Ugrás a tartalomhoz

Historizmus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A historizmus (a latin történetiség szóból) az elmúlt korok stílusainak utánzásának, újraélesztésének jelensége a művészetben. Mint művészettörténeti korszak a 19. század második felében Európára és Észak-Amerikára jellemző. Leginkább az építészetben jelentkezett, de tetten érhető az iparművészetben, a történelmi festőművészetben és színpadművészetben is.

A historizmus a romantikában gyökerezik. Az első neostílus, a neogótika még a romantika művészetéhez tartozik. Az építészek, ahogy egyre újabb és újabb utakat kerestek, felelevenítették a romanika, a reneszánsz és a barokk stíluselemeit. Így jöttek létre a neostílusok, majd ezek keveredésével az eklektika, melyet önálló irányzatként is számontartanak.

A historizmus és az eklektika fogalmát voltaképp lehetetlen egymástól elkülöníteni, az 1989-es rendszerváltozás előtt Magyarországon például egyöntetűen az eklektika elnevezés volt használatos kissé becsmérlő értelemben. A historizmus elnevezést 1993-tól[1] legitimizálták, ez előtt csak elvétve, intuitíven használták, pontos definíciója, értelmezése hiányzott. Magyarországon a 19. század második felének művészete összefonódott a kései romantikával, és együtt jelentkezett az eklektikával. Így egészen sajátos építészeti korszak köszöntött be.

Fázisok

[szerkesztés]

Stílustörténeti szempontból megkülönböztetik a következőket:

  • a romantikus historizmust (átmeneti stílusok az 1770-es évektől, teljesen kialakult 1840-től 1870-ig),
  • a szigorú historizmust (1870–1890)
  • a késői historizmust (1890 után).

Ez a megkülönböztetés Renate Wagner-Rieger osztrák művészettörténésztől származik.

Stílusai

[szerkesztés]

A historizmus és a stílusutánzó irányzatok listája a nyugati építészetben és díszítőművészetben:

A werdaui városháza historizáló épülete (Szászország, Németország)

Nemzetközi

[szerkesztés]

Brit Birodalom

[szerkesztés]
  • Ádám stílus (vagy Adamesque és " Style of the Brothers Adam " 18. századi neoklasszikus belsőépítészeti stílus, William Adam skót építész és fiai, Robert (1728–1792) és James ( 1732–1794) után elnevezve)
  • Bristol bizánci
  • Edward kori barokk
  • Indo-szaracén újjászületés (India)
  • Jacobean Revival (az 1820-as évek végétől vált népszerűvé Angliában, és amely legtöbb ihletet az angol reneszánszból (1550–1625) merítette, az Erzsébet és Jakab-kor elemeivel)
  • Anna királynő stílus
  • Regency
  • Skót bárói stílus (Skócia, Wales és Észak-Írország)
  • Tudor Revival

Franciaország

[szerkesztés]

Ausztria és Németország

[szerkesztés]
  • Biedermeier
  • Gründerzeit stílus
  • Náci építészet
  • Rundbogenstil (19. századi stílus, amely a német nyelvterületeken és a német diaszpórában volt népszerű. A bizánci, a román és a reneszánsz építészet elemeit egyesítette sajátos stílusmotívumokkal.)

Görögország és a Balkán

[szerkesztés]
  • Mükénei újjászületés
  • Szerb-bizánci újjászületés

Olaszország

[szerkesztés]
  • Stile Umbertino

Portugália

[szerkesztés]
  • Pombaline
  • Neo-Manuel

Románia

[szerkesztés]
  • Román újjászületés (román reneszánsz)

Orosz Birodalom és Szovjetunió

[szerkesztés]

Skandinávia

[szerkesztés]
  • Dragestil
  • Nemzeti romantikus stílus
  • Skandináv klasszicizmus

Spanyolország

[szerkesztés]

Amerika

[szerkesztés]
  • Jefferson építészet
  • Amerikai reneszánsz
  • Ácsgótika
  • Gyarmati újjászületés
  • Szövetségi stílus (Federal Style)
  • Greco Deco
  • Maja újjászületés
  • Mediterrán újjászületés
  • Mission Revival
  • Lengyel katedrális stílus
  • Pueblo Revival
  • Anna királynő stílus
  • Richardson-román (a neoromán építész, Henry Hobson Richardson (1838-1886) után elnevezve)
  • Spanyol gyarmati újjászületés

Magyarországon a 19. század második felében

[szerkesztés]
A Takarékpénztár épülete Makón – a historizmus egyetlen világi épülete a városban

A kiegyezést (1867. május 29.) követő időszakban jelentős fejlődés, és városiasodás ment végbe hazánkban, melynek a leglátványosabb eredményei Budapesten voltak észlelhetőek, bár Kassán, Szegeden, Temesvárott, Aradon, és Kolozsvárott jelentős bérházépítési munkálatok indultak meg.

