Ugrás a tartalomhoz

Lótusz szútra

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sorozat témája
Mahájána
Sablon:Mahájána buddhizmus
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Avalókitésvara bódhiszattva, aki először tűnik fel a Lótusz-szútrában

A Lótusz szútra (szanszkrit: Szaddharma Pundaríka szútra) az egyik legnépszerűbb és legjelentősebb mahájána szútra. Erre alapozva indult el a tientaj és a nicsiren buddhizmus.

A cím

[szerkesztés]

A szútra legkorábbi szanszkrit címe Szaddharma Pundaríka szútra, melynek jelentése "A szent dharma lótuszának írása".[1] A magyar rövidített címe egyszerűen csak Lótusz-szútra. Eredeti címek azokban az ázsiai országokban, ahol a mahájána buddhizmust gyakorolják hagyományosan:

  • szanszkrit: सद्धर्मपुण्डरीकसूत्र Szaddharma Pundaríka szútra
  • kínai: 妙法蓮華經 miaofa lienhua csing, rövidítve: 法華經 fahua csing
  • japán: 妙法蓮華経 mjóhó-renge-kjó, rövidítve: 法華経 hokke-kjó, hoke-kjó
  • koreai: 묘법연화경 mjobop jonhva kjong, rövidítve: 법화경 pophva kjong
  • tibeti: དམ་ཆོས་པད་མ་དཀར་པོའི་མདོ dam chos pad-ma dkar po'i mdo
  • vietnámi Diệu pháp liên hoa kinh, rövidítve: Pháp hoa kinh
  • szingaléz: ආර්ය සද්ධර්මපුන්ඩරික සුත්‍රය[2]

Története és háttere

[szerkesztés]

A szöveg legrégebbi részeit (1–9. és 17. fejezet) valószínűleg i.e. 100 és i.sz. 100 között írták és a szöveg többi része is megjelent 200 körülre.[3]

A Lótusz szútra Gautama Buddha élete vége felé tartott egyik beszédét tartalmazza. A mahájána hagyományok szerint a szútrákat Buddha idején írták le, amelyeket azután 500 évig őriztek a kígyó istenek birodalmában (nágák) és csak azután hozták vissza az emberek birodalmába a negyedik buddhista tanácskozás idejében. A szútra tanai tartalmazzák a Szútra-pitaka ágamáinál magasabb rendű tanításokat, amelyeket Buddha idejében nem voltak képesek megérteni az emberek – emiatt lett késleltetve a tanításuk.

Tanítások

[szerkesztés]
Sakjamúni Buddhát ábrázoló hordozható urna, amint a Lótusz szútrát tanítja.[4] The Walters Art Museum.
A Lótusz szútra ezüst betűkkel tölgyfapapíron, Dél-Korea 185. nemzeti kincse

A Lótusz szútra a tudás átadásának módszerét hangsúlyozza – (szanszkrit: upája, japán: hóben), a hetedik páramitá vagy bódhiszattva tökéletesség – leginkább példabeszédeken keresztül. Ez az egyik legelső szútra, amelyben szerepel a mahájána, vagy "nagy jármű" fogalom. A szútra egy másik újdonsága, hogy a Buddha egy örök entitás, aki már eonokkal ezelőtt elérte a nirvánát, de szándékosan azt választotta, hogy marad az újraszületések forgatagában, hogy segítse a dharma beindítását. Minden lény "apjaként" jelenik meg, és az apai szeretetet mutatja be. A mű utal rá, hogy a Buddha a parinirvánája (látszólagos, fizikai halál) után is valóságos marad és képes kommunikálni a világgal.[5]

Ez a szöveg és a belőle kiinduló mozgalom elutasítja annak a gondolatát, hogy egy buddha fizikális halála annak a buddhának a megszűnését jelentené. A szútrában ugyanis egy másik, eonokkal azelőtti korból származó buddha is szerepel, akivel találkozik Gautama Buddha. A Lótusz szútra alapján a buddhák halhatatlanok és örökké léteznek. Az örök buddhákhoz hasonló ideológia szerepel a tathágata-garbha szútrákban is.

A Lótusz szútra említést tesz egy magasabb szintű tanításra, de az olvasás, másolás, recitáláson kívül nem közöl konkrét gyakorlatokat. A negyedik fejezetben szerepel, hogy az üresség (súnjata) nem a legvégső tudás a bódhiszattva számára: a Buddha bölcsesség elérése egy csodás boldogság, amely több annál mintsem, hogy minden üresség természetű.

