Balkáni gerle

Balkáni gerle
	; A balkáni gerle hangja ;
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Columbea;
Csoport:	Columbimorphae;
Rend:	Galambalakúak (Columbiformes);
Család:	Galambfélék (Columbidae);
Alcsalád:	Galambformák (Columbinae);
Nem:	Streptopelia;
Faj:	S. decaocto;
Tudományos név
	Streptopelia decaocto; (Frivaldszky, 1838)
Elterjedés
	Elterjedési üteme Európában
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Balkáni gerle témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Balkáni gerle témájú médiaállományokat és Balkáni gerle témájú kategóriát.

A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) a madarak (Aves) osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe, ezen belül a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2] A közeli rokon vadgerlével (Streptopelia turtur) együtt a köznyelvben vadgalambnak is nevezik.

Rendszerezése

A fajt Frivaldszky Imre magyar természettudós írta le 1838-ban, a Columba nembe Columba risoria L. var. decaocto néven.^[3]

Alfajai

Streptopelia decaocto decaocto (Frivaldszky, 1838)
Streptopelia decaocto xanthocycla (Newman, 1906)^[2]

Előfordulása

A balkáni gerle óriási és gyors terjeszkedése a szemünk előtt zajlott le a 20. század közepén. Eredetileg csak az európai kontinens délkeleti részétől Törökországon keresztül Indiáig költött (bizonyos nyelvekben, mint a szlovén nyelvben turška grlicá-nak, azaz török gerlének szokás emiatt nevezni). A század első éveiben aztán lassan terjeszkedni kezdett a Balkánon észak felé, 1930-tól pedig gyorsan nyomult északnyugati irányba, 1930-ban észlelték először Magyarországon, azóta már Angliába is betelepedett. Angliát 1955-ben érte el és 15 éven belül elfoglalta az összes brit szigetet. Kóborló egyedeit látták már Feröeren is. 1974-ben elérte Portugáliát és napjainkban Észak-Afrika felé terjeszti fészkelő területét. Elterjedési területét Ázsiában is megnövelte, ma már keleti irányban elérte Kína és Dél-Korea területét is. Ezen kívül betelepítették Japánba is. A fajt meghonosították az amerikai kontinensen is. Betelepítették az Egyesült Államok területére, onnan elvándorló egyedek letelepedtek a Bahama-szigeteken és a Kajmán-szigeteken is. Emellett a karibi térségben meghonosították Guadeloupe szigetén is. Onnan már átterjedt néhány környező szigetre, így Martinique, Montserrat, Saint Kitts és Nevis szigetére is.

Elsősorban az emberi településeket keresi. A balkáni gerle gyors térnyerése miatt a korábban elterjedt vadgerle kiszorult a településekről és inkább a szántóföldek, külterületek madara maradt. A balkáni gerle a városokban nagyon elterjedt madárfaj lett, de a nagyobb testű elvadult házi galambokkal nem mindenütt bírja a versenyt. A házi galambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így fészkelési konkurencia nincs a két faj között.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeres fészkelő, állandó állomány tartózkodik az élőhelyükön.^[4] Az első példányt Ujhelyi István földbirtokos, amatőr ornitológus ejtette el Berettyóújfaluban, 1932-ben.^[5]

Megjelenése

Testhossza 31–33 centiméter, szárnyfesztávolsága 47–55 centiméter, testtömege pedig 170–240 gramm közötti.^[4] Tollazata nagyrészt barnásszürke, vöröses mintázattal. Fekete, fehérrel szegélyezett nyakörve van, amely a fiataloknál még hiányzik. Csőre fekete, lába vörös.^[6]

Életmódja

Kultúrnövények és gyomnövények magvaival táplálkozik, de csigákat és rovarokat is fogyaszt.^[4] A fiókáknak a tojó nem a csőrében hozza az ennivalót, mint a fecskék, hanem a begyében felaprózódott élelemnek és egy zsíros váladéknak a keverékét (begytej) öklendezi a fiókák szájába.

Szaporodása

A költési időszak április végétől októberig tart, évente többször költ, enyhe időben télen is. A fészekalja két tojásból áll, melyen 18–22 napig kotlik. A fiatal madarak a 26. nap környékén repülnek ki.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[7] Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt nem áll, vadászható faj.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 22.)
↑ ^a ^b ^c ^d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
↑ Berettyóújfalu
↑ Faragó Sándor: Vadászati állattan. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2012. ISBN 978-963-286-537-9 arch Hozzáférés: 2019. július 3.
↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6

További információk

Nézd meg a balkáni gerle címszót a Wikiszótárban!

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 23.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 22.)

[F-4] Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)

[5] Berettyóújfalu

[6] Faragó Sándor: Vadászati állattan. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2012. ISBN 978-963-286-537-9 arch Hozzáférés: 2019. július 3.

[D-7] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]