Panzerfaust
Panzerfaust | |
Panzerfaust | |
Gyártási adatok | |
Típus | Hordozható Páncéltörő fegyver |
Ország | Harmadik Birodalom |
Tervező | Hasag |
Gyártó | Hasag |
Alkalmazás | |
Alkalmazás ideje | 1942–1945 |
Alkalmazó ország | Finnország Harmadik Birodalom Magyar Királyság Románia |
Háborús alkalmazás | második világháború |
Műszaki adatok | |
Tömeg | 6,1 kg t |
Fegyver hossza | 1 mm |
Csőtorkolati sebesség | 45 m/s |
Hatásos lőtávolság | 30 (Panzerfaust 60) m |
Max. lőtávolság | 60 (Panzerfaust 60) m |
A Panzerfaust (magyarul: „páncélököl”) a német hadsereg legnagyobb számban gyártott, egyszer használatos páncélromboló fegyvere volt a második világháború idején. Leggyakrabban mégsem páncélozott járművek, hanem épületek, gyalogság és géppuskafészkek ellen használták. A háború alatt nagy hírnévre tett szert, mert azon kevés német hadieszközök egyike, amely egyszerre bírt kielégítő teljesítménnyel, és egyúttal kis költséggel volt gyártható, ezért a német haderőnek elegendő mennyiség állt rendelkezésére. Rendszeresítését követően hat változatban gyártották, a Magyar Királyi Honvédség is rendszeresítette, Magyarországon is gyártották hasonló kialakítással.
Fejlesztés és változatok
[szerkesztés]A második világháborúban a rohamosan fejlődő páncélosnem ellen egyszerűen a gyalogságnak nem volt hatásos ellenszere. A páncélelhárító ágyúkat nehézkes volt szállítani, a kézi aknák pedig csak közvetlen közelről működtek.
1942-ben a lipcsei HASAG[1] cég a saját szakállára fejlesztésekbe kezdett Dr. Heinrich Langweiler vezetésével. Egy kézből indítható, hátrasiklás nélküli páncéltörő-gránátvetőt kívántak megalkotni, ez lett a család első tagja, a Faustpatrone klein.
A töltet egy kumulatív gránát volt, mely rézből vagy más fémből készült tölcsérformából és az ezt körülvevő robbanóanyagból állt. A robbanás összepréselte a kúpot és előre lökte, amely így „átszúrta” a páncélt. A tankba hatoló olvadt fém hőhatással megölte a legénységet vagy a teljes tank megsemmisült a belső lőszerkészlet berobbanásától.
Panzerfaust 30
[szerkesztés]A fegyver legelső verziója a Panzerfaust 30 volt. A fegyver egy 80 cm hosszú, és 3,3 cm átmérőjű csőből állt, ami 54 g nitro-cellulóz töltetet tartalmazott. A vége egy papírkupakkal le volt fedve, hogy ne tömíthesse el szennyeződés. Az elejében lévő harci fej 36 cm hosszú, és 10 cm átmérőjű volt, ami 400 g robbanótöltetet tartalmazott. A töltet 53-4% RDX és 46-7% TNT volt.[2] Ez 140 mm-es páncélt volt képes átégetni. A fej 28 m/s sebességgel hagyta el a csövet, ami 30 m-es lőtávolságot tett lehetővé. A hajtótöltet már azelőtt kiégett, hogy a csövet elhagyta volna, ezért az indításkor kijutott forró égésgázok sok balesetet okoztak a fegyver használóinak. Az 5,1 kilós fegyver egy elég kezdetleges célzórendszert kapott. Kibiztosítás után a ravaszt fedő kart fel kellett hajtani, aminek a teteje, valamint a fej teteje a céllal egy vonalba kellett essen. A faustpatroné-nak sok hiányossága volt, így hamarosan több változtatást is végeztek rajta. A fej a formája miatt könnyen lepattant a célpontról, így szélesebb, 14 cm lett, és 39,5 cm hosszú. A töltet tömegét 800 g-ra növelték, így 200 mm-re nőtt az átütőereje. A cső is szélesebb, 4,4 cm lett, valamint a lőpor mennyiségét is 95 g-ra növelték. A laposabb és nehezebb fej miatt, a majd kétszer akkora töltet ellenére, szintén csak 30 m/s-ra volt képes, ami 30 m-re volt elegendő. Ezenkívül a célzáson is fejlesztettek, mivel a korábbi erre szolgáló kallantyúra három jelet tettek, ami különböző távolságban lévő célpontok ellen segített (20, 30 és 40 m) bemérni a távolságot. Ezt azonban már nem faustpatroné-nak, hanem Panzerfaust 30-nak hívták, utalva a lőtávolságra. Ennek a gyártását 1943 szeptemberében kezdték meg. Azonban legfőbb probléma azaz a csekély lőtáv megoldatlan maradt.
Panzerfaust 60
[szerkesztés]Ez volt a legelterjedtebb verzió, amelynek gyártása 1944 augusztusában kezdődött. A csekély hatótávolság miatt az indítócsövet 4,4-ről 5 cm-re vastagították, és a lőpor mennyiségét 134 g-ra növelték. Ez 45 m/s-ra gyorsította, és 60 méterre repítette az új Panzerfaust 60-at. A nagyobb lőtávolság miatt módosították a célzórendszert, amivel 80 m-ig lehetett vele célozni. A fegyver tömege 6,1 kg-ra emelkedett.
Panzerfaust 100
[szerkesztés]Ez az utolsó fegyvermódosítás, amely 1944 novemberétől jutott a csapatokhoz. Az indítócső átmérőjét 60 mm-re emelték és 35 cm-rel meghosszabbították. Ennek a lőportöltete már egy két részből álló 190 g-os töltet volt. A célzórendszert 150 m-ig módosították amelyek 30, 60, 80 és 150 méterre voltak kalibrálva.
Panzerfaust 150 és 250
[szerkesztés]1945 januárjában kezdték fejleszteni a Panzerfaust 150-et. A töltetet 56 cm-hosszú kúpos formára alakították, aminek köszönhetően kisebb töltettel is tartotta a 200 mm-es átütőerőt. Az indítócső már nem eldobható volt, hanem 10 lövésre volt használható. A harci fej 85 m/s-os sebességgel, 150 m-re volt képes elrepülni. Csak márciusban kezdték a gyártását, így mindössze néhány került ki a csapatokhoz. A Panzerfaust 250 fejlesztését 1945 szeptemberére fejezték volna be, de a fejlesztést nem tudták befejezni mert közben vége lett a háborúnak.
Használata
[szerkesztés]Kis lőtávolsága miatt használata nagy személyes bátorságot igényelt. A használót nem csak a célpont harckocsi veszélyeztette, hanem az ellenséges gyalogság tüze, a fegyver hajtósugara is könnyen okozott égési sérüléseket és a harckocsi megsemmisülésekor szétrepülő fémdarabok is komoly sérüléseket okozhattak. Leginkább városi harcban használták sikeresen, illetve az 1944-es normandiai csatározásokban, ahol a sövényfalak között jól használhatónak bizonyult.
A fegyver használat úgy nézett ki, hogy egy bonyolult, 8 lépésből álló élesítési folyamat során az elsütő szerkezetet berakták a fej és a rakétatest közé. Ezután a ravaszt fedő kart fel kellett hajtani, aminek a teteje, valamint a fej teteje a céllal egy vonalba kellett essen. A elsütőbillentyű megnyomása után beindult a rakétatest. A becsapódó lövedék csapódó gyújtója pedig indította a kumulatív gránátot.
A panzerfaust legfőbb erénye az olcsósága volt, darabja nagyjából 15 birodalmi márkába került. Az 5%-os selejt arány ellenére népszerű fegyver volt és a háború után a megmaradt példányokat sokáig hadrendben tartották amíg új páncélöklöket fejlesztettek ki.
Műszaki adatok
[szerkesztés]Típus | Panzerfaust klein |
Panzerfaust groß |
Panzerfaust 60 m |
Panzerfaust 100 m |
Panzerfaust 150 m |
Panzerfaust 250 m |
Kivetőcső kaliber (mm) | 28-33 | 44 | 44 | 44 | ? | ? |
Kivetőcső hossza (cm) | 80 | 80 | 80 | 115 | 115 | 60 |
Lövedék kaliber (mm) | 100 | 150 | 150 | 150 | ? | ? |
Páncél átütőképesség (mm) | 140 | 220 | 220 | 200 | 360 | ? |
A kivetőtöltet tömege (g) | 56 | 95 | 140 | 190-200 | ? | ? |
A lövedék tömege (kg) | 1,3 | 2,9 | 2,9 | ? | ? | ? |
Össztömeg (kg) | 3,25 | 5,1 | 6,1 | 6,8 | ? | ? |
A lövedék kezdősebessége (m/s) | 25-8 | 30 | 48 | 60 | 85 | 150 |
Eredményes lőtávolság (m) | 30 | 30 | 60 | 100 | 150 | 250 |
Galéria
[szerkesztés]-
Német katona, a Panzerfaustot használva a keleti fronton, Ukrajnában 1943 decemberében.
-
A Volkssturm katonái Panzerfaust-tal Berlinben, 1945 márciusában.
-
A német légierő katonája páncéltörő fegyverrel.
-
A 6. gyalogoshadosztály 12. gyalogos ezredének finn katonái pozíciókban, 1944. július 11-én, Ihantaly körzetben.
-
Két finn katona egy Panzerfaust-tal.
-
Német katonák Panzerfaustokkal 1945 februárjában.
Lásd még
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- OKW : D 560/2 rendelet a panzerfaust kezelésére, 1943.
- Gordon L. Rottman: A II. Világháború gyalogsági tank-elhárító taktikái. Osprey Publishing, 2005, 47. oldal, ISBN 978-1-84176-842-7 . (67 oldal online PDF) (Memento 2018. május 15-től az internetes archívumban).
- T. J. Gander, A német hadsereg harci rakétái 1939-45, Almark Publishing Co. Ltd. Wealdstone, Middlesex 1972, ISBN 0855240849
Források
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hugo Schneider Action Geselischaft
- ↑ T. J. Gander, Field Rocket Equipment of the German Army 1939-45, Almark Publishing Co. Ltd. Wealdstone, Middlesex 1972, ISBN 0855240849