4]

Klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválóan alakított. Számtalan kisembert formált meg hitelesen, naturalizmusba hajló parasztábrázolása újdonságnak számított. Időskori szerepei mély humánumot sugároztak. A hatvanas évek elejétől több magyar filmsiker részese volt: Dálnoki Miklós Béla szerepét játszotta a Honfoglalás című filmben, Kéri építészmérnököt a Fűre lépni szabadban, Tamburás szerepét a Hattyúdalban, Elnök Jóskát a Húsz órában. 1964-ben a cannes-i fesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta – megosztva Saro Urzìval – Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében.

Halála

[szerkesztés]

1986. december 14-én délután otthon készült az esti előadásra. Ebéd után érezte, hogy hőemelkedése van. Szólt feleségének, hogy nem érzi jól magát, és aggódott, hogy rendbe jöjjön az esti előadásra. Hamarosan felszökött a láza, és nem használt a gyógyszeres lázcsillapítás sem. Orvos jött hozzá. Végül úgy döntött, hogy lemondja az esti előadást. Mentővel a Kútvölgyi kórházba szállították, de egy óra múlva meghalt. Csaknem 88 éves volt.

Főbb színpadi szerepei

[szerkesztés]
Muráti Lili (Mária) és Páger Antal (Tamás), az Egy nap a világ című színdarabban (1942)
Bordy Bellával A varieté csillagai című 1939-es filmben (a fénykép 1938-ban készült)

Válogatott filmográfia

[szerkesztés]

Játékfilmek

[szerkesztés]

Tévéfilmek, televíziós sorozatok

[szerkesztés]

Szinkronszerepei

[szerkesztés]
Év Cím Szereplő Színész Szinkron év
1938 A pék felesége Aimable Castanier Raimu 1972[10]
1941 Mindez Évával kezdődött Jonathan Reynolds Charles Laughton 1978
1947 Eszményi férj (2. magyar szinkron) Goring apja C. Aubrey Smith 1981
1955 Kaland az Aranyöbölben Nagypapa Vladimír Hlavatý 1982[11]
1961 Majdnem baleset (2. magyar szinkron) 1977
1969 Elátkozottak (1. magyar szinkron) Joachim Von Essenbeck Albrecht Schoenhals 1973
1971 A rendőrség megköszöni (1. magyar szinkron) Stolfi tanácsos Cyril Cusack
Az acélgyűrűcske Kuzma bácsi Oleg Zsakov 1975
1972 A hatalom játékai Lapp Heinrich Gretler 1978
Goriot apó Goriot apó Charles Vanel 1975
Hová fussak? Hyam Malsh Herschel Bernardi
Öreg hangászok Tedo Ramaz Cshikvadze
Ostromállapot[12] Carlos Ducas O. E. Hasse 1974
1973 A Dominici-ügy Gaston Dominici Jean Gabin
A királynő nehéz napja (1. magyar szinkron) Charles, Jeanne apja André Valtier 1975
Két férfi a városban (1. magyar szinkron) Germain Cazeneuve Jean Gabin 1974[13]
Vörös kányafa Ljuba apja Ivan Rizsov 1975
1974 A békesség kora Simone O. E. Hasse 1976
Gyilkosság az Orient expresszen Dr. Constantine George Coulouris 1977
1976 Kiváló holttestek
Solness építőmester Knut Brovik Albert Lippert 1980
1978 Meghökkentő mesék – I/9. rész: A mennyország útja (1. magyar szinkron) Mr. Foster Roland Culver 1981
Thomas Guérin, nyugdíjas Thomas Guérin Charles Vanel 1980
1979 Egy kis romantika[14] Julius Laurence Olivier 1981

Díjak és kitüntetések

[szerkesztés]

