Holcsík

	Holcsík (Holčíkovce)
	; Holcsík zászlaja
	; Holcsík zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Varannói
Rang	község
Első írásos említés	1408
Polgármester	Michal Flešár
Irányítószám	094 05
Körzethívószám	057
Forgalmi rendszám	VT
	Népesség
Teljes népesség	419 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	35 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	153 m
Terület	12,55 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 01′ 00″, k. h. 21° 43′ 26″49.016667°N 21.723889°EKoordináták: é. sz. 49° 01′ 00″, k. h. 21° 43′ 26″49.016667°N 21.723889°E
	Holcsík weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Holcsík témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Holcsík (1899-ig Holcsikócz, szlovákul: Holčíkovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Varannói járásában.

Fekvése

Varannótól 25 km-re északkeletre, a Nagydomásai-víztározó délkeleti partján fekszik.

Története

1408-ban említik először, a sztropkói uradalomhoz tartozott. 1591-től a Rákóczi-család birtoka. A 18. századtól a Vécsey család tulajdonában találjuk. 1715-ben 9 lakott és 10 lakatlan ház állt a településen. Az 1787. évi népszámlálás szerint 23 házában 229 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HOLCSIKÓCZ. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Rafajócz, és Giglócz között; dombos határja 3 nyomásbéli, gabonával bővelkedik, erdeje van, szőleje nints, piatza Varannón.”^[2]

A 19. században a Larisch család lett a falu földesura. 1828-ban 27 házában 202 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal és kézművességgel, főként takácsmesterséggel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Holcsikocz, tót falu, Zemplén vmegyében, N. Domasa fil. 175 rom., 30 g. kath., 7 zsidó lak., 429 h. szántófölddel. F. u. b. Vécsey. Ut. p. Nagy-Mihály.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Holcsik, előbb Holcsikócz, a sztropkói uradalomhoz tartozott, de 1591-ben Rákóczy Ferencznek s később, a Pethőkkel együtt, Tharas Ferencznek is volt benne része. A XVI. században Holczikovecz néven is emlegetik. Ujabbkori birtokosai a Jekelfalussyak, Vécseyek és Szirmayak voltak. Ezidőszerint nagyobb birtokosa nincsen. Ezt a községet sem kerülte ki az 1663-iki pestis. A községben nincs templom. Van 21 háza s 157 róm. kath. vallású, tótajkú lakosa. Postája és távírója Kelcse s vasúti állomása Varannó. Ide tartozik a Kelcsánki major is.”^[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 232-en, többségében szlovákok lakták, jelentős lengyel kisebbséggel.

2001-ben 485 lakosából 482 szlovák volt.

2011-ben 445 lakosából 434 szlovák.

Nevezetességei

A Fogolykiváltó Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus temploma.
A falu tóparti fekvése főként a vízisportoknak és a horgászatnak kedvez.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség

[1]

[2]

[3]

[4]

Sablon:Varannói járás m v sz A Varannói járás települései
Varannó (Vranov nad Topľou)
Agyagospatak (Hlinné) • Alsógyertyán (Nižný Hrabovec) • Alsókomaróc (Komárany) • Alsóköcsény (Kučín) • Alsókörtvélyes (Nižný Hrušov) • Alsónyírjes (Slovenská Kajňa) • Aranyospatak (Zlatník) • Bábafalva (Babie) • Balázsi (Vlača) • Bányapataka (Banské) • Benkőfalva (Benkovce) • Csábóc (Cabov) • Csáklyó (Čaklov) • Csicsóka (Čičava) • Dávidvágása (Davidov) • Detre (Detrík) • Ércfalva (Rudlov) • Felsőfeketepatak (Čierne nad Topľou) • Felsőkázmér (Vyšný Kazimír) • Felsőmihályi (Michalok) • Gerlefalva (Girovce) • Giglóc (Giglovce) • Gyapár (Ďapalovce) • Györgyös (Ďurďoš) • Hencfalva (Hencovce) • Holcsík (Holčíkovce) • Istvántelke (Štefanovce) • Jeszenőc (Jasenovce) • Józsefvölgy (Juskova Voľa) • Kapipálvágása (Pavlovce) • Kelcse (Nová Kelča) • Királyhegy (Piskorovce) • Kisdomása (Malá Domaša) • Kisszabados (Ruská Voľa) • Klazány (Kladzany) • Kolcsmező (Dlhé Klčovo) • Kővágó (Kamenná Poruba) • Lőrincvágása (Vavrinec) • Majoros (Majerovce) • Máriakút (Rafajovce) • Mátyáska (Matiaška) • Merészpatak (Merník) • Magyarkrucsó (Nižný Kručov) • Nagykőpatak (Kvakovce) • Opálhegy (Zámutov) • Pétervágása (Petrovce) • Petkes (Petkovce) • Pósa (Poša) • Porszács (Prosačov) • Remenye (Remeniny) • Sókút (Soľ) • Szacsúr (Sačurov) • Szécsmező (Sečovská Polianka) • Tapolybánya (Jastrabie nad Topľou) • Tapolybeszterce (Bystré) • Tapolyhanusfalva (Hanušovce nad Topľou) • Tapolyhermány (Hermanovce nad Topľou) • Tapolyizsép (Vyšný Žipov) • Tapolymeggyes (Medzianky) • Tapolymogyorós (Skrabské) • Tapolyradvány (Radvanovce) •Tavarna (Tovarné) • Tavarnamező (Tovarnianska Polianka) • Telekháza (Sedliská) • Újszomotor (Žalobín) • Vehéc (Vechec) • Zemplénmátyás (Ondavské Matiašovce)