állú
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]áll (“chin”) + -ú (adjective-forming suffix denoting possession or similarity)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]állú (not comparable)
Declension
[edit]Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | állú | állúak |
accusative | állút | állúakat |
dative | állúnak | állúaknak |
instrumental | állúval | állúakkal |
causal-final | állúért | állúakért |
translative | állúvá | állúakká |
terminative | állúig | állúakig |
essive-formal | állúként | állúakként |
essive-modal | — | — |
inessive | állúban | állúakban |
superessive | állún | állúakon |
adessive | állúnál | állúaknál |
illative | állúba | állúakba |
sublative | állúra | állúakra |
allative | állúhoz | állúakhoz |
elative | állúból | állúakból |
delative | állúról | állúakról |
ablative | állútól | állúaktól |
non-attributive possessive - singular |
állúé | állúaké |
non-attributive possessive - plural |
állúéi | állúakéi |
Coordinate terms
[edit]- (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú