Jógácsára
| A sorozat témája Mahájána |
|---|
 |
|
A jógácsára (szó szerint "jóga gyakorlat"; "az, akinek a gyakorlata a jóga")[1] a buddhista filozófia és pszichológia egy jelentős iskolája, amely a fenomenológiára és az ontológiára helyezi a hangsúlyt[2] meditatív- és jógagyakorlatokon keresztül. A 4. század környéki indiai mahájána buddhizmussal azonosították,[3] amelyhez hozzátartoztak a nem-mahájána dárstántika iskola (szautrántika) gyakorlói is.[4]
A jógácsára példázat a tudat által felépített emberi tapasztalatokat magyarázza el.
Története
[szerkesztés]A jógácsára a madhjamaka mellett az indiai mahájána buddhizmus két fő filozófiai iskolája közé tartozik.[5]
Eredete
[szerkesztés]Masaaki (2005) szerint: "a legelső jógácsára szöveg, a Szandhinirmocsana-szútra szerint Buddha elindította a 'tan kerekét' (Dharmacsakra) háromszor."[5] Így ez a szútra a jógácsára legfőbb tana, amely bevezette a dharma kerekének háromszori megforgatása paradigmát, annak tanaival együtt. A jógácsára szövegeket általánosságban a harmadik forgatás részének tekintik, a kapcsolódó szútrákkal együtt. A jógácsára iskola orientációja nagyjából megegyezik a páli nikáják (gyűjtemények) gondolkodásával.[6]
Aszanga és Vaszubandhu
[szerkesztés]
A jógácsára két legfőbb alakja Aszanga és Vaszubandhu, brahmin féltestvérek voltak. Aszanga éveket töltött intenzív meditációval, amelyek során úgy tartják, hogy gyakran ellátogatott a Tusita mennyországba, hogy tanításokat kapjon Maitréja bodhiszattvától. Úgy tartják, hogy a mennyországokat el lehet érni meditáció révén. Ezekről írt Paramártha, 6. századi indiai buddhista szerzetes.[7]
Aszanga írta meg a jógácsára tanok legfőbb szövegeit, úgy mint a Jógácsárabhúmi-sásztrát, a Mahájána-samgrahát, az Abhidharma-szamuccsaját és egyéb műveket, jóllehet vannak ellentmondások a kínai és a tibeti hagyományokban, hogy mely műveket tulajdonítják neki és melyeket Maitréjának.[8]
A jógácsára Kelet-Ázsiában
[szerkesztés]
Az indiai jógácsára szövegek először az 5. században érték el Kínát.[9] Ezek között volt Gunabhadra négy füzetes fordítása, a Lankávatára-szútra, amely fontossá vált később a csan buddhizmus számára. A 6. században egy Paramártha nevű indiai szerzetes és fordító terjesztette Kínában a jógácsára tanításokat.[10] A kelet-ázsiai jógácsára legfontosabb alapítójának mégis Hszüan-cangot tartják, aki 33 éves korában Indiába utazott, hogy azután bő tíz évig tanulmányozza a buddhista tanokat híres mesterek segítségével, és fontos szövegeket ültessen át kínai nyelvre.[11] Hszüan-cang tanítója volt például a Nálanda Egyetem tanára, a 106 éves Sílabhadra.[12] Hosszú útjáról 657 buddhista szöveggel tért haza Hszüan-cang, köztük a legfontosabb jógácsára szövegekkel, úgy mint a Jógácsárabhúmi-sásztra.[13] A fordításokhoz ezután állami támogatást is kapott.
Ekkor állította össze a "Példázat a csak-tudat tökéletességéről" című művét (Cseng Veisi Lun).[14] Hszüan-cang támogatta a Maitréja bódhiszattva felé mutatott meditációs gyakorlatokat is.[15]
A jógácsára Tibetben
[szerkesztés]
A jógácsára legelőször Sántaraksita majd Atísa révén került Tibetbe. A nyingmapa is használta a jógácsára szakkifejezéseit (bár nézeteit nem) a végtelen jelenségek jellemzésében (tibeti: རྣམ་གྲངས་མ་ཡིན་པའི་དོན་དམ་, wylie: rnam-grangs ma-yin-pa’i don-dam), amely Dzogcsen (tibeti: རྫོགས་ཆེན་, wylie: rdzogs chen) gyakorlatok végpontja.[16] Emiatt a jógácsára a tibeti buddhizmus szerves részét képezi.[17]
Annak ellenére, hogy Congkapa (akinek a reformjait tekintik a későbbi gelug iskola kezdetének[18]) karrierje elején támogatta a jógácsára nézeteit (főleg a nyolcfajta tudatosság létezését és működését illetően), a későbbi gelug nézet szerint a jógácsára különbözik a madhjamaka logikától[19] a buddhista két igazság tanait illetően.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Jones, Lindsay (Ed. in Chief) (2005). Encyclopedia of Religion. (2nd Ed.) Volume 14: p.9897. USA: Macmillan Reference. ISBN 0-02-865983-X (v.14)
- ↑ Buddhahood Embodied: Sources of Controversy in India and Tibet - John Makransky. SUNY Press: 1997. ISBN 0-7914-3431-1 [1]
- ↑ Zim, Robert (1995). Basic ideas of Yogācāra Buddhism. San Francisco State University. Source: [2] Archiválva 2012. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (accessed: October 18, 2007).
- ↑ Ven. Dr. Yuanci, A Study of the Meditation Methods in the DESM and Other Early Chinese Texts, The Buddhist Academy of China.
