Ugrás a tartalomhoz

Simándy Pál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simándy Pál
Született1891. január 5.
Igrici
Elhunyt1978. augusztus 11. (87 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiSárospataki Református Kollégium (1909–1913)
SírhelyeFarkasréti temető (E-2376. fülke)[1][2][3]
SablonWikidataSegítség

Simándy Pál (Gombos Ferenc; Igrici, 1891. január 5.Budapest, 1978. augusztus 11.) író, újságíró.

Élete

[szerkesztés]

A gimnáziumot Miskolcon végezte, 1909–1913 között pedig teológiát tanult a Sárospataki Református Kollégiumban. 1913–1915 között a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség utazó titkára. 1915–1917 között Losoncon, majd a fővárosban lett hitoktató. Az 1918–1919. évi forradalmi események hatására szakított az egyházi pályával. Igricbe költözött és részt vett a helybeli megmozdulásokban. Emiatt 1920. januárjától augusztusig börtönben volt.

1920-1931 között Losoncon élt. A város és a szlovenszkói magyarság irodalmi-kulturális életének egyik irányítója. 1923-ban Farkas István, Darkó István, Győry Dezső (Wallentinyi) és Komlós Aladár mellett a losonci Madách Kör alapító tagja, egy ideig az YMCA helyi magyar titkára. 1931-ben Magyarországra települt és Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjainak lett belső munkatársa, illetve szerkesztője.

A Mi Lapunk (1928–1929), a Kassai Napló, az Előőrs, a Szabadság, a Független Magyarország és a Szabad Szó munkatársa volt. 1942-ben szerkesztette a Tiszántúl című debreceni napilapot. 1942-től a Magyar Élet kiadóvállalat lektora volt. 1945-1949 között, nyugdíjazásáig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztályvezetőjeként a népművelési ügyekkel foglalkozott.

Emlékezete

[szerkesztés]

Művei

[szerkesztés]

A második világháború után kisebb irodalomtörténeti tanulmányokat és visszaemlékezéseket jelentetett meg, halála előtt az Irodalmi Szemlében is publikált..

  • 1927 A magyar kálvinizmus útja. Losonc
  • 1928 Siralmak könyve. Losonc
  • 1932 Az elsikkadt hegyibeszéd. Losonc
  • 1966 Diák a századfordulón. Budapest (önéletrajzi regény)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Szalatnai Rezső (Irodalmi Szemle 1968/7)
  • Győry Dezső: Az „újarcú magyarok” regénye. Irodalmi Szemle 1967/6–10, 1968/1
  • Turczel Lajos 1977: Simándy Pál és a csehszlovákiai magyarság. Portrék és fejlődésképek. Bratislava–Budapest.
  • Vigh Károly (Irodalmi Szemle 1978/10)
  • Komlós Aladár 1978: Simándy Pál emlékére. Élet és Iroddalom 1978/35.
  • Komlós Aladár (Élet és Irodalom 1978/36.)
  • Ötvös László: Simándy Pál pályaképe. Napjaink 1979/8.

Források

[szerkesztés]