Ugrás a tartalomhoz

„Andráshida” változatai közötti eltérés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(32 közbenső módosítás, amit 8 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
50. sor: 50. sor:


==Története==
==Története==
[[Fájl:Farkasné Marton Zsófia.jpg|thumb|right|180px|[[Farkas Ferenc (zalai számvevő)|Boldogfai Farkas Ferencné]] nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) úrnő, nemesvitai Viosz Lajos özvegye, nemesi származású andráshidai birtokos.]]
[[Fájl:Farkasné Marton Zsófia.jpg|thumb|right|180px|[[Farkas Ferenc (zalai számvevő)|Boldogfai Farkas Ferencné]] nemesnépi Marton Zsófia ([[1842]]-[[1900]]) úrnő, nemesvitai Viosz Lajos özvegye, nemesi származású andráshidai birtokos család sarja.]]
A falu neve arra utal, hogy itt már évszázadokkal ezelőtt is híd volt, aminek egy András nevű birtokos volt a tulajdonosa. Az [[Oklevél|oklevelek]] 1426-ban említik először.
A falu neve arra utal, hogy itt már évszázadokkal ezelőtt is híd volt, aminek egy András nevű birtokos volt a tulajdonosa. Az [[Oklevél|oklevelek]] 1426-ban említik először.<ref>Boldogfai Farkas Ákos András. A Viosz család (nemesvitai). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2023. XIX. 240.o.)</ref>


A [[17. század]] végén Sidy Mihály, az egervári vicekapitány, a sidi [[Sidy család]] sarja volt földbirtokos a településen. Az egyik leánya, Sidy Dorottya ([[1693]]-[[1775]]), boldogfai Farkas János (†[[1724]]), egerszegi főszolgabíró helyettesnek a felesége volt; a másik az Sidy Mária, farkaspatyi Farkas Gábor neje lett. [[III. Károly magyar király]] [[1716]]. [[március 16.]]-án birtokot adományozott a [[boldogfai Farkas család]]nak, a három testvérnek, Farkas Istvánnak, Péternek és Jánosnak.<ref>E 227 - Magyar Kamara Archivuma - Libri donationum - 17. kötet - 610. oldal</ref>
A [[17. század]] végén [[Sidy Mihály]], az egervári vicekapitány, a sidi [[Sidy család]] sarja volt földbirtokos a településen. Az egyik leánya, Sidy Dorottya ([[1693]]-[[1775]]), boldogfai Farkas János (†[[1724]]), egerszegi főszolgabíró helyettesnek a felesége volt; a másik az Sidy Mária, farkaspatyi Farkas Gábor neje lett. [[III. Károly magyar király]] [[1716]]. [[március 16.]]-án birtokot adományozott a [[boldogfai Farkas család]]nak, a három testvérnek, Farkas Istvánnak, Péternek és Jánosnak.<ref>E 227 - Magyar Kamara Archivuma - Libri donationum - 17. kötet - 610. oldal</ref>


Később, a hottói Nagy család is házasság révén került Andráshidára, ahol letelepedett az egyik ága, amikor a [[farkaspatyi Farkas család]] egyik leánytagjával házasodtak meg; hottói Nagy Antal, táblabíró, [[1819]]-től [[1825]]-ig Zala vármegye egerszegi járásának főszolgabírója, feleségül vette farkaspatyi Farkas Mária ([[1791]]-[[1855]]) kisasszonyt. Leszármazottjuk hottói Nagy Balázs ([[1907]]-[[1944]]), birtokos, tartalékos hadnagy volt.
Később, a hottói Nagy család is házasság révén került Andráshidára ahol letelepedett az egyik ága, amikor a [[farkaspatyi Farkas család]] egyik leánytagjával házasodtak meg; farkaspatyi Farkas György ([[1741]]-[[1801]]), [[táblabíró]], földbirtokos, és zétényi Csukás Terézia ([[1752]]-[[1819]]) asszony egyik lányát vette el hottói Nagy Antal. [[Nagy Antal (főszolgabíró)|Hottói Nagy Antal]] ([[1785]]-[[1852]]), [[táblabíró]], földbirtokos, aki [[1819]]-től [[1825]]-ig Zala vármegye egerszegi járásának főszolgabírója. Nagy Antal feleségül vette farkaspatyi Farkas Mária ([[1791]]-[[1855]]) kisasszonyt, és ezúton földbirtokossá vált Andráshidán. Leszármazottjuk hottói Nagy Balázs ([[1907]]-[[1944]]), birtokos, tartalékos hadnagy volt. Farkaspatyi Farkas György ([[1741]]-[[1801]]), [[táblabíró]], földbirtokos, és zétényi Csukás Terézia ([[1752]]-[[1819]]) frigyéből származó lányát, farkaspatyi Farkas Julianna ([[1789]]–[[1847]]) asszonyt vette el koronghi és tropóczi Gombossy Pál ([[1771]]–[[1844]]) táblabíró, földbirtokos, aki ezzel földbirtokos lett Andráshidán.