A szútra irodalmi stílusa az időtlenség és a felfoghatatlanság érzetét kelti, gyakran használva nagy számokat az idő és tér kifejezésére. A szútrában szereplő egyéb buddhák több száz tucat kalpa (világmindenségnyi idő) óta élnek és a "Bódhiszattvák eljövetele a Földból" című fejezetben a bodhiszattvák száma milliárdnál is több.

Ebben a kozmológiában istenek, dévák, sárkányok és egyéb mitológiai lények is szerepelnek. A benne szereplő buddhák a lények türelmes tanítóiként tűnnek fel. A szútrában szereplő nyolc sárkányt japánban úgy nevezik, hogy hacsidai rjúou (八大竜王). Ezek mindenhol feltűnnek a japán buddhista művészetben.[6]

Abból a szempontból is fontos ez a szöveg, mivel ez alapján a nők és a gonosz emberek is elérhetik a megvilágosodást (12. fejezet: Dévadatta). Azt tanítja, hogy minden ember elérheti a buddhaságot jelenlegi életében. Tehát a Lótusz szútra szerint az embereknek nem kell végtelen számú kalpán át aszkézist gyakorolniuk és nem kell új fizikai testben való újraszületésre várniuk.

Magyarul

[szerkesztés]
  • Lótusz szútra; ford., bev., jegyz. Porosz Tibor; Farkas Lőrincz Imre, Bp., 1995
  • Vimalakirti szútra. Mahájána buddhizmus szentiratai; ford. Kertész Éva / Lótusz szútra; ford., bev., jegyz. Porosz Tibor; Farkas Lőrinc Imre, Bp., 2000
  • Lótusz szútra. A Mahajána tanítás ékköve; bev., ford., jegyz. Porosz Tibor; 2. jav., bőv. kiad.; A Tan Kapuja, Bp., 2020 (A buddhizmus szent iratai)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Hurvitz, Leon; ford. (1976). Scripture of the Lotus Blossom of the Fine Dharma: The Lotus Sutra. New York: Columbia University Press
  2. ↑ Arya Saddharma Pundareeka Suthraya - Prof. W.M.Gunathilake és Senior Lecturer Thilak S. Subasinghe. szanszkrit nyelvből fordítva.
  3. ↑ Williams, Paul. Mahāyāna Buddhism: the doctrinal foundations. Routledge, 142. o. (1989). ISBN 9780415356534 
  4. ↑ Portable Buddhist Shrine. The Walters Art Museum. [2017. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 13.)
  5. ↑ Skilton 90. o.
  6. ↑ 子規·正岡 (Shiki Masaoka). 歌よみに与ふる書 (Utayomi ni atauru sho). Tokyo: Iwanami Shoten, 17. o. (1983) 

Források

[szerkesztés]
  • Cole, Alan (2005). Text as Father: Paternal Seductions in Early Mahayana Buddhist Literature. University of California Press. Chapters 2 and 3 of this work present a close reading of the first four chapters of the Lotus Sūtra.
  • Murano, Senchu (1967). An Outline of the Lotus Sūtra, Contemporary Religions in Japan 8/1, 16-84
  • Pye, Michael (1978). Skilful Means - A concept in Mahayana Buddhism. London, UK: Gerald Duckworth & Co. Ltd. ISBN 0-7156-1266-2. 2nd edition: Routledge 2003.
  • Rawlinson, Andrew (1972). Studies in the Lotus Sutra (Saddharmapuṇḍarīka), Ph. D. Thesis, University of Lancaster. OCLC 38717855
  • Shinjo Suguro, Nichiren Buddhist International Center, trans. (1998): Introduction to the Lotus Sutra, Fremont, Calif.: Jain Publishing Company. ISBN 0875730787
  • ↑ Skilton: Skilton, Andrew. A Concise History of Buddhism (A buddhizmus rövid története, fordította: Agócs Tamás). Windhorse Publications, 108. o. (1997). ISBN 0-904766-92-6 
  • Tanabe, George J.; Tanabe, Willa Jane (szerk.) (1989). The Lotus Sutra in Japanese Culture. University of Hawaii Press, Honolulu. ISBN 0-8248-1198-4. [II, 15]
  • Tola, Fernando, Dragonetti, Carmen (2009). Buddhist positiveness: studies on the Lotus Sūtra, Delhi: Motilal Banarsidass Publ., 978-81-208-3406-4.
  • Yuyama, Akira (1970). A Bibliography of the Sanskrit-Texts of the Sadharmapuṇḍarīkasūtra. Faculty of Asian Studies in Association With Australian National University, Canberra, Ausztrália

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lótusz_szútra&oldid=27005328”