Ugrás a tartalomhoz

Mali Zdenci

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mali Zdenci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségGrobosinc
Jogállásfalu
Irányítószám43293
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség352 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság144 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 40′ 54″, k. h. 17° 07′ 32″45.681800°N 17.125600°EKoordináták: é. sz. 45° 40′ 54″, k. h. 17° 07′ 32″45.681800°N 17.125600°E
SablonWikidataSegítség

Mali Zdenci (régi magyar neve „Felső-Zdench”, latinul: Zdench Superior) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 33, közúton 39 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 27, közúton 31 km-re délnyugatra, községközpontjától 5 km-re délnyugatra Nyugat-Szlavóniában, az Ilova folyó jobb partján elterülő termékeny mezőn fekszik.

Története

[szerkesztés]

A középkori Alsó- és Felső-Zdench a 13. század óta szerepel az írásos forrásokban. Első említése 1244-ben, illetve 1255-ben történt. Alsó-Zdench a mai Veliki Zdencinek, míg Felső-Zdench a mai Mali Zdencinek felelt meg. Felső-Zdench Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1334-ben „Item ecclesia beate virginis de Zdench superiori” alakban említik a Zágrábi egyházmegyéhez tartozó plébániák között. 1501-ben István nevű plébánosát „Stephanus plebanus de Felssew Zdencz” néven említik.[2]

A szomszédos mai Veliki Zdenci határában állt „Izdench” várát 1272-ben említik először. 1306-ban a Pok nembeli Meggyesi család birtoka volt. A család (mely nevét egyik birtokközpontjáról, Aranyosmeggyesről nyerte) birtoka volt annak kihalásáig 1493-ig, ezután más birtokokkal együtt az ecsedi Bátori családé volt. 1478-ban ebben a várban ülésezett a horvát szábor a török elleni védelemről és az ezzel kapcsolatos kötelezettségekről.

1552-ben több mint száz évig tartó ismétlődő támadások után a török elfoglalta a közeli Verőce várát, majd rögtön ezután Zdencit is és tovább támadt nyugat felé. Grobosinc vidéke az Oszmán Birodalom határterületén, többnyire a senkiföldjén feküdt, mely gyakran ki volt téve mindkét fél támadásainak. A pakráci szandzsák részét képező Zdenci („Szdenay”) várában 10 lovas és 99 gyalogos katonából álló őrség állomásozott, a környező terület pedig pusztaság volt.

A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott.

A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Mali Zdenczi” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Zdenczi (Mali)” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében a két Zdenchet együtt, „Zdenczi” néven 68 házzal, 142 katolikus és 252 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 387, 1910-ben 677 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében nagyszámú cseh lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 46%-a cseh, 25%-a szerb, 16%-a horvát, 11%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 41%-a horvát, 33%-a cseh, 18%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 436 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
387 446 466 777 745 677 656 662 590 611 565 514 468 511 469 436

Nevezetességei

[szerkesztés]

Az Istenanya születése, vagy más néven Kisboldogasszony tiszteletére szentelt pravoszláv temploma[7] a település közepén áll. Érdekessége szokatlan alaprajza, mely a régi naoszhoz épített bővítményekkel alakult ki. A harangtorony valamivel szélesebb a templom szélességénél, különösen szép barokk toronysisakja van. A templom eredetileg 1761-ben épült, 1843-ban egy nagyobb megújításon esett át. A II. világháborúban súlyosan megrongálódott. Helyreállítása elsőbbséget élvezett a felújítási programban, a korábbi renoválást ugyanis szakszerűtlenül, farostlemezzel és bádoggal végezték. A délszláv háborút követően a kulturális minisztérium támogatásával újították fel, így ma már ismét eredeti formájában áll.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]