A [[zalaegerszeg]]i születésű Vizlendvay Imre ([[1766]]–[[1806]]), szintén kötött olyan házasságot, amely Andráshidára juttatta. Feleségül vette földvári Török Zsófia ([[1774]]–[[1827]]) kisasszonyt, akinek a szülei földvári Török Péter ([[1739]]–[[1787]]), szentpáli földbirtokos és nemes Miszell Rozália ([[1748]]–[[1802]]). Vizlendvay Imre és Török Zsófia fia, vizlendvai Vizlendvay Lajos ([[1792]]–[[1855]]), andráshidai földbirtokos, aki feleségül vette rákosi Boros Borbála ([[1783]]–[[1855]]) özvegyasszonyt, néhai hertelendi Hertelendy Boldizsár ([[1785]]–[[1815]]), földbirtokosnak az egykori feleségét.
⚫
A zalaegerszegi lakos boczföldi Visy István, aki [[1742]] és [[1746]] között zalai esküdt, az első felesége halála után elvette [[1750]]. [[november 11.]]-én Andráshidán özvegy Csákányi Antalné nemes Nagy Erzsébet asszonyt, majd odaköltözött az özvegy birtokára. Évekkel később, a nemesnépi születésű, a [[Nemesnépi Marton család]] sarja, nemesnépi Marton György ([[1730]]-[[1795]]) zalalövői főszolgabíró, Egerszegen elvette Visy István első feleségétől származó lányát, boczföldi Visi Anna ([[1743]]-[[1817]]) kisasszonyt, és e házasság révén jutott az andráshidai birtokhoz. Marton György és Visy Anna fia, ifjabb nemesnépi Marton György ([[1767]]-[[1843]]) táblabíró, zalalövői járás alszolgabírája ténylegesen települt át Andráshidára Nemesnépről. Édesanyja, özvegy Marton Györgyné Visy Anna asszony Andráshidán hunyt el. Ifjabb nemesnépi Marton György ([[1767]]-[[1843]]) házasságot kötött a söjtöri nemesi birtokos Patay család sarjával, alsó- és felső-söjtöri Patay Rozáliával, akitől született [[Marton József (alszolgabíró)|nemesnépi Marton József]] ([[1797]]-[[1858]]) táblabíró, alszolgabíró, andráshidai birtokos. A szabadságharc alatt, Marton Józsefet az osztrák katonák kegyetlenül elverték, mivel amikor ezek kezdték a fosztogatásokat, az andráshidai birtokos úr megparancsolta cselédjeit, hogy a helyi kápolnának a harangját félreverjék, hogy a veszélyt jelezzék. A [[19. század]] elején a nemesvitai Viosz család szintén birtokos lett Andráshidán: Viosz Imre és miskei és monostori Thassy Mária ([[1797]]-[[1873]]) úrnő gyermekei születtek a helyi kúriájukban. Az egyik gyermekük nemesvitai Viosz Pál ([[1818]]-[[1882]]), Andráshidán lakott és felesége, szarvaskendi és óvári Sibrik Irén ([[1832]]-[[1879]]) úrnő volt, kehidai [[Deák Ferenc (táblabíró)|Deák Ferenc]]né [[Sibrik Erzsébet]]nek ([[1768]]–[[1803]]) unokahúga. Viosz Pál öccse, nemesvitai Viosz Lajos ([[1836]]-[[1869]]), pedig a helyi nemesnépi Marton család sarját, nemesnépi Marton Zsófiát ([[1842]]-[[1900]]) vette el.<ref>Boldogfai Farkas Ákos András. A Marton (nemesnépi) család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 123.o.)</ref>


