Garamszentgyörgy
| Garamszentgyörgy (Jur nad Hronom) | |||
 | |||
| Katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nyitrai | ||
| Járás | Lévai | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1303 | ||
| Polgármester | Jozef Kovács | ||
| Irányítószám | 935 57 | ||
| Körzethívószám | 036 | ||
| Forgalmi rendszám | LV | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 983 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 61 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 146 m | ||
| Terület | 15,19 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 07′ 31″, k. h. 18° 37′ 38″48.125278°N 18.627222°EKoordináták: é. sz. 48° 07′ 31″, k. h. 18° 37′ 38″48.125278°N 18.627222°E | |||
| Garamszentgyörgy weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Garamszentgyörgy témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Garamszentgyörgy (szlovákul Hronsky Sväty Jur 1936-tól Sväty Jur nad Hronom, 1945 után Jur nad Hronom) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Lévától 10 km-re délre, a Garam bal partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az újkőkorszakban lakott volt. Ebből az időszakból származnak a vonaldíszes kerámia, a bükk és morva festett kerámia kultúrájának leletei. A kalkolitikum időszakából a baden-péceli kultúra telepének, valamint a hallstatti, La Tène-i, római kor és a Nagymorva birodalom idejéből származó nyomokat találtak. Az Alsórét nevű részen három Árpád-kori telephelyet is feltártak illetve kutattak.
A falut 1276-ban „Sanctus Georgius” alakban, mint személynevet említik először. Szent György tiszteletére épült temploma a 13. század második negyedéből származik és román stílusban épült. 1292-ben „Villa S. Georgii”, 1424-ben „Zenthgywrgh” néven szerepel az írott forrásokban. 1312-ben Csák Máté serege foglalta el, akinek birtokában 1321-ig maradt.
A falu életében a továbbiakban az Esztergomi érsekség játszott jelentős szerepet, hiszen a település vált az egyik egyházi nemesi szék központjává. A szentgyörgyi széknek 1424-ből maradt fenn első írásos említése. A szék szervezete alá tartozott ekkor Nemesoroszi, Bernece és Veszele (1899-ben Tőre, ma Sáró része).
1439-ben szentmiklósi Pongrácz pusztította az esztergomi érsek birtokait. A szék predialistái harcoltak a mohácsi csatában Szalkai László esztergomi érsek zászlói alatt. A törökök hódításaival és az esztergomi szandzsák 1543 utáni megszervezésével a község is az adófizetőikké vált. 1553-ban a Garam árasztotta el a falu nagy részét. 1558-ban a törökök fosztották ki. Bár a feudális anarchia nyomán a földesúrnak való adózás időnként elmaradt és az érsekségen belüli kiváltságaikat sem tudták mindig érvényre juttatni, néha épp a szék vette át a helyenként akadozó vármegyei feladatköröket. A viszonyok rendezése érdekében a 16. század végén a szentgyörgyi és a verebélyi széket egyesítették. 1599-ben a török ismét feldúlta a falut, az 1601-ben történt összeírás szerint pedig malom is működött a faluban.
A 16. századtól kezdve itt is tért nyertek a reformáció irányzatai (főként Kálvin tanításai). Mivel az érsekség ezt nem tűrte, a protestánsokat időnként elűzték, illetve keményen megadóztatták. Az (érsek)újvári ejálet megszervezése után a falu ezen török közigazgatási egységbe tartozott, egészen Esztergom felszabadításáig és a török kiűzéséig ezen területről. A békeidőszak csak a Rákóczi-szabadságharc leverése után köszöntött a környékre, de időnként járványok tizedelték lakosait (például 1711-ben is). Az egyházak közti békés együttélést csak II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete garantálta. Egykori református temploma 1785-ben készült el. A század végén a faluban híres szarvasmarha és lótenyésztés folyt.
