Ugrás a tartalomhoz

Herzogenbuschi koncentrációs tábor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herzogenbuschi koncentrációs tábor
A tábor 1945-ben
A tábor 1945-ben
Ország Hollandia
TelepülésVught
Névadó
Elhelyezkedése
Herzogenbuschi koncentrációs tábor (Hollandia)
Herzogenbuschi koncentrációs tábor
Herzogenbuschi koncentrációs tábor
Pozíció Hollandia térképén
é. sz. 51° 39′ 57″, k. h. 5° 15′ 24″51.665833°N 5.256667°EKoordináták: é. sz. 51° 39′ 57″, k. h. 5° 15′ 24″51.665833°N 5.256667°E
A Herzogenbuschi koncentrációs tábor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Herzogenbuschi koncentrációs tábor témájú médiaállományokat.

A herzogenbuschi koncentrációs tábor (hollandul: Kamp Vught, ejtsd: [kɑmp ˈfʏxt], németül: Konzentrationslager Herzogenbusch) egy náci koncentrációs tábor volt a hollandiai Vughtban, ’s-Hertogenboschhoz közel. A franciaországi Natzweiler-Struthof mellett ez a láger volt az egyetlen a Harmadik Birodalmon kívül, amelyet közvetlenül az SS irányított. A tábort először 1943-ban használták a megszálló erők, összesen 31 ezer embert tartottak fogva. 749 ember vesztette életét a lágerben, a többi foglyot továbbszállították más táborokba, közvetlenül azelőtt, hogy a szövetséges csapatok felszabadították volna a területet 1944-ben. A háború után börtönként funkcionált, ahol németeket és holland kollaboránsokat tartottak fogva. Napjainkban egy látogatóközpont van a tábor helyén, egy kiállítással, illetve egy nemzeti műemlék, amely az áldozatok emlékét őrzi.

Története

[szerkesztés]

A második világháború idején a németek megszállták Hollandiát, ahonnan zsidókat és más foglyokat deportáltak az amersfoorti és westerborki tranzittáborokon keresztül, többek közt Auschwitzba, illetve Bergen-Belsenbe. Mikor Amersfoort és Westerbork már nem volt megfelelő a foglyok nagy száma miatt, az SS egy új koncentrációs tábor létesítésére adott parancsot Vughtban, közel 's-Hertogenbosch városához.[1]

A herzogenbuschi koncentrációs tábor építése 1942-ben kezdődött meg.[2] A láger a német munkatáborok mintájára lett kialakítva.[1] Az első foglyoknak, akik 1943-ban érkeztek meg kellett befejezniük a tábor építését,[2] az SS 1943 januárjától egészen 1944 szeptemberéig működtette a lágert. Ez idő alatt közel 31 ezer embert tartottak itt fogva, zsidókat, politikai foglyokat, ellenállókat, romákat, a Jehova Tanúit, homoszexuálisokat, hajléktalanokat, fekete piaci kereskedőket, bűnözőket és túszokat.[2]

Az éhezés, a betegségek és a bánásmód miatt legalább 749 férfi, nő és gyermek halt meg a táborban. Ezek közül 329-et a tábor külterületén lévő kivégzőhelyen gyilkoltak meg.[2] Amikor a szövetségesek közeledtek, a vezetés úgy döntött, evakuálják a tábort, és a foglyokat továbbszállítják kelet felé. Amikor 1944 szeptemberében a 4. kanadai páncéloshadosztály és egy másik alakulat felszabadította a területet, már lakatlan volt.

A háború utáni első években a tábort németek és holland SS-ek, kollaboránsoknak és gyermekeik, illetve háborús bűnösök fogvatartására használták.[3] Kezdetben a szövetséges katonák őrizték őket, később ezt a hollandok vették át.

David Koker naplója

[szerkesztés]

Egy zsidó diákot, David Kokert (szül. 1921), aki Amszterdamban élt családjával, 1943. február 11-én éjszaka elhurcolták, és a táborba deportálták. Fogsága alatt naplót vezetett, amelyet részenként csempésztek ki. 1943. február 11-től 1944 február 8-ig dolgozta fel benne az eseményeket, emellett verseket is írt naplójába, és zsidó gyerekeket is tanított a lágerben.

