Simándy Pál

Simándy Pál
Született	1891. január 5. Igrici
Elhunyt	1978. augusztus 11. (87 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	író újságíró teológus
Iskolái	Sárospataki Református Kollégium (1909–1913)
Sírhelye	Farkasréti temető (E-2376. fülke)
Sablon • Wikidata • Segítség

Simándy Pál (Gombos Ferenc; Igrici, 1891. január 5. – Budapest, 1978. augusztus 11.) író, újságíró.

Élete

A gimnáziumot Miskolcon végezte, 1909–1913 között pedig teológiát tanult a Sárospataki Református Kollégiumban. 1913–1915 között a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség utazó titkára. 1915–1917 között Losoncon, majd a fővárosban lett hitoktató. Az 1918–1919. évi forradalmi események hatására szakított az egyházi pályával. Igricbe költözött és részt vett a helybeli megmozdulásokban. Emiatt 1920. januárjától augusztusig börtönben volt.

1920-1931 között Losoncon élt. A város és a szlovenszkói magyarság irodalmi-kulturális életének egyik irányítója. 1923-ban Farkas István, Darkó István, Győry Dezső (Wallentinyi) és Komlós Aladár mellett a losonci Madách Kör alapító tagja, egy ideig az YMCA helyi magyar titkára. 1931-ben Magyarországra települt és Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjainak lett belső munkatársa, illetve szerkesztője.

A Mi Lapunk (1928–1929), a Kassai Napló, az Előőrs, a Szabadság, a Független Magyarország és a Szabad Szó munkatársa volt. 1942-ben szerkesztette a Tiszántúl című debreceni napilapot. 1942-től a Magyar Élet kiadóvállalat lektora volt. 1945-1949 között, nyugdíjazásáig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztályvezetőjeként a népművelési ügyekkel foglalkozott.

Emlékezete

• Vésztő-Mágoron található mellszobra

Művei

A második világháború után kisebb irodalomtörténeti tanulmányokat és visszaemlékezéseket jelentetett meg, halála előtt az Irodalmi Szemlében is publikált..

• 1927 A magyar kálvinizmus útja. Losonc
• 1928 Siralmak könyve. Losonc
• 1932 Az elsikkadt hegyibeszéd. Losonc
• 1966 Diák a századfordulón. Budapest (önéletrajzi regény)

Irodalom

• Szalatnai Rezső (Irodalmi Szemle 1968/7)
• Győry Dezső: Az „újarcú magyarok” regénye. Irodalmi Szemle 1967/6–10, 1968/1
• Turczel Lajos 1977: Simándy Pál és a csehszlovákiai magyarság. Portrék és fejlődésképek. Bratislava–Budapest.
• Vigh Károly (Irodalmi Szemle 1978/10)
• Komlós Aladár 1978: Simándy Pál emlékére. Élet és Iroddalom 1978/35.
• Komlós Aladár (Élet és Irodalom 1978/36.)
• Ötvös László: Simándy Pál pályaképe. Napjaink 1979/8.

Források

• csemadok.sk
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes