Ugrás a tartalomhoz

Osnabrücki egyházmegye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Osnabrücki egyházmegye
Bistum Osnabrück
(Dioecesis Osnabrugensis)
Elhelyezkedés
OrszágNémetország
Területi fennhatóságAlsó-Szászország
FőegyházmegyeHamburgi
Metropolita körzetHamburgi
Esperesi körzetek10
é. sz. 52° 16′ 39″, k. h. 8° 02′ 41″52.277600°N 8.044720°E
Statisztikai adatok
Terület12 580 km²
Lakosság
Teljes2 150 000
Egyházmegyéhez tartozók558 724 (26,0%)
Plébániák72
További jellemzők
Egyházrómai katolikus
Rítusrómai rítus
JogelődApostolic Prefecture of Schlewig-Holstein
Alapítás ideje772
AlapítóNagy Károly
Székesegyházosnabrücki dóm
Vezetése
PápaFerenc
PüspökDominicus Meier
MetropolitaStefan Heße
SegédpüspökJohannes Wübbe
Általános helynökTheo Paul
Nyugalmazott püspökTheodor Kettmann
Térkép
Osnabrücki egyházmegye
Osnabrücki egyházmegye
Honlap
Osnabrücki egyházmegye weboldala
Osnabrücki egyházmegye a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Osnabrücki egyházmegye témájú médiaállományokat.

Az Osnabrücki egyházmegye (latinul: Dioecesis Osnabrugensis, németül: Bistum Osnabrück) egy németországi római katolikus egyházmegye. Alapítása a 8. század végére tehető.

Az egyházmegye a Hamburgi főegyházmegye szuffragán egyházmegyeéje, jelenlegi püspöke Dominicus Meier. Székesegyháza az osnabrücki Szent Péter-katedrális.

Története

[szerkesztés]
Az osnabrücki dóm

Alapítása

[szerkesztés]

Az egyházmegyét Nagy Károly alapította 772-ben mint szász missziós püspökség, ekkor a Kölni főegyházmegye szuffragáneusa lett. Területe az Ems és Hunte folyók közé esett, első püspöke Szent Wiho lett. A mai székesegyház építését a 12. század elején, a nagy osnabrücki tűzvész után kezdték el. A századok folyamán a püspökök befolyása mind gazdaságilag mind politikailag megnőtt. Legkésőbb a 14. századra a császári kiváltságoknak és birtokadományoknak köszönhetően az osnabrücki püspök jelentős területek fölött rendelkezett: ezen birtokait a püspök mint világi uralkodó kormányozta. A püspökök hatalma a reformáció időszakáig növekedett.

Reformáció

[szerkesztés]

A reformáció egészen egészen egyedülálló módon játszódott le a püspökség területén. Ferenc püspök uralkodása alatt (1532-1553) érte el az egyházmegyét, aki maga is szimpatizált az új tanokkal, ám egyik irányban sem kötelezte el magát véglegesen. Ennek következtében egyházközségek szabadon dönthették el, hogy a reformáció mely tanait kívánják megtartani, s melyeket nem. Ezen a területen tehát a református és katolikus vallás párhuzamosan élt egymás mellett. Ennek megfelelően ebben az időszakban az egyházmegye élén álló püspökök is hol a katolikus, hol pedig a református tanokat támogatták. Ez az állapot a 17. század első feléig állt fenn. Ekkor először Eitel Frigyes (1623-1625) trónralépése változtatta meg az erőviszonyokat, ő ugyanis komoly erőfeszítéseket tett az ellenreformáció érdekében. A harmincéves háborúban mindkét oldal többször is megszállta a területet, a vesztfáliai béke pedig végleg lezárta a felekezeti vitákat. Ebben az 1624-es állapotok szerint határozták meg az egyházközségek felekezeti hovatartozását, amit immár nem lehetett változtatni. Az egyházmegye és a hozzátartozó fejedelemség vezetését pedig az 1650-es nürnbergi birodalmi gyűlés rendezte. Az ún. Immerwährenden Kapitulation alapján az egyházmegyét felváltva vezette egy a székeskáptalan által választott katolikus és egy a braunschweig-lüneburgi hercegi családból választott református püspök. A református püspök regnálása alatt a katolikus közösséget a kölni érsek vezette.

A német szekularizációs hullám aztán Osnabrücköt is elérte: 1803-ban a püspök minden birtoka Hannoverre, majd a Porosz Királyságra, később a Vesztfáliai Királyságra és a napóleoni Franciaországra, 1814-ben pedig újra a Hannoveri Királyságra szállt.

A modern egyházmegye

[szerkesztés]

Több német államhoz hasonlóan Hannover is igyekezett rendezni viszonyát a Szentszékkel amelynek fontos eleme volt az egyházmegyék rendezése az egykori Német-római Birodalom területén. 1824-ben XII. Leó pápa Impensa Romanorum Ponticum kezdetű bullájával a Hannoveri Királyság területét két egyházmegyére osztotta: Hildesheim és Osnabrück. Hannover azt is el tudta érni, hogy ne kerüljön más államhoz tartozó érsekség alá a két egyházmegye, hanem exempt, azaz közvetlenül a Szentszék alá tartozóak legyenek. Több kérdésben azonban – köztük az egyházmegyék finanszírozásában – nem tudott megállapodni a Szentszék és Hannover, így a döntést későbbre halasztották. Egyezség hiányában viszont a Szentszék nem nevezett ki püspököt az újraalapított egyházmegye élére, helyette a hildesheimi püspök helynök és segédpüspök útján látta el az egyházmegye kormányzását. Új főpásztort csak 1857-ben neveztek ki Paulus Melchers személyében.

Az egyházmegye a Hannoveri Királyság 1866-os megszűnését követően is változatlan formában maradt fenn egészen 1930-ig, amikor a porosz konkordátum értelmében Köln szuffragáneusa lett. Ekkor egyúttal az egyházmegyéhez csatolták azÉszak-német Missziók Apostoli Vikariátusát (Bréma, Hamburg, Schleswig-Holstein és Mecklenburg területe), amivel az osnabrücki lett Németország legnagyobb egyházmegyéje. A második világháborút követően Németország felosztása kettévágta a püspökséget. A Kelet-Németországba kerülő rész irányítására 1973-ban VI. Pál pápa önálló püspöki hivatalt alapított, formálisan azonban továbbra is az egyházmegye része maradt.

Az püspöki palota épülete

A vasfüggöny leomlása után újrarajzolták határait: Osnabrück megtartotta Alsó-Szászországot, északi területein pedig (Schleswig-Holstein, Mecklenburg) Hamburg központtal új főegyházmegyét szerveztek, s egyúttal Köln helyett az új főegyházmegye alá rendelték. 2017-ben megreformálták az egyházmegye struktúráját, s a korábbi mintegy 250 egyházközségből nagyobb plébániaközösségeket szerveztek.

Egyházszervezet

[szerkesztés]

Az Osnabrücki egyházmegye Északnyugat-Németországban, Alsó-Szászország nyugati felén fekszik 12 580 km²-en. Területén közel 560 000 katolikus hívő él, mely körülbelül a teljes lakosság negyede. A 2017-es egyházmegyei reform óta 10 espreskerületben 72 plébániaközösség működik.

Az egyházmegye püspökei

[szerkesztés]

Osnabrück püspökei

[szerkesztés]
  • Szent Wiho/Wicho (783–804/805)
  • Meginhard (805–829)
  • Goswin (829–845)
  • Szent Gauzbert (847–860)
  • Egbert (860–887)
  • Egilmar (887–906)
  • I. Bernát (906–918)
  • Dodo I. (918–949)
  • Drogo (949–967)
  • Ludolf (967–978)
  • II. Dodo (978–996)
  • Kuno (978–980)
  • Günther (996–998)
  • Wodilulf (998–1003)
  • Dietmar (1003–1022)
  • Meginher (1023–1027)
  • Gozmar (1028–1036)
  • Alberik (1036–1052)
  • I. Benno (Werner) (1052–1067)
  • II. Benno (Bernhard) (1068–1088)
  • Markward (1088–1093)
  • II. Wicho (1093–1101)
  • I. János (1101–1109)
  • Gottschalk, von Diepholz (1109–1119)
  • Diethard (1119–1137)
  • Konrád (1119–1125)
  • Udo (1137–1141)
  • Fülöp, von Katzenelnbogen (1141–1173)
  • Wezel (1141)
  • Arnold, von Altena (1173–1190)
  • I. Gerhard, von Oldenburg-Wildeshausen (1190–1216)
  • Adolf, von Tecklenburg (1216–1224)

Osnabrück hercegpüspökei

[szerkesztés]
  • I. Engelbert, von Isenberg (1224–1226)
  • I. Ottó (1226–1227)
  • I. Konrád, von Velber (1227–1239)
  • I. Engelbert, von Isenberg (1239–1250)
  • Brúnó, von Isenberg (1251–1258)
  • Balduin, von Rüssel (1259–1264)
  • Widukind, von Waldeck (1265–1269)
  • II. Konrád, von Rietberg (1270–1297)
  • Lajos, von Ravensberg (1297–1308)
  • II. Engelbert, von Weyhe (1309–1320)
  • Gottfried, von Arnsberg (1321–1349)
  • II. János, Hoet (1350–1366)
  • Melchior, von Braunschweig-Grubenhagen (1366–1376)
  • Dietrich, von Horne (1376–1402)
  • I. Henrik, von Schaumburg-Holstein (1402–1410)[1]
  • II. Ottó (1410–1424)
  • III. János, von Diepholz (1424–1437)
  • I. Erik, von Hoya (Apostoli kormányzó) (1437–1442)
  • Henrik, von Moers (Apostoli kormányzó) (1442–1450)
  • Albert, von Hoya (Apostoli kormányzó) (1450–1454)
  • Rudolf, von Diepholz (1454–1455)
  • III. Konrád, von Diepholz (1455–1482)
  • IV. Konrád, von Rietberg (1482–1508)
  • II. Erik, von Braunschweig-Grubenhagen (1508–1532)
  • Ferenc, von Waldeck (1532–1553)
  • IV. János, von Hoya, münsteri és paderborni püspök (1553–1574)
  • Henrik, von Sachsen-Lauenburg, brémai érsek és paderborni püspök (1574–1585)
  • Vilmos, von Schencking (1585)
  • Bernát, von Waldeck (1585–1591)
  • Fülöp Zsigmond, von Braunschweig-Wolfenbüttel (1591–1623)
  • Eitel Frigyes, von Hohenzollern (1623–1625)
  • Ferenc Vilmos, von Wartenberg (1625–1661)

Ferenc Vilmos halála után életbe lépett az „Immerwährende Kapitulation“, ami alapján felváltva választottak protestáns és katolikus püspököt.

Osnabrück püspökei 1803-tól

[szerkesztés]
  • sede vacante (1803–1855)[2]
  • Eduard Jakob Wedekin, hildesheimi püspök (1855–1857)
  • Paulus Melchers (1857–1866)
  • Johann Heinrich Beckmann (1866–1878)
  • sede vacante (1878–1882)[3]
  • Bernhard Höting (1882–1898)
  • Hubertus Voß (1899–1914)
  • Wilhelm Berning (1914–1955)
  • Franziskus Demann (1957 márc. 27.)[4]
  • Helmut Hermann Wittler (1957–1987)
  • Ludwig Averkamp (1987–1995)
  • Franz-Josef Bode (1995–2024)
  • Dominicus Meier (2024– )

Szomszédos egyházmegyék

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ 1404-ben visszavonult.
  2. ↑ Az egyházmegyét Karl von Gruben (1803–1827) és Carl Anton Lüpke (1830–1855) hildesheimi segédpüspökök kormányozták.
  3. ↑ A Kulturkampf miatt.
  4. ↑ Püspökszentelési miséje végén szívinfarktusban meghalt, így alig egy órán át volt püspök.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Osnabrücki_egyházmegye&oldid=27509822”