- ↑ a b Jones, Lindsay (Ed. in Chief)(2005). Encyclopedia of Religion. (2. kiadás) 14. kötet; Masaaki, Hattori (Ed.)(1987 & 2005)"Yogācāra": 9897. o. USA: Macmillan Reference. ISBN 0-02-865983-X (v.14)
- ↑ Dan Lusthaus, Buddhist Phenomenology. Routledge, 2002, page 43.
- ↑ Wayman, Alex. Untying the Knots in Buddhism: Selected Essays. 1997. 213. o.
- ↑ On Some Aspects of the Doctrines of Maitreya (natha) and the Asanga - Giuseppe Tucci, Calcutta, 1930.
- ↑ Paul, Diana. Philosophy of Mind in Sixth-Century China: Paramartha's Evolution of Consciousness. 1984. 6. o.
- ↑ Paul, Diana. Philosophy of Mind in Sixth-Century China: Paramartha's Evolution of Consciousness. 1984. 30-32. o.
- ↑ Liu, JeeLoo. An Introduction to Chinese Philosophy: From Ancient Philosophy to Chinese Buddhism. 2006. 220. o.
- ↑ Wei Tat. Cheng Weishi Lun. 1973. 51. o.
- ↑ Tagawa, Shun'ei.szerk.: Charles Muller: Living Yogacara: An Introduction to Consciousness-Only Buddhism. Wisdom Publications, xx-xxi (forward). o. (2009). ISBN 0-86171-589-6
- ↑ Liu, JeeLoo. An Introduction to Chinese Philosophy: From Ancient Philosophy to Chinese Buddhism. 2006. 221. o.
- ↑ Lusthaus, Dan (undated). Quick Overview of the Faxiang School 法相宗. Source: [3] (hozzáférés: 2007. december 12.)
- ↑ Berzin, Alexander: Ridding Oneself of the Two Sets of Obscurations in Sutra and Highest Tantra According to Nyingma and Sakya, 2004 [2015. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 19.)
- ↑ Khyentse Rinpoche, Dzongsar Jamyang.szerk.: Alex Trisoglio: Introduction, Introduction to the Middle Way: Chandrakirti's Madhyamakavatara with Commentary (PDF), 1st, Dordogne, France: Khyentse Foundation, 8. o. (2003). Hozzáférés ideje: 2013. január 7.
- ↑ Berzin, Alexander: Life of Tsongkhapa, 2003. december 1. (Hozzáférés: 2013. január 7.)
- ↑ Lobsang Dragpa Tsongkhapa, Sparham, Gareth, trans.; in collaboration with Shotaro Iida.szerk.: Kapstein, Matthew: Ocean of Eloquence: Tsong kha pa's Commentary on the Yogacara Doctrine of Mind, 1st. (tibetan, with english translation and introduction nyelven), Albany, NY: State University of New York (1993). ISBN 0791414795. Hozzáférés ideje: 2012. december 18.
Források
[szerkesztés]- Bayer, Achim (2012). Addenda and Corrigenda to The Theory of Karman in the Abhidharmasamuccaya, 2012
- Kalupahana, David J. (1992). The Principles of Buddhist Psychology, Delhi, ri Satguru Publications
- Keenan, John P. (1993). Yogācarā. 203–212. o., Yoshinori, Takeuchi; with Van Bragt, Jan; Heisig, James W.; O'Leary, Joseph S.; Swanson, Paul L.(1993). Buddhist Spirituality: Indian, Southeast Asian, Tibetan, and Early Chinese. New York City: The Crossroad Publishing Company. ISBN 0-8245-1277-4
- King, Richard (1998). Vijnaptimatrata and the Abhidharma context of early Yogacara, Asian Philosophy, 8. évfolyam, 1. szám, 5–18. o., http://ccbs.ntu.edu.tw/FULLTEXT/JR-ADM/richard.htm
- Kochumuttom, Thomas A. (1999). A buddhist Doctrine of Experience, Delhi, Motilal Banarsidass
- Norbu, Namkhai (2001), The Precious Vase: Instructions on the Base of Santi Maha Sangha. Shang Shung Edizioni. 2. kiadás
- Park, Sung-bae (1983). Buddhist Faith and Sudden Enlightenment, SUNY Press
- Shantarakshita & Ju Mipham (2005). The Adornment of the Middle Way
- A. Sponberg (1979). Dynamic Liberation in Yogacara Buddhism Archiválva 2014. február 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2(1), 44–64. o.
- Stcherbatsky, Theodore (1936). Mathyanta-Vibhanga, "Discource on Discrimination between Middle ans Extremes"
- Zim, Robert (1995). Basic ideas of Yogacara Buddhism. San Francisco State University. forrás: [4] Archiválva 2012. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (hozzáférés: October 18, 2007)
További információk
[szerkesztés]- "Early Yogaacaara and Its Relationship with the Madhyamaka School", Richard King, Philosophy East & West, vol. 44 no. 4, October 1994, pp. 659–683.
- "The mind-only teaching of Ching-ying Hui-Yuan" (subtitle) "An early interpretation of Yogaacaara thought in China", Ming-Wood Liu, Philosophy East & West, vol. 35 no. 4, October 1985, pp. 351–375.
- Yogacara Buddhism Research Association; articles, bibliographies, and links to other relevant sites
- A jógácsára filozófiája; ford., bev., jegyz. Tenigl-Takács László; Damaru, Bp., 2009
