Ugrás a tartalomhoz

Elveszett jelentés

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elveszett jelentés
(Lost in Translation)
2003-as amerikai–japán film
RendezőSofia Coppola
ProducerSofia Coppola, Ross Katz
Vezető producer
Műfaj
ForgatókönyvíróSofia Coppola
FőszerepbenScarlett Johansson, Bill Murray
HangDolby Digital
ZeneKevin Shields
OperatőrLance Acord
VágóSarah Flack
HangmérnökDaniel Sperry
JelmeztervezőNancy Steiner
DíszlettervezőTowako Kuwajima, Tomomi Nishio
Gyártás
GyártóFocus Features,Tohokushinsha Film Corporation (TFC), American Zoetrope, Elemental Films
OrszágAmerikai Egyesült Államok Amerikai Egyesült Államok, Japán Japán
NyelvAngol, japán, (német, francia), magyar szinkron (Film-Sound Studio)
Forgatási helyszín
Játékidő102 perc
Költségvetés4 000 000 $
Képarány1,85:1
Forgalmazás
Forgalmazómagyar Fantasy Film (DVD)
BemutatóAmerikai Egyesült Államok 2003. február 19., magyar 2004. március 11.
Korhatármagyar Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott 12 év (Magyarország)
Bevétel119 000 000 $
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Elveszett jelentés témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az Elveszett jelentés[1] (Lost in Translation) Sofia Coppola 2003-ban bemutatott romantikus filmdrámája.

A Japánban játszódó kedves, romantikus történet az időeltolódás[2] hatásaitól szenvedő és a nyelvi elszigeteltségtől időlegesen magányossá vált, rövid időre egymásra találó fiatal amerikai nő és középkorú férfi honfitársa váratlanul kialakuló barátságáról, már-már szerelméről szól. A nézők pedig törhetik a fejüket, mi az a szó, vagy mondat, esetleg gondolat, aminek a jelentése elveszett az angol nyelvvel birkózó, néha nem teljesen tökéletes japán alkalmi tolmácsok erőfeszítései közben. Vagy talán nem is ott.

A film a The Guardian brit napilap szakújságírói által 2010-ben összeállított minden idők legjobb filmjei lista romantikus film kategóriájában a 15. helyen szerepel.

Szereplők

[szerkesztés]
Scarlett Johansson a bemutatón, a Torontoi Filmfesztiválon, 2003-ban.
  • Charlotte – Scarlett Johansson (Haumann Petra)
  • Bob Harris – Bill Murray (Epres Attila)
  • Ms. Kawasaki – Akiko Takeshita
  • Sajtóügynök – Kazuyoshi Minamimagoe
  • Sajtóügynök – Kazuko Shibata
  • Sajtóügynök – Take
  • Concierge – Ryuichiro Baba
  • Bellboy – Akira Yamaguchi
  • Jazzénekes – Catherine Lambert
  • Sausalito zongorista – François du Bois
  • Sausalito gitáros – Tim Leffman
  • Amerikai üzletember I. – Gregory Pekar
  • Amerikai üzletember II. – Richard Allen
  • John – Giovanni Ribisi (Barát Attila)
  • Kereskedelmi igazgató – Diamond Yukai
  • Suntory ügyfél – Jun Maki
  • Premium Fantasy gésa – Nao Asuka (Báthory Orsolya)
  • Reklámfotós – Tetsuro Naka
  • Sminkes – Kanako Nakazato
  • Charlie – Fumihiro Hayashi
  • Hiroko – Hiroko Kawasaki
  • Bambie – Daikon
  • Kelly – Anna Faris (Szávai Viktória)
  • Kelly tolmácsa – Asuka Shimuzu
  • Ikebana oktató – Ikuko Takahashi
  • Csapos a NY Barban – Koichi Tanaka
  • Aerobic oktató – Hugo Codaro
  • P Chan – Akiko Monô
  • French Japanese Nightclub Patron – Akimitsu Naruyama
  • Csapos a Nightclubban – Hiroshi Kawashima
  • Hiromix – Hiromi Toshikawa
  • Nobu – Nobuhiko Kitamura
  • Nao – Nao Kitman
  • Hans – Akira
  • Kun – Kunichi Nomura
  • Charlie barátja – Yasuhiko Hattori
  • Mr. Valentine – Shigekazu Aida
  • Kórházi recepciós – Kazuo Yamada
  • Öreg bácsi – Akira Motomura
  • Orvos – Osamu Shigematu
  • TV műsorvezető – Takashi Fujii
  • Tolmács a tévéműsorban – Kei Takyo
  • Politikus – Ryo Kondo
  • A politikus kisérője – Yumi Ikeda
  • A politikus kisérője – Yumika Saki
  • A politikus kisérője – Yuji Okabe
  • Német vendég a szállodában – Dietrich Bollmann
  • Német vendég a szállodában – Georg O.P. Eschert
  • Carl West – Mark Willms
  • Vonzó üzletasszony – Lisle Wilkerson
  • Lydia Harris (hangja) – Nancy Steiner (Makay Andrea)