[[Nemesnépi Zakál György]] ([[1761]]–[[1822]]) [[őrség]]i őrnagy, református presbiter, közbirtokos, [[erdőispánság|erdőispán]] és író, aki az első magyar nyelvű tájmonográfia szerzője, amely az ''Eőrséghnek Leirása'' címet viseli, szintén Andráshidára került. Feleségével, Janoskó Judittal, és gyermekeivel [[Bajánsenye|Senyeházáról]] költöztek el a 19. század elején. Fiúgyermeke ifjabb Zakál György ([[1788]]–[[1866]]), [[táblabíró]], andráshidai földbirtokos,<ref name="ifjabbzakálgyörgykeresztelője">{{Cite web|url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:V53L-R2D|title=familysearch.org kálvinista anyakönyvek - keresztelők - Senyeháza (In: Őriszentpéter, Vas) - ifjabb Zakál György - 1788. október 16.}}</ref> akinek a felesége gyulai Gaál Ágnes ([[1807]]–[[1849]]). Gaál Ágnes szülei gyulai Gaál Gáspár ([[1763]]–[[1825]]), andráshidai földbirtokos és koronghi Lippics Borbála ([[1772]]–[[1831]]) voltak.
⚫
Nemesnépi Marton József és verbói Szluha Rozália ([[1816]]-[[1883]]) lánya, nemesvitai Viosz Lajosné nemesnépi Marton Zsófia ([[1842]]-[[1900]]) úrnő volt; művelt, elegáns és erős egyéniségű asszony, nemesnépi Marton Zsófia volt az utolsó tagja a nemesnépi Marton családnak, aki lakott Andráshidán. Ezzel a nemesvitai Viosz család, később, a nemesnépi Marton kastélyt örökölte, majd a [[Viosz-kastély (Andráshida)|"Viosz" kastély]] nevet vette át. Marton Zsófia második férje, [[Farkas Ferenc (zalai számvevő)|boldogfai Farkas Ferenc]] ([[1838]]-[[1908]]) lett, Viosz Lajosnak a legjobb barátja, aki házasságkötése után elköltözött [[Zalaboldogfa|Zalaboldogfáról]] Andráshidára: Boldogfai Farkas Ferenc, Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, vármegyei bizottsági tag, a zalai gazdakör tagja, virilista volt; Marton Zsófia asszony 4 gyermekkel áldotta meg Farkas Ferencet. Nemesnépi Marton Zsófia úrnő végrendeletében a Marton kastély idősebb fiára, nemesvitai Viosz Ferencre hagyta.

