Ugrás a tartalomhoz

menta

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmɛntɒ]

Főnév

menta

  1. (növénytan, konyha) Egy fűszernövény.

Etimológia

Vagy a latinon át az ógörögből, vagy a latin ugyanabból az ismeretlen mediterrán nyelvből vette át, mint az ógörög.

Fordítások

Ragozás

menta ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset menta menták
tárgyeset mentát mentákat
részes eset mentának mentáknak
-val/-vel mentával mentákkal
-ért mentáért mentákért
-vá/-vé mentává mentákká
-ig mentáig mentákig
-ként mentaként mentákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben mentában mentákban
-on/-en/-ön mentán mentákon
-nál/-nél mentánál mentáknál
-ba/-be mentába mentákba
-ra/-re mentára mentákra
-hoz/-hez/-höz mentához mentákhoz
-ból/-ből mentából mentákból
-ról/-ről mentáról mentákról
-tól/-től mentától mentáktól
menta birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én mentám mentáim
a te mentád mentáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
mentája mentái
a mi mentánk mentáink
a ti mentátok mentáitok
az ő mentájuk mentáik

Származékok

Főnév

menta nn

  1. menta