Vályi András szerint "SZENT GYÖRGY. Elegyes falu Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Érsek, lakosai katolikusok, fekszik Zsemlérnek szomszédságában, mellynek filiája; határbéli földgye jól termő."[2]
1819-ben az áradásokat elkerülendő kimélyítették a Garam medrét. A folyón komp közlekedett. A faluban többségbe kerültek a reformátusok. Az 1848-49-es szabadságharcban 6 lakos teljesített katonai szolgálatot. Az 1849. április 19-i nagysallói csata előtt a VII. honvédhadtest biztosította a Szentgyörgy és Kisveszele közti hídfőállást. Az 1855. március 6-i rendelettel megszüntették a prediális székeket, azonban a földek tulajdonosa nagyrészt továbbra is az érsekség maradt. 1888-ban tűzoltótestület alakult.
Fényes Elek szerint „Szent-György, magyar falu, Bars vmegyében, a Garan bal partján, 217 kath., 3 evang., 452 ref. lak. Ref. anyatemplom. Legelőjök sok, s a Garan melletti füzesek fát eleget szolgáltatnak. F. u. a primás.”[3]
1906-ban alakult meg a fogyasztási és értékesítő szövetkezet. Az első világháborúban 36 helyi lakos esett el. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott.
A háború befejezésével a falu Csehszlovákiához került. Az érsekség birtokait elkobozták és részben felparcellázták. Az első bécsi döntés után, 1938 és 1944 decembere között ismét Magyarország része lett. A falubeliek közül 29-en vesztették életüket a harcmezőkön.
1945. március 26-án a községet elfoglalták a szovjet csapatok, májusban pedig visszacsatolták Csehszlovákiához. Az úgynevezett lakosságcsere egyezmény keretein belül kb. 300 magyart telepítettek át, valamint 282 embert deportáltak Csehországba, akik 1948-ban végül visszatérhettek. Helyükre többségében Nyíregyházáról és Pilisszentlászlóról telepítettek szlovák nemzetiségű családokat. A normalizáció után újraindult a kulturális élet, megalakult a Csemadok, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és a Csehszlovák Nőszövetség helyi szervezete, valamint további egyesületek is alakultak. 1957 óta működik a hangosbemondó. 1961-ben a község határában kőolajvezetéket fektettek. 1970-ben átadták az új kultúrházat. 1997-ben végbement a falu teljes gázművesítése és a telefonhálózat digitális átprogramozása.
Népessége
[szerkesztés]1601-ben malma és 51 háza állt.
1715-ben 2 malom és 18 adózó háztartás volt a településen.
1828-ban 93 házában 564 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással, háziiparral foglalkoztak.
1880-ban 1168 lakosából 1102 magyar és 32 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 1194 lakosából 1173 magyar és 14 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 1192 lakosából 1184 magyar és 8 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 1267 lakosa mind magyar anyanyelvű volt.
1921-ben 1155 lakosából 1137 magyar és 8 csehszlovák volt.
1930-ban 1126 lakosából 1011 magyar és 84 csehszlovák volt.
1941-ben 1103 lakosából 1099 magyar és 3 szlovák volt.
1991-ben 968 lakosából 445 magyar és 497 szlovák volt.
2001-ben 935 lakosából 519 szlovák és 391 magyar volt.
2011-ben 920 lakosából 562 szlovák és 318 magyar volt.
2021-ben 983 lakosából 667 (+12) szlovák, 254 (+11) magyar, (+1) cigány, 1 ruszin, 11 egyéb és 50 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]
Neves személyek
[szerkesztés]- A falunak több kiváló református lelkésze volt.
- A falu tiszteletbeli polgára Viliam Fischer szlovák kardiológus, aki 1998-ban Szlovákiában elsőként hajtott végre sikeres szívátültetést egy helybeli lakoson.
- Itt született 1823-ban Molnár Sámuel református lelkész.[5]
- Itt szolgált Újváry László (1930-2021) szlovákiai magyar pedagógus, a lévai magyar kulturális élet egyik szervezője.
Nevezetességei
[szerkesztés].JPG)
.JPG)
.JPG)
- Szent György tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 13. század első felében épült, 1499-ben gótikus stílusban építették át. 1937-ben bővítették.
- Református temploma 1878-ban épült neoklasszicista stílusban.
- Evangélikus templomát 1956-ban emelték.
- A téren álló harangláb 19. századi.
- Tájháza a 19. században épült, az itt lakók egykori életét mutatja be.