A legtöbb beruházást a Fővárosi Pénzalapból finanszírozták. Ebben az időszakban épült Budapesten a legtöbb sugárút, körút és a nagyszabású középületek is. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével megkezdődött az útvonalak szabályozása is.

1871/72 -től a József Politechnikum Királyi József Műegyetemként működött tovább. 1879-ben megalakult az Állami Középipartanoda.

Városi villák és bérpaloták:

  • drágák voltak, rengeteg technikai újítás volt bennük (például vezetékes víz), minden nemű luxus elérhető volt a bérházakban is (istálló, kocsiszín), ezzel próbálták a gazdag polgárságot arra ösztönözni, hogy a vidéki házak helyett inkább költözzenek az oly' sok lehetőséget kínáló városba. A bérpaloták szintezése ugyanakkor kifejezte a torlódott társadalmat is: a legalsó szintek a dzsentrirétegé voltak. Ezek rendelkeztek a legtágasabb helyiségekkel, kívül kovácsoltvas-erkélyek jelezték a társadalmi hovatartozást. A bérpaloták szintjein felfelé haladva egyre szegényebbek kaptak lakást. A luxus fogalma ugyanakkor azt jelentette, hogy minden szinten egy angol WC kapott helyet, ám még ez óriási lépés volt higiénia szempontjából.

Villák és nyaralók:

  • Budapesten az Andrássy út külső szakaszán és a Thököly út Zugló felőli részén épült a legtöbb villa
  • a nyilvánosan látogatható terek az épület földszintjén, a többi, általában privát szférának tekinthető szoba az emeleten volt
  • általában németországi/itáliai neoreneszánsz, eklektikus stílusúak

Szállodák:

  • minden nagyobb városban volt legalább egy szálloda, ami kielégítette a turisták igényeit
  • általában a központ közelében, esetleg a vasúthoz vezető úton épültek
  • különféle termekkel voltak ellátva
  • legtöbbjük fel volt szerelve lifttel, központi fűtéssel, telefonnal és távíróval is

Munkáslakóházak:

  • általában a cégek építették őket alkalmazottjaik elszállásolására
  • a legtöbb ilyen lakóházat a MÁV építtette

Templomépítészet:

  • felekezetenként változó, általában sokszínű, egyedül a zsinagógák tartották meg eredeti formájukat
  • a keresztény templomok általában eklektikusak

Kulturális és sportlétesítmények:

  • a színházak korszerűsítése, kiállítások megnyitása (sokszor pavilonos formában)
  • a Magyar Királyi Operaház megalakulása (a színházak nem feleltek meg az elvárásoknak)
  • a Nemzeti Tornacsarnok megépítése
  • fürdők, és kisebb sportegyletek épületei
  • egyetemek, főiskolák (ELTE-BTK épülete, Műegyetem épülete)

Kórházak:

  • megnő a városokban a rossz körülmények között élő szegények száma, így szükségessé válik a kórházak építése
  • pavilonos szerkezetű kórházak megjelenése például Szent István Kórház (Bp.)

Pénzintézetek:

  • 1867 után sok vállalkozást indítanak, így nőtt a bankok és hitelintézetek száma
  • általában előkelő tereken épültek

Kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági épületek:

  • pályaudvarok, gyárak építése (Nyugati Pályaudvar, Keleti Pályaudvar)

Az állandó Országház:

  • pályázatot írtak ki, melyben egy bizottság döntött a tervező kiléte felől
  • Steindl Imre neogótikus pályamunkája lett az első helyezett
  • az építkezéseket 1885-ben kezdték, az épületet 1902-ben már használták, de csak 1904-re lett teljesen kész.

A festészetben és szobrászatban

[szerkesztés]

A historizmus festészete elsősorban a történelmi festészetet jelenti, mely a kései romantika jellegzetes műfaja. Lengyelországban Jan Matejko, Magyarországon Székely Bertalan, Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Than Mór a képviselői. Különösen Benczúr művészetében a történelmi festészet összeforrt az akadémizmussal. Az akadémizmus például a historizmus megvalósulása a festészetben.

Egész Európára jellemző volt a köztéri szobrok tömeges felállítása. A szobrászat feladata azonban az emlékművek felállításában ki is merült. Például Strobl Alajos: Arany János szobra a Nemzeti Múzeum kertjében.

Iparművészet

[szerkesztés]

A filozófiában

[szerkesztés]

Ez a huszadik századra jellemző jelenség.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  • A historizmus Magyarországon, szerk. Zádor Anna, Bp., 1992.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ezt a Zádor Anna szerkesztette A historizmus Magyarországon című tanulmánykötet tette meg, ami csak 1993-ban jelent meg, bár szövege már a 80-as évek elején megszületett.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]