Ugrás a tartalomhoz

Szodzsu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
소주 szodzsu

Típuségetett szesz
Származási helyKorea
Gyártószámos; Jinro, Lotte Liquor
Főbb összetevőkgabonafélék, rizs
Alkoholtartalom16-25[1]%
A Wikimédia Commons tartalmaz 소주 szodzsu témájú médiaállományokat.

A szodzsu (hangul: 소주) Korea legnépszerűbb égetett szeszesitala.[1] Hagyományosan rizsből készül, azonban ismeretesek édesburgonyából, búzából, árpából és tápiókából készített változatok is.[2] A piacot a Jinro szodzsu uralja, amiből 2011-ben 61,38 millió rekesznyi fogyott, ezzel a világ legtöbbet eladott szeszesital-márkája lett, megelőzve a Smirnoff vodkát és a szintén koreai Lotte Liquor szodzsut.[3] Szokás a vodkához hasonlítani, bár édesebb az íze.[4][2] A legnépszerűbb márkák a Cshamiszul (참이슬) a Jinro-tól és a Cshoum cshorom (처음처럼) a Lottétól.[5]

Története

[szerkesztés]
Szodzsugori (소주고리), szodzsu készítéséhez használt agyagedény (középen)

A szodzsut a Korjo-dinasztia idejében (918–1392) készítették először, a receptet valószínűleg a mongol származású kínai Jüan-dinasztiától lesték el az 1200-as években. Több néven is ismerték: hongno, khidzsu, hvadzsu és aragildzsu, utóbbi arab eredetére utal. A szodzsu mellett kettős lepárlással magasabb alkoholtartalmú változatot is készítettek, aminek neve kamhongno (감홍로), és ma is létezik még.[6][7] A szodzsu olyan népszerűségre tett szert a nemesség körében, hogy a túlzott fogyasztás miatt az udvar kénytelen volt luxuscikknek bélyegezni és betiltani.[7] A japán uralom alatt vezették be az alkoholos italok adóját, ami a bevétel fontos forrását képezte. A házi főzést megtiltották.[7][2] A szodzsut 1962-től édesburgonyából kezdték el készíteni. 1965-ben a „tiszta” párlatot betiltották, ma már azonban újra forgalomban van. A szodzsut általában hígítják,[7] ami az alkoholadó-törvény szerint azt jelenti, hogy az egyszeres lepárlású alkoholtartalom nem haladhatja meg a teljes alkoholtartalom 20%-át és nem érlelik. A 40-45% alkoholtartalmú kézműves szodzsut érlelik is.[8] 1974 óta importált tápiókát is felhasználnak. 1971-ig a rizshiány miatt az alkoholokat tilos volt ebből az alapanyagból gyártani.[7]

A szodzsu hagyományos készítéséhez a főtt rizst Aspergillus oryzae-gombakultúrával (누룩, nuruk) összekeverték és erjedni hagyták, majd desztillálták. Az italt a modern Koreában 360 milliliteres üvegekben árulják és viszonylag olcsónak számít, 1000 vontól (kb. 200 Ft) lehet kapni. A magasabb alkoholtartalmú, kézműves szodzsuk ennél jóval drágábbak.[5]

Híres fajták

[szerkesztés]
  • andongi szodzsu (안동소주): 45% alkoholtartalmú, szívesen használják gyomorfájásra vagy rovarcsípésre.[5]
  • munbedzsu (문배주): kétfajta kölesből és búzából készül, 40% alkoholtartalmú. Nevét onnan kapta, hogy körteillata van.[5]
  • csindo hongdzsu (진도 홍주): a Csin-sziget specialitása, a szodzsu vörös színét a Lithospermum erythrorhizon gyökerétől kapja.[5]
  • csondzsu igangdzsu (전주 이강주): különleges összetevőiről ismert, fehér rizsből készül, kurkumával, körtével, gyömbérrel, fahéjjal és mézzel ízesítik.[5]
  • szomek: szodzsu és sör keveréke

Források

[szerkesztés]
  1. a b Traditional Alcoholic Beverages: the Essence of Korean Tradition and Culture. Korea Tourism Organization. [2013. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 24.)
  2. a b c Soju. about.com. [2013. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 1.)
  3. It's official: Jinro soju is the world's best-selling liquor. CNN Travel, 2012. június 12. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  4. Soju. Merriam-Webster, Incorporated. (Hozzáférés: 2013. május 1.)
  5. a b c d e f Traditional Liquors and Wines. Korea Tourism Organization. [2013. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 30.)
  6. 조선 3대 명주 ‘감홍로주’ 제조 계승자 이기숙 씨의 名人되기 12년 (koreai nyelven). Donga, 2012. október 18. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  7. a b c d e Lee Hyo-gee: History of Traditional Korean Alcoholic Drinks. Koreana, Vol. 10. No.4, 1996. [2009. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
  8. World Trade Organization. Dispute Settlement Reports 1999: Pages 1-517. Cambridge University Press, 244-245. o. (2002). ISBN 9780521005623. Hozzáférés ideje: 2013. április 29. 

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]