1944. június másodikán őt, és szüleit Auschwitz-Birkenauba szállították, s Davidnak sikerült egy levelet kidobnia a vonatból. A családot később Gross-Rosenbe szállították tovább.

Kedves barátaim, már közel vagyunk a határhoz. Elkeserítő, de felkészültünk és tele vagyunk reménnyel. Sokat gondolok rátok... Nálam vannak legkedvesebb dolgaim: a leveleim és fotóim. Mikor látjuk egymást újra? Sok időbe fog telni. De túl kell élnünk... Minden jót mindenkinek, és köszönök mindent. Isten veletek!

Koker anyja és testvére, Max is túlélte a háborút, David azonban a betegek Dachauba való deportálása során 1945-ben életét vesztette.[4]

Helga Deen naplója

[szerkesztés]

Helga Deen (Szczecin, 1925. – Sobibór, 1943.) szintén naplót vezetett, amelyet 2004-ben találtak meg. A táborban töltött időszakot írja le, ahová 18 évesen hurcolták.

Legutolsó naplóbejegyzése 1943 júliusára tehető, ezt követően a sobibóri megsemmisítő táborba deportálták, ahol meggyilkolták.[5][6]

Táborparancsnokok

[szerkesztés]

Karl Chmielewski

[szerkesztés]

A tábor első parancsnoka a 39 éves Karl Chmielewski volt. Az első néhány hónapban, a foglyok nem kaptak élelmet, a betegeket alig kezelték, és az ivóvíz minősége is rendkívül rossz volt. Ennek következtében Chmielewski ideje alatt megnőtt a halálozási arány. 1943-ban leváltották, a táborban elkövetett nagymértékű lopásért. 1961-ben életfogytig tartó börtönre ítélték az itt betöltött szerepe miatt.

Adam Grünewald

[szerkesztés]

A második táborparancsnok a 40 éves Adam Grünewald volt, aki amint átvette az irányítást a táborban, szigorú szabályokat vezetett be. 1944 januárjában elrendelte, hogy női rabok egy csoportját egy cellába rakjanak, éjszaka azonban mindannyian életüket vesztették. Grünewald felettesei - mivel az ügy kiszivárgott - bíróság elé állították és büntetésként mint közkatonát az orosz frontra küldték, ahol 1945-ben meghalt.[7]

Hans Hüttig

[szerkesztés]

A tábor utolsó parancsnoka az 50 éves Hans Hüttig volt, aki harcolt az első világháborúban, és már 1933-ban az NSDAP tagja volt. Az SS vezetése elégedett volt tevékenységével. Parancsnoksága idején legalább 329 emberrel végeztek a tábor mellett lévő kivégzőhelyen.

Jelenlegi állapota

[szerkesztés]

A kivégzőhely területén ma egy emlékmű áll, amelynek egyik falán a táborban elhunytnak neve olvasható. A falat több alkalommal is megrongálták: horogkeresztet rajzoltak rá, ráadásul olyan anyaggal, amelyet nem lehet eltávolítani.[8]

A tábort a háború után részben lebontották. A terület ma többek közt egy múzeumnak, (hollandul: Nationaal Monument Kamp Vught),[9] egy holland katonai bázisnak (Van Brederodekazerne), és egy börtönnek (Nieuw Vosseveld) ad helyet. Ennek ellenére a tábor bizonyos részei ma is láthatóak.[10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Nmkampvught.nl Archiválva 2012. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (holland nyelven)
  2. a b c d Nmkampvught.nl Archiválva 2013. október 20-i dátummal a Wayback Machine-ben (holland nyelven)
  3. Nmkampvught.nl Archiválva 2013. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (holland nyelven)
  4. Dagboek van David Koker Archiválva 2012. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (holland nyelven)
  5. "Shades of Anne Frank in Dutch prison camp diary." Sydney Morning Herald, 22 October 2004.
  6. Dutch uncover diary of Nazi camp”, BBC News, 2004. október 20. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.) 
  7. Nmkampvught.nl Archiválva 2013. november 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (holland nyelven)
  8. "Fusilladeplaats" Archiválva 2008. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben National monument kamp Vught
  9. Nmkampvught.nl Archiválva 2013. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (holland nyelven)
  10. Nmkampvught.nl Archiválva 2013. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (holland nyelven)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Herzogenbusch concentration camp című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.