⚫
A zalaegerszegi lakos boczföldi Visy István, aki [[1742]] és [[1746]] között zalai esküdt, az első felesége halála után elvette [[1750]]. [[november 11.]]-én Andráshidán özvegy Csákányi Antalné nemes Nagy Erzsébet asszonyt, majd odaköltözött az özvegy birtokára. Évekkel később a [[Nemesnépi Marton család]] sarja nemesnépi Marton György ([[1730]]-[[1795]]) zalalövői főszolgabíró, [[Zalaegerszeg]]en [[1761]]. [[június 21.|június 21]]-én elvette Visy István első feleségétől származó lányát, boczföldi Visi Anna ([[1743]]-[[1817]]) kisasszonyt, és e házasság révén jutott az andráshidai földbirtokhoz. Marton György és Visy Anna fia ifjabb [[Marton György (alszolgabíró)|nemesnépi Marton György]] ([[1767]]-[[1843]]) táblabíró, zalalövői járás alszolgabírája ténylegesen települt át Andráshidára [[Nemesnép]]ről. Édesanyja, özvegy Marton Györgyné Visy Anna asszony Andráshidán hunyt el. Ifjabb nemesnépi Marton György ([[1767]]-[[1843]]), andráshidai földbirtokos, házasságot kötött a [[söjtör]]i nemesi földbirtokos [[Patay család (petrikeresztúri)|petrikeresztúri Patay család]] sarjával, Patay Rozáliával ([[1779]]–[[1845]]), petrikeresztúri Patay László ([[1738]]-[[1795]]), alsó- és felső-[[söjtör]]i földbirtokos, és baranyavári Baranyay Anna ([[1760]]-[[1823]]) lányával. Marton György és Patay Rozália frigyéből két fiú- és egy leány gyermek született; az egyik fiuk, [[Marton József (alszolgabíró)|nemesnépi Marton József]] ([[1797]]-[[1858]]), táblabíró, alszolgabíró, aki megörökölte az andráshidai földbirtokot. A másik fivér, Marton Pál pedig a söjtöri Marton féle birtokot örökölte meg. A szabadságharc alatt, Marton Józsefet az osztrák katonák kegyetlenül elverték, mivel amikor ezek kezdték a fosztogatásokat, az andráshidai birtokos úr megparancsolta cselédjeit, hogy a helyi kápolnának a harangját félreverjék, hogy a veszélyt jelezzék. A [[19. század]] elején a [[ Viosz család|nemesvitai Viosz család]] szintén birtokos lett Andráshidán: Viosz Imre és miskei és monostori Thassy Mária ([[1797]]-[[1873]]) úrnő gyermekei születtek a helyi kúriájukban. Az egyik gyermekük nemesvitai Viosz Pál ([[1818]]-[[1882]]), Andráshidán lakott és felesége, szarvaskendi és óvári Sibrik Irén ([[1832]]-[[1879]]) úrnő volt, kehidai [[Deák Ferenc (táblabíró)|Deák Ferenc]]né [[Sibrik Erzsébet]]nek ([[1768]]–[[1803]]) unokahúga. Viosz Pál öccse, nemesvitai Viosz Lajos ([[1836]]-[[1869]]), földbirtokos, a "''Zalavármegyei Gazdasági Egyesület''" alapító tagja, pedig a helyi nemesnépi Marton család sarját, nemesnépi Marton Zsófiát ([[1842]]-[[1900]]) vette el.<ref name="András. A Marton 2018">Boldogfai Farkas Ákos András. A Marton (nemesnépi) család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 123.o.)</ref>

⚫
Nemesnépi Marton József és verbói Szluha Rozália ([[1816]]-[[1883]]) lánya, nemesvitai Viosz Lajosné nemesnépi Marton Zsófia ([[1842]]-[[1900]]) úrnő volt; két gyermek született abból a házasságból: nemesvitai Viosz Mária ([[1863]]–[[1935]]) asszonyság, akinek a férje a [[bagod]]i születésű boldogfai Farkas Imre ([[1860]]–[[1895]]), [[hagyáros]]i földbirtokos, és nemesvitai [[Viosz Ferenc]] ([[1861]]–[[1918]]), jogász, aki a [[nagykanizsa]]i főszolgabíró volt. Marton Zsófia második férje, [[Farkas Ferenc (zalai számvevő)|boldogfai Farkas Ferenc]] ([[1838]]-[[1908]]) lett, Viosz Lajosnak a legjobb barátja, aki házasságkötése után elköltözött [[Zalaboldogfa|Zalaboldogfáról]] Andráshidára. Mind Viosz Lajos és Farkas Ferenc gyerekkoruktól fogva az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-as eszmékben]] nevelkedtek, és fiatal korukra a [[passzív ellenállás]] szellemében éltek. Boldogfai Farkas Ferenc, Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, vármegyei bizottsági tag, a "''Zalavármegyei Gazdasági Egyesület''" tagja, a [[Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt]] lelkes támogatója volt és Marton Zsófia asszony 4 gyermekkel áldotta meg őt. Művelt, elegáns és erős egyéniségű asszony volt nemesnépi Marton Zsófia, aki egyben a nemesnépi Marton család andráshidai ágának az utolsó tagja is volt. Nemesnépi Marton Zsófia úrnő végrendeletében az andráshidai Marton kastélyt idősebb fiára, nemesvitai [[Viosz Ferenc]]re hagyta. Ezzel a nemesvitai Viosz család a nemesnépi Marton kastélyt örökölte, amelyet később a [[Viosz-kastély (Andráshida)|"Viosz" kastély]]nak nevezték el.<ref name="András. A Marton 2018"/>


==Közlekedés==
==Közlekedés==
66. sor: 70. sor:


==Nevezetes andráshidaiak==
==Nevezetes andráshidaiak==
*Itt született [[Marton József (alszolgabíró)|nemesnépi Marton József]] (1797-1858), táblabíró, egerszegi, majd a lövői járás alszolgabírája.
*Itt született [[Marton József (alszolgabíró)|nemesnépi Marton József]] ([[1797]]–[[1858]]), táblabíró, egerszegi, majd a lövői járás alszolgabírája, andráshidai földbirtokos.
*Itt született lovag [[Farkas Sándor (katonatiszt)|vitéz boldogfai Farkas Sándor József]] (1880 – 1946) katonatiszt, Zala vármegye Vitézi Rend székkapitánya.
*Itt élt [[Farkas Ferenc (zalai számvevő)|boldogfai Farkas Ferenc]] ([[1838]]–[[1908]]), Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, andráshidai földbirtokos.
*Itt született nemesvitai [[Viosz Ferenc]] ([[1861]]-[[1918]]) jogász, a nagykanizsai járás főszolgabírája.
*Itt élt dr. [[Farkas István (főszolgabíró)|boldogfai Farkas István]] ([[1875]]–[[1921]]) jogász, a sümegi járás főszolgabírája.
*Itt született lovag [[Farkas Sándor (katonatiszt)|vitéz boldogfai Farkas Sándor József]] ([[1880]]–[[1946]]) katonatiszt, Zala vármegye Vitézi Rend székkapitánya.
*Itt született nemesvitai [[Viosz Ferenc]] ([[1861]]–[[1918]]) jogász, a nagykanizsai járás főszolgabírája.


==Látnivalók==
==Látnivalók==
82. sor: 88. sor:
*Magyarország megyei kézikönyvei, 13. kötet 218. oldal
*Magyarország megyei kézikönyvei, 13. kötet 218. oldal
{{Zala}}
{{Zala}}

⚫
[[Kategória:Andráshida]]
[[Kategória:Zalaegerszeghez csatolt települések]]
⚫
[[Kategória:Andráshida| ]]
[[Kategória:Zala vármegye települései]]
[[Kategória:Zala vármegye települései]]

A lap jelenlegi, 2024. április 21., 07:25-kori változata

Andráshida
Közigazgatás
Település
Irányítószám8904
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Andráshida (Magyarország)
Andráshida
Andráshida
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 51′ 59″, k. h. 16° 47′ 40″46.866373°N 16.794349°EKoordináták: é. sz. 46° 51′ 59″, k. h. 16° 47′ 40″46.866373°N 16.794349°E
Andráshida weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Andráshida témájú médiaállományokat.

Andráshida Zalaegerszeg városrésze, 1969 előtt önálló község volt. 1940-ben csatolták hozzá Apátfa, 1950-ben pedig Vorhota községet.

Fekvése

[szerkesztés]

Andráshida Zalaegerszeg központjától északnyugatra terül el a Zala folyó északi, bal partján a vele összeépült Apátfával és együtt. Vorhota a folyónak a déli, bal partján található. Andráshida ezenkívül összeépült a korábban Kaszaháza egyik részét képező Gébárttal is. A 76-os főút forgalma korábban itt haladt át Zalán a Vorhota és Andráshida közti hídon. Ez a forgalom ma már elkerüli észak felől.[1]

Története

[szerkesztés]
Boldogfai Farkas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) úrnő, nemesvitai Viosz Lajos özvegye, nemesi származású andráshidai birtokos család sarja.

A falu neve arra utal, hogy itt már évszázadokkal ezelőtt is híd volt, aminek egy András nevű birtokos volt a tulajdonosa. Az oklevelek 1426-ban említik először.[2]

A 17. század végén Sidy Mihály, az egervári vicekapitány, a sidi Sidy család sarja volt földbirtokos a településen. Az egyik leánya, Sidy Dorottya (1693-1775), boldogfai Farkas János (†1724), egerszegi főszolgabíró helyettesnek a felesége volt; a másik az Sidy Mária, farkaspatyi Farkas Gábor neje lett. III. Károly magyar király 1716. március 16.-án birtokot adományozott a boldogfai Farkas családnak, a három testvérnek, Farkas Istvánnak, Péternek és Jánosnak.[3]

