Gornje Podotočje
| Gornje Podotočje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zágráb |
| Község | Velika Gorica |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Dražen Barišić |
| Irányítószám | 10419 |
| Körzethívószám | (+385) 01 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 492 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 100,34 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 101 m |
| Terület | 2,93 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 41′, k. h. 16° 08′45.683333°N 16.133333°EKoordináták: é. sz. 45° 41′, k. h. 16° 08′45.683333°N 16.133333°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gornje Podotočje falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Velika Goricához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zágráb központjától 18 km-re, községközpontjától 6 km-re délkeletre, a Túrmező síkságán fekszik.
Története
[szerkesztés]A települést 1880-ig Podotočjénak nevezték, ekkor vált ki belőle Donje Podotočje, míg a megmaradt másik rész a Gorje Podotočje nevet kapta. A középkorban Podotočje lakói kezdetben a zágrábi várispánsághoz tartozó szerviensek voltak. 1225-ben IV. Béla még szlavón hercegként a zágrábi várhoz tartozó egyes jobbágyokat nemesi rangra emelt, akik mentesültek a várispánok joghatósága alól és a zágrábi mező (Campi Zagrabiensis) nemeseinek közössége, azaz saját maguk által választott saját joghatóság (comes terrestris) alá kerültek. Az így megalakított Túrmezei Nemesi Kerülethez tartozott Podotočje is. Ezen belül közigazgatásilag a Polje (Campus) járásához tartozott. 1535-ben Krizanich Gáspár kapott itt birtokot Ferdinánd királytól. A falu és környéke a 16. századtól sokat szenvedett a gyakori török támadások miatt. Amikor 1592-ben Hasszán boszniai pasa végigpusztította a Túrmezőt és mintegy 35000 lakost hurcolt rabságba számos ősi túrmezei család pusztult ki és nem maradt egyetlen ép falu sem. A török veszély megszűnése annak a nagy győzelemnek köszönhető, melyet a horvát sereg 1593. június 22-én Sziszeknél aratott a török felett.
A túrmezei kerület megszüntetése után a falut is a Zágráb vármegyéhez csatolták. Egyházilag a vukovinai plébániahoz tartozik. 1857-ben még az elválás előtt 211, 1910-ben 177 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Nagygoricai járásához tartozott. Önkéntes tűzoltó egyletét 1936-ban alapították. 2001-ben a falunak 294 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2] | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 |
| 211 | 251 | 245 | 233 | 171 | 177 | 162 | 185 | 186 | 187 | 191 | 188 | 191 | 232 | 294 |
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.