Hangjátékok

[szerkesztés]
  • Z. Szabó Béla: Alkonyati párbeszéd (1943)
  • Baróti Géza: Szenzáció (1962)
  • Kazakievics: Nappali fénynél (1962)
  • Fischer, Leck: Az örök gond (1964)
  • Kamondy László: Ember a küszöbön (1964)
  • Salamon Pál: Két ember (1964)
  • Németh László: Eklézsia-megkövetés (1965)
  • Krúdy Gyula: Palotai álmok (1966)
  • Gergely Sándor: Szakadék szélén (1966)
  • Dickens, Charles: Dombey és fia (1967)
  • Brandys, Kazimiers: Elszállt az élet (1968)
  • F. Rácz Kálmán: Narancs az ágyon (1969)
  • Boros Lajos-Vámos Miklós: Felfüggesztés (1971)
  • Mesterházi Lajos: Hobby (1971)
  • Csurka István: Amerikai cigaretta (1972)
  • Duras, Marguerite: Andesmas úr délutánja (1972)
  • Stephen Wasylyk: John Smith balesete (1975)
  • Szakonyi Károly: Adáshiba (1975)
  • Szakonyi Károly: Portások (1975)
  • Bendová, Krista: Egy öreg ház három csodája (1976)
  • König, Eduard: Emberek a pálmafán (1976)
  • Joachim Walther: A zöldövezet (1976)
  • Kazimierz Kowalski: Nagyapó kölcsönruhában (1977)
  • Zoltán Péter: Luther (1977)
  • Kopányi György: Lekésett szüret (1978)
  • Schwajda György: Hajnali négykor (1979)
  • Tadeusz Zimecki: Szólíthatlak nagyapónak? (1979)
  • Tolnai Lajos: Polgármester úr (1980)
  • Mándy Iván: Éjszaka (1981)
  • Saint-Exupery: A kis herceg (1981)
  • Iván Radoev: Az emberevő (1982)
  • Mándy Iván: Szép álmokat, kislány (1982)
  • Mikszáth Kálmán: Akli Miklós (1982)
  • Szabó Lőrinc: A szökevény (1982)
  • Tamási Áron: Rendes feltámadás (1982)
  • Heijermans, Herman: Remény (1983)
  • Madách Imre: Az ember tragédiája (1983)
  • Magnusson, Ove: Nyugdíjasok lázadása (1983)
  • Szép Ernő: Május (1983)
  • Vészi Endre: A lepecsételt lakás (1983)
  • Katajev, Valentyin: Gyöngyvirág (1984)
  • Móra Ferenc: A rab ember fiai (1984)
  • Ördögh Szilveszter: Jövőnk árnya (1984)
  • Ágh István: Dani uraságnak (1985)
  • Jókai Mór: Az arany ember (1985)
  • Kopányi György: Karácsonyi komédia (1986)
  • Alexander Blok: Az ismeretlen nő (1987)

Emlékezete

[szerkesztés]
Sírja a Farkasréti temetőben (25/I-1-84/85)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Házasságkötések múlt héten (Pécsi Lapok), 1924. október 26. (adt.arcanum.com)
  2. Intim Pista: Maga csak tudja (Színházi élet), 1931
  3. a b Délamerikai Magyarság 34. évfolyam 4038. szám, 1961. június 8. (adt.arcanum.com)
  4. a b c d Ablonczy László: Honát és a színpadot vágyta hontalanságában, Valóság, 54. évfolyam 8. szám, 2011. augusztus (adt.arcanum.com)
  5. a b Kitüntetés, Magyar Hírlap 8. évfolyam 314. szám, 1975. december 2. (adt.arcanum.com)
  6. Születése bejegyezve a makói polgári anyakönyv 122/1899. száma alatt.
  7. Budapest VII. kerületi polgári házassági anyakönyvek, 1933. év, 674. folyószám.
  8. Halász Bálint: Páger Antal élete legendák nélkül
  9. Páger Antal: Levél Makóra Gerzanits Elemérhez. www.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 12.)
  10. A magyar szinkron 1972-ben készült, és a televízióban 1974. augusztus 29-én adták le.
  11. A magyar szinkron 1982-ben készült, és a televízióban 1983. június 29-én adták le.
  12. A magyar szinkron 1974-ben készült, és a hazai mozikban 1975. szeptember 25-én mutatták be.
  13. A magyar szinkron 1974-ben készült, és a hazai mozikban 1975. március 13-án mutatták be.
  14. A magyar szinkron 1981-ben készült, és a hazai mozikban 1982. április 15-én mutatták be.
  15. Átadták a tv- és filmkritikusok díjait, Népújság 33. évfolyam 26. szám, library.hungaricana.hu - 1982. január 31.
  16. Egyetlen mozi sincs a makói térségben - Delmagyar.hu

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]