További magyar hangok: Kapácsy Miklós, Karácsonyi Zoltán, Szatmári Attila.

A történet

[szerkesztés]

A híres amerikai színész Bob Harris Japánba utazik egy whiskey reklámfilm felvételére. Nehezen birkózik meg az időeltolódással és a nyelvi nehézségekkel egyaránt. Ugyanabban a szállodában száll meg, ahol egy fiatal amerikai nő, Charlotte, akinek férje reklámfotósként kapott kicsit hosszabb, két hetes munkát Japánban.

Bob mulatságosnak, néha egyenesen groteszknek látja az amerikai gyökerű kereskedelem központú kultúra Japánra adoptált változatát. Mintha a prototípus másolása közben ugyanaz a nyelvi nehézség okozott volna zavart néha, mint amit Bob állandóan tapasztal megérkezése óta. De lassan rá kell jönnie, az exportált globalizált portéka amerikai eredetijével lehet valójában a legfőbb probléma, nem a japán változatával. Az csak annyiban furcsa, hogy olyasvalami karikatúrájának látszik, ami önmagában is groteszk. Csak azt mindeddig ugyanúgy megszokta, hisz beleszületett, mint a japánok a japán változat furcsaságait, ami csak a külföldieknek szembetűnő és mulatságos.

Kevésbé elszigetelt környezetben minden hasonlóságuk ellenére az életkori különbségek miatt talán sosem kerültek volna közel egymáshoz. De egyik éjjel az alig enyhülő, időeltolódás okozta álmatlanságuk összehozza őket a szálloda bárjában. Mivel a férjnek vidékre kellett utaznia, együtt járják be a várost. Egyik este pedig Charlotte elhívja a férfit régi japán barátai bulijába.

Közben akaratlanul is egyre inkább belelátnak egymás életébe, elégedetlenségébe, magányába, titkolt elszigetelődésébe. A nő megpróbál valami útmutatást, vagy legalább vigaszfélét kiszedni az idősebb, tapasztaltabbnak látszó férfiből, de annak egyetlen biztatása csupán annyiból áll, hogy ne aggódjon, előbb-utóbb úgyis beleszokik az életbe. De közben észre sem veszik, mennyire közel kerültek egymáshoz. A férfi még egy ostobácska, fiataloknak szánt show-műsorban is vállal egy fellépést csakhogy oka legyen még pár nap maradásra. De a búcsúzásnál már óhatatlanul visszazökkennek saját kultúrájukban szokásos, beléjük nevelt, távolságtartó modorosságaikba. A reptérre indulva a férfiben hirtelen tudatosodik ennek fonáksága is. Épp amikor véletlenül és váratlanul megpillantja a nőt a tömegben. Megállíttatja a szálloda autóját, és utána ered, hogy a köztük kialakult kapcsolatnak megfelelően, a konvenciókat felrúgva a valódi érzelmeiknek megfelelően vegyen búcsút tőle.

A forgatási helyszínek

[szerkesztés]
Shibuya (pár évvel a később, 2007-ben.)
A Fudzsi hegy (pár évvel a később, 2010-ben.)
  • Park Hyatt Tokyo szálloda, Tokió. A szálloda New York bárja.
  • Heian Shrine, Kiotó
  • Shibuya kereszteződés, Shibuya-