Később, a hottói Nagy család is házasság révén került Andráshidára ahol letelepedett az egyik ága, amikor a farkaspatyi Farkas család egyik leánytagjával házasodtak meg; farkaspatyi Farkas György (1741-1801), táblabíró, földbirtokos, és zétényi Csukás Terézia (1752-1819) asszony egyik lányát vette el hottói Nagy Antal. Hottói Nagy Antal (1785-1852), táblabíró, földbirtokos, aki 1819-től 1825-ig Zala vármegye egerszegi járásának főszolgabírója. Nagy Antal feleségül vette farkaspatyi Farkas Mária (1791-1855) kisasszonyt, és ezúton földbirtokossá vált Andráshidán. Leszármazottjuk hottói Nagy Balázs (1907-1944), birtokos, tartalékos hadnagy volt. Farkaspatyi Farkas György (1741-1801), táblabíró, földbirtokos, és zétényi Csukás Terézia (1752-1819) frigyéből származó lányát, farkaspatyi Farkas Julianna (1789–1847) asszonyt vette el koronghi és tropóczi Gombossy Pál (1771–1844) táblabíró, földbirtokos, aki ezzel földbirtokos lett Andráshidán.

A zalaegerszegi születésű Vizlendvay Imre (1766–1806), szintén kötött olyan házasságot, amely Andráshidára juttatta. Feleségül vette földvári Török Zsófia (1774–1827) kisasszonyt, akinek a szülei földvári Török Péter (1739–1787), szentpáli földbirtokos és nemes Miszell Rozália (1748–1802). Vizlendvay Imre és Török Zsófia fia, vizlendvai Vizlendvay Lajos (1792–1855), andráshidai földbirtokos, aki feleségül vette rákosi Boros Borbála (1783–1855) özvegyasszonyt, néhai hertelendi Hertelendy Boldizsár (1785–1815), földbirtokosnak az egykori feleségét.

Nemesnépi Zakál György (1761–1822) őrségi őrnagy, református presbiter, közbirtokos, erdőispán és író, aki az első magyar nyelvű tájmonográfia szerzője, amely az Eőrséghnek Leirása címet viseli, szintén Andráshidára került. Feleségével, Janoskó Judittal, és gyermekeivel Senyeházáról költöztek el a 19. század elején. Fiúgyermeke ifjabb Zakál György (1788–1866), táblabíró, andráshidai földbirtokos,[4] akinek a felesége gyulai Gaál Ágnes (1807–1849). Gaál Ágnes szülei gyulai Gaál Gáspár (1763–1825), andráshidai földbirtokos és koronghi Lippics Borbála (1772–1831) voltak.

A zalaegerszegi lakos boczföldi Visy István, aki 1742 és 1746 között zalai esküdt, az első felesége halála után elvette 1750. november 11.-én Andráshidán özvegy Csákányi Antalné nemes Nagy Erzsébet asszonyt, majd odaköltözött az özvegy birtokára. Évekkel később a Nemesnépi Marton család sarja nemesnépi Marton György (1730-1795) zalalövői főszolgabíró, Zalaegerszegen 1761. június 21-én elvette Visy István első feleségétől származó lányát, boczföldi Visi Anna (1743-1817) kisasszonyt, és e házasság révén jutott az andráshidai földbirtokhoz. Marton György és Visy Anna fia ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843) táblabíró, zalalövői járás alszolgabírája ténylegesen települt át Andráshidára Nemesnépről. Édesanyja, özvegy Marton Györgyné Visy Anna asszony Andráshidán hunyt el. Ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843), andráshidai földbirtokos, házasságot kötött a söjtöri nemesi földbirtokos petrikeresztúri Patay család sarjával, Patay Rozáliával (1779–1845), petrikeresztúri Patay László (1738-1795), alsó- és felső-söjtöri földbirtokos, és baranyavári Baranyay Anna (1760-1823) lányával. Marton György és Patay Rozália frigyéből két fiú- és egy leány gyermek született; az egyik fiuk, nemesnépi Marton József (1797-1858), táblabíró, alszolgabíró, aki megörökölte az andráshidai földbirtokot. A másik fivér, Marton Pál pedig a söjtöri Marton féle birtokot örökölte meg. A szabadságharc alatt, Marton Józsefet az osztrák katonák kegyetlenül elverték, mivel amikor ezek kezdték a fosztogatásokat, az andráshidai birtokos úr megparancsolta cselédjeit, hogy a helyi kápolnának a harangját félreverjék, hogy a veszélyt jelezzék. A 19. század elején a nemesvitai Viosz család szintén birtokos lett Andráshidán: Viosz Imre és miskei és monostori Thassy Mária (1797-1873) úrnő gyermekei születtek a helyi kúriájukban. Az egyik gyermekük nemesvitai Viosz Pál (1818-1882), Andráshidán lakott és felesége, szarvaskendi és óvári Sibrik Irén (1832-1879) úrnő volt, kehidai Deák Ferencné Sibrik Erzsébetnek (1768–1803) unokahúga. Viosz Pál öccse, nemesvitai Viosz Lajos (1836-1869), földbirtokos, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" alapító tagja, pedig a helyi nemesnépi Marton család sarját, nemesnépi Marton Zsófiát (1842-1900) vette el.[5]