Néprajza
[szerkesztés]1912-ben Kodály Zoltán itt gyűjtötte az Elesett a lúd a jégen régi stílusú magyar népdalt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ ma7.sk
- ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
Források
[szerkesztés]- Martinák, M. 2015: Príspevok k stavebnému vývoju kostola Sv. Juraja v Jure nad Hronom. Acta Musei Tekovensis Levice X, 145-162.
További információk
[szerkesztés]- Garamszentgyörgy a nemesi szék egykori székhelye
- Községinfó
- Garamszentgyörgy Szlovákia térképén
- Az Új Szó cikke[halott link]
- Garamszentgyörgy a Barsi régió honlapján
- E-obce.sk Archiválva 2013. június 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
A Lévai járás települései | ||
|---|---|---|
Léva (Levice) | ||
Alsópél (Dolný Pial) · Alsószecse (Dolná Seč) · Alsószemeréd (Dolné Semerovce) · Bajka (Bajka) · Baka (Devičany) · Bakabánya (Pukanec) · Bakaszenes (Uhliská) · Barsbese (Beša) · Barsendréd (Ondrejovce) · Barsvárad (Tekovský Hrádok) · Bát (Bátovce) · Berekalja (Podlužany) · Borfő (Brhlovce) · Bori (Bory) · Csata (Čata) · Csejkő (Čajkov) · Cseke (Čaka) · Dalmad (Domadice) · Deménd (Demandice) · Derzsenye (Drženice) · Egeg (Hokovce) · Ény (Iňa) · Érsekkéty (Keť) · Fakóvezekény (Plavé Vozokany) · Farnad (Farná) · Felsőpél (Horný Pial) · Felsőszecse (Horná Seč) · Felsőszemeréd (Horné Semerovce) · Felsőtúr (Horné Turovce) · Garamkelecsény (Hronské Kľačany) · Garamkeszi (Hronské Kosihy) · Garamkovácsi (Kozárovce) · Garamlök (Lok) · Garamsalló (Šalov) · Garamszentgyörgy (Jur nad Hronom) · Garamszőlős (Rybník) · Garamtolmács (Tlmače) · Garamújfalu (Nová Dedina) · Gyerk (Hrkovce) · Hontalmás (Jabloňovce) · Hontbagonya (Bohunice) · Hontbesenyőd (Pečenice) · Hontfüzesgyarmat (Hontianska Vrbica) · Hontnádas (Hontianske Trsťany) · Ipolybél (Bielovce) · Ipolyfödémes (Ipeľské Úľany) · Ipolypásztó (Pastovce) · Ipolyság (Šahy) · Ipolyszakállos (Ipeľský Sokolec) · Ipolyvisk (Vyškovce nad Ipľom) · Kálna (Kalná nad Hronom) · Kereskény (Krškany) · Kétfegyvernek (Zbrojníky) · Kiskoszmály (Malé Kozmálovce) · Kisóvár (Starý Hrádok) · Kisölved (Malé Ludince) · Kistompa (Tupá) · Kural (Kuraľany) · Lekér (Hronovce) · Lontó (Lontov) · Lüle (Lula) · Málas (Málaš) · Nagygyőröd (Veľký Ďur) · Nagykoszmály (Veľké Kozmálovce) · Nagyod (Vyšné nad Hronom) · Nagyölved (Veľké Ludince) · Nagysalló (Tekovské Lužany) · Nagytúr (Veľké Turovce) · Nemesoroszi (Kukučínov) · Nyírágó (Nýrovce) · Óbars (Starý Tekov) · Oroszka (Pohronský Ruskov) · Palást (Plášťovce) · Peszektergenye (Sikenica) · Sáró (Šarovce) · Setétkút (Jesenské) · Szalatnya (Slatina) · Szántó (Santovka) · Százd (Sazdice) · Szete (Kubáňovo) · Töhöl (Tehla) · Tőre (Turá) · Újbars (Nový Tekov) · Vámosladány (Mýtne Ludany) · Zalaba (Zalaba) · Zselíz (Želiezovce) · Zsember (Žemberovce) · Zsemlér (Žemliare) |  | |
