Ugrás a tartalomhoz

Znióváralja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Znióváralja (Kláštor pod Znievom)
Znióváralja zászlaja
Znióváralja zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásTurócszentmártoni
Rangközség
Első írásos említés1110
PolgármesterErika Cintulová
Irányítószám038 43
Körzethívószám043
Forgalmi rendszámMT
Népesség
Teljes népesség1757 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség39 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság494 m
Terület39,03 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 58′ 20″, k. h. 18° 48′ 30″48.972222°N 18.808333°EKoordináták: é. sz. 48° 58′ 20″, k. h. 18° 48′ 30″48.972222°N 18.808333°E
Znióváralja weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Znióváralja témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Znióváralja (szlovákul Kláštor pod Znievom) község Szlovákiában, a Zsolnai kerület Turócszentmártoni járásában. Lazány tartozik hozzá.

Fekvése

[szerkesztés]

Turócszentmártontól 20 km-re délnyugatra fekszik.

Története

[szerkesztés]

A község területén a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban is éltek emberek, majd a kora bronzkorban a puhói kultúra települése állt.

Znió, vagy más néven Turóc kisméretű várát a Hontpázmány nembeli András építtette 1243 előtt. 1241-ben itt húzódott meg rövid időre a menekülő IV. Béla a tatárok elől. Turóc vármegye egykori székhelye, királyi vár. Az 1440-es években átmenetileg huszita kézre került. 1681-ben felégették, hogy ne kerüljön kuruc kézre, azóta rom. Utolsó írásos említése 1713-ból származik.

A község területe a 12. században a zoborhegyi bencés apátság birtoka volt. A hagyomány szerint a tatárok elől menekülő IV. Béla király rövid időre itt talált menedéket. Első írásos említése 1243-ból származik „Turuch” néven. 1248-ban a király premontrei szerzeteseket telepített ide. 1251-ben „Turch”, „Turul” 1252-ben „Thuruch”-ként említik. Ez évben a király a szerzeteseknek adta Szucsányváralja, Turóctótfalu, Valcsa és Lazány falvakat. A király – hálából a tatárok elől való megmenekülés emlékére – a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére 1253-ban itt templomot építtetett. Megalapította a zniói a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett premontrei konventet, mely 1780-ig hiteleshelyként működött. 1266-ban a király a monostor népeit – a király és prépostság bíróságait kivéve – minden egyéb bíróság alól fölmentette, a kiváltságokat IV. László király kiterjesztette. A település a 13. század második felében a korponai jog alapján kapta kiváltságait, a 14. századra nemesi mezővárossá fejlődött. 1422-ben „Suburbium oppidum Thuroch” alakban említik a korabeli forrásokban. 1530-ig premontrei, majd királyi, végül 1586-tól jezsuita irányítás alatt állt. 1586-ban Draskovich György kalocsai érsek közbenjárására II. Rudolf király a turóci prépostságot a jezsuitáknak adományozta. 1591-ben a jezsuiták kollégiumot alapítottak itt, melynek beindítása a kedvezőtlen viszonyok miatt három évig elhúzódott.

1599 és 1609 között a jezsuita atyák elhagyták Zniót, a konventet Pázmány Péter (aki 1616-ban lett turóci prépost) szervezte újjá. Pázmány az esztergomi érseki székre emelése után sem feledkezett meg Znióról. 1637-től turóci prépostok voltak az általa 1635-ben alapított nagyszombati egyetem rektorai. A település a magyar és szlovák kultúra egyik nevezetes helyévé vált. Itt fordította magyarra a Bibliát Káldi György. Znió a jezsuita iskola, a kultúra és az ellenreformáció központja volt. A kuruc háborúk és a járványok hatására a lakosság száma jelentősen csökkent. 1715-ben 46 polgárcsalád mellett egy zsellércsalád és 11 szabad, összesen mintegy 300 ember lakott a városban. 1720-ban már 84 család élt itt, mely mintegy 400-500 lakost jelent. 1785-ben Znióváralja 128 házában 1141 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Znió Várallya. Tót Mezőváros Túrócz Vármegyében, fekszik Znió Vára mellett, Sz. Mártonhoz 1 3/4 órányira; lakosai katolikusok, és másfélék, földgye jó, és könnyü mívelésű, réttye kétszer kaszáltatik, legelője elég, fája is van, piatza helyben, országos, és héti vásárjai is vagynak.”[2]

1828-ban 137 háza és 1584 lakosa volt. 1850-ben itt állították fel a járásbíróságot.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Znio-Váralja, (Kloster, Klastor), Thurócz m. tót m.v., Sz. Mártontól délre 2, a Trencsén megyei határtól pedig 1 mfdnyi távolságra. Számlál 1572 kath., 12 evang. lak. Kath. paroch. temploma nézésre méltó épület; földe könnyen mivelhető; legelője sok; erdeje derék; patakja melly rajta keresztülfolyik, több liszt-, és egy papirosmalmot forgat. IV. Béla itt egy gazdag prépostságot alakitott, mellyet később a jesuiták birtak, most a pesti egyetem birja a hozzá tartozó uradalommmal együtt. Nyugotra 1 kis fertály órai járásra fekszik az igen régi znio-váraljai vár, mellyről sokan azt hiszik, hogy már a magyarok bejövetele előtt állott; azonban annyi bizonyos, hogy IV. Béla a tatárok ellen elvesztvén a Sajó melletti ütközetet, itt lelte menedékhelyét. Megjegyzésre méltó, hogy a vár közelében fekvő Jankova nevezetü rétségnek olly magas fekvése vagyon, hogy onnan 10 vármegyének, sőt Sziléziának hegyeit is beláthatni. Ut. p. Rudnó.”[3]

1869-ben itt alapították az első szlovák nyelvű katolikus gimnáziumot és tanítóképző intézetet. Az itt lakókat a jezsuiták tanították meg a növényi olajok készítésére. Közülük sokan foglalkoztak gyógyolaj készítéssel és kereskedelemmel, eljutottak Lengyelországba, a német tartományokba és Oroszország vidékeire is. A kereskedelem – mely korábban jelentős szerepet töltött be a városban – a század végén visszaesett, de helyette új ipari üzemek jöttek létre. 1880 és 1890 között sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra. 1885-ben megalakult a gazdaszövetkezet. 1909-ben a járási hivatalt Stubnyafürdőre költöztették. 1919-ben a magyar tanítóképzőt bezáratták, míg a szlovák gimnázium újraalakult.[4] A trianoni diktátumig Turóc vármegye Stubnyafürdői járásához tartozott.

A háború után lakói főként mezőgazdasággal, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak. A 2. világháború után csatolták hozzá Lazányt.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 1321 lakosából 1022 szlovák, 124 magyar, 97 német, 12 más anyanyelvű, 3 idegen és 63 csecsemő volt. Lazányban 293 szlovák anyanyelvű élt.

1890-ben 1088 lakosából 939 szlovák és 62 magyar anyanyelvű volt. Lazányban 314 szlovák és 6 magyar anyanyelvű élt.

1900-ban 1143 lakosából 916 szlovák, 135 magyar, 68 német, 16 egyéb anyanyelvű volt. 319-en beszéltek magyarul. Ebből 925 római katolikus, 134 evangélikus, 55 zsidó, 28 református és 1 egyéb vallású. Lazányban 296 szlovák és 1 magyar anyanyelvű élt.

1910-ben 1117 lakosából 820 szlovák, 187 magyar, 92 német, 1 román és 17 egyéb anyanyelvű volt. Lazányban 241 szlovák anyanyelvű élt.

1921-ben 949 lakosából 884 csehszlovák és 2 magyar volt. Lazányban 279 csehszlovák élt.

1930-ban 1307 lakosából 1190 csehszlovák és 6 magyar volt. Lazányban 282 csehszlovák és 1 magyar élt.

1991-ben 1516 lakosából 1490 szlovák és 2 magyar volt.

2001-ben 1457 lakosából 1444 szlovák és 2 magyar volt.

2011-ben 1510 lakosából 1425 szlovák és 2 magyar volt.

2021-ben 1757 lakosából 1683 (+8) szlovák, 3 magyar, 3 (+2) cigány, (+1) ruszin, 11 (+6) egyéb és 57 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A községtől északnyugatra 985 m magas hegytetőn állnak Znió 13. századi várának romjai. A várat a 14. század első felében bővítették és gótikus stílusban építették át. A 15. és 16. században megerősítették. 1681-ben felégették, azóta pusztul.
  • IV. Béla által alapított premontrei kolostora és temploma a 13. században épült, később erődítményként is szolgált. Ez Szlovákia legrégibb épen maradt kolostora. 1586-ban a jezsuiták vették át, ők tanították meg a népet a növényi olajok készítésére, amelyet az itteniek Európa szerte árultak. A gótikus templomot a 16. század elején átépítették.
  • A Szent Miklós plébániatemplom 1250-ben épült, 1728-ban barokk stílusban építették át.
  • A Kálvária-templom 1729-ben épült barokk stílusban.
  • A barokk plébánia 1726-ban épült.
  • Az egykori városházát 1780-ban építették.
  • Klasszicista kúria a 19. század első feléből.
  • 19. századi polgárházak.
  • A gimnázium épülete 1873-74-ben épült.

Neves személyek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Első vezetője František Kabina lett (Roman Holec 2001: Nepochopený (Franko Kabina). In: Holec, Roman: Zabudnuté osudy - Desať životných príbehov z novodobých slovenských dejín. Martin, 155–176. (175); Katona Csaba 1998: Egy budapesti szlovák kultúrpolitikus. Népszabadság (Hétvége) 58, 34 (1998. december 11.); Katona Csaba 2006: Két nemzedék. Egy apa–fiú konfliktus nemzetiségi háttere. In: Sic Itur ad Astra 18/ 3–4, 209–236).
  5. ↑ ma7.sk
  6. ↑ Zsabka Kálmán. hangosfilm.hu. (Hozzáférés: 2020. május 14.)

Források

[szerkesztés]
  • 1846 Domová pokladnica na rok 1847
  • M. Štilla 1966: Znievské gymnázium k stému výročiu jeho vzniku
  • M. Štilla 1969: Znievske gymnázium 1869-1959
  • M. Štilla 1970: Pamätnica znievskeho gymnázia
  • J. Felix 1999 (zost.): Kláštor pod Znievom – Dôveryhodné miesto. Bratislava
  • Milan Horňák – Veronika Krištofová – Martin Kvietok 2013: Výsledky záchranného výskumu v Kláštore pod Znievom. Zbor. SNM – Archeológia 23, 125-136.
  • Marek Druga 2015: Forgáčovská vetva Poznanovcov za vlády Árpádovskej dynastie. Vox discipuli historiae V.
  • Žažová, Henrieta: Stredoveké premonštrátske kláštory v slovenskej časti územia bývalého ostrihomského arcibiskupstva.
  • Kvasnicová, M. – Šeregi, M. 2018 (zost.): Architektúra kláštorov a rehoľných domov na Slovensku

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Znióváralja&oldid=27358539”