Nemesnépi Marton József és verbói Szluha Rozália (1816-1883) lánya, nemesvitai Viosz Lajosné nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) úrnő volt; két gyermek született abból a házasságból: nemesvitai Viosz Mária (1863–1935) asszonyság, akinek a férje a bagodi születésű boldogfai Farkas Imre (1860–1895), hagyárosi földbirtokos, és nemesvitai Viosz Ferenc (1861–1918), jogász, aki a nagykanizsai főszolgabíró volt. Marton Zsófia második férje, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908) lett, Viosz Lajosnak a legjobb barátja, aki házasságkötése után elköltözött Zalaboldogfáról Andráshidára. Mind Viosz Lajos és Farkas Ferenc gyerekkoruktól fogva az 1848-as eszmékben nevelkedtek, és fiatal korukra a passzív ellenállás szellemében éltek. Boldogfai Farkas Ferenc, Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, vármegyei bizottsági tag, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" tagja, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt lelkes támogatója volt és Marton Zsófia asszony 4 gyermekkel áldotta meg őt. Művelt, elegáns és erős egyéniségű asszony volt nemesnépi Marton Zsófia, aki egyben a nemesnépi Marton család andráshidai ágának az utolsó tagja is volt. Nemesnépi Marton Zsófia úrnő végrendeletében az andráshidai Marton kastélyt idősebb fiára, nemesvitai Viosz Ferencre hagyta. Ezzel a nemesvitai Viosz család a nemesnépi Marton kastélyt örökölte, amelyet később a "Viosz" kastélynak nevezték el.[5]

Közlekedés

[szerkesztés]

1914-ben felépült a Zielinski Szilárd tervei szerint készült Zala-híd. A 76-os út várost elkerülő szakaszán kívül itt található a Zalaegerszeg-Andráshida repülőtér. A repülőtér az 1950-es években polgári, majd szovjet katonai repülőtér volt. A Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal itteni régi vasútállomását[6] a vasútvonal villamosításával egybekötött nyomvonal-korrekció során új helyre telepítették 2009-ben.[7] A helyi autóbuszjáratok közül az 1-es, 1A, 1Y 1U járatok járnak Andráshidára.[8]

Nevezetes andráshidaiak

[szerkesztés]

Látnivalók

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Archivált másolat. [2016. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 1.)
  2. ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Viosz család (nemesvitai). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2023. XIX. 240.o.)
  3. ↑ E 227 - Magyar Kamara Archivuma - Libri donationum - 17. kötet - 610. oldal
  4. ↑ familysearch.org kálvinista anyakönyvek - keresztelők - Senyeháza (In: Őriszentpéter, Vas) - ifjabb Zakál György - 1788. október 16.
  5. ↑ a b Boldogfai Farkas Ákos András. A Marton (nemesnépi) család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 123.o.)
  6. ↑ http://www.vasutallomasok.hu/allomas.php?az=anhi
  7. ↑ http://www.vasutallomasok.hu/allomas.php?az=andh
  8. ↑ Archivált másolat. [2014. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 1.)

Források

[szerkesztés]
  • Magyarország megyei kézikönyvei, 13. kötet 218. oldal
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Andráshida&oldid=27075523”