szarvú

Hungarian

Etymology

szarv (“horn”) +‎ -ú (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒrvuː]
• Hyphenation: szar‧vú
• Rhymes: -vuː

Adjective

szarvú (not comparable)

1. -horned, with …… horns (having some specific type or number of horn[s])

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szarvú	szarvúak
accusative	szarvút	szarvúakat
dative	szarvúnak	szarvúaknak
instrumental	szarvúval	szarvúakkal
causal-final	szarvúért	szarvúakért
translative	szarvúvá	szarvúakká
terminative	szarvúig	szarvúakig
essive-formal	szarvúként	szarvúakként
essive-modal	—	—
inessive	szarvúban	szarvúakban
superessive	szarvún	szarvúakon
adessive	szarvúnál	szarvúaknál
illative	szarvúba	szarvúakba
sublative	szarvúra	szarvúakra
allative	szarvúhoz	szarvúakhoz
elative	szarvúból	szarvúakból
delative	szarvúról	szarvúakról
ablative	szarvútól	szarvúaktól
non-attributive possessive - singular	szarvúé	szarvúaké
non-attributive possessive - plural	szarvúéi	szarvúakéi

Coordinate terms

• (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú

Derived terms

• egyszarvú
• kosszarvú
• orrszarvú