Szurdok (Románia)
Szurdok (Strâmtura) | |
A görögkatolikus fatemplom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Máramaros |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Község | Szurdok |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 437310 |
SIRUTA-kód | 109014 |
Népesség | |
Népesség | 2242 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Népsűrűség | 24,48 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 339 m |
Terület | 91,57 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 46′ 28″, k. h. 24° 08′ 09″47.774312°N 24.135753°EKoordináták: é. sz. 47° 46′ 28″, k. h. 24° 08′ 09″47.774312°N 24.135753°E | |
Szurdok weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szurdok (románul: Strâmtura, jiddisül סטרימטרה) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Fekvése
[szerkesztés]Máramarosszigettől 28 kilométerre délkeletre, az Iza jobb partján fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Román és magyar neve azonos jelentésű. Valószínűleg az Izának a falu és Barcánfalva között, a Piatra Țiganului és Prisaca hegyek alkotta szűkületéről kapta. 1326-ban terra Zurduky, 1407-ben Zwrduk néven szerepelt. 1408-ban mint Borzanfalva is előfordult, ami arra utal, hogy az alapító Szaniszló kenéz apjának, Sztánnak a másik neve Borzan volt.
Története
[szerkesztés]1326 után telepítette Sztán fia Szaniszló (Stanislaus) kenéz, román lakossággal. 1411-ben Bogdán fia János, a Dolhai család alapítója szerezte meg. A későbbiekben jobbágyfalu volt. 1848-ban görögkatolikus papja, Man János nemzetőrtisztként szolgált. Zsidó lakói híres kóser juhsajtot készítettek. (A legtöbb közülük a Stern családnevet viselte.)
1838-ban 1345 görögkatolikus és 30 zsidó vallású lakosa volt.[1]
1910-ben 3287 lakosából 2899 volt román, 357 német (jiddis) és 31 magyar anyanyelvű; 2908 görögkatolikus és 357 zsidó vallású.
2002-ben 2932 lakosából 2931 volt román nemzetiségű; 2633 ortodox és 266 görögkatolikus vallású.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma 1771-ben épült és 1775-ben festették ki. Teljesen eltér a máramarosi fatemplomok megszokott stílusától.
- Máramarosban utolsóként itt használják még a havasi kürtöt.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei. A megye betelepülésétől a XVIII. század elejéig. Bp., 1943
- A fatemplom ismertetése (angolul)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- A Botizan család 1700-ban, tölgyboronákból épült lakóháza a máramarosszigeti skanzenban (románul)
- A görögkatolikus parókia honlapja Archiválva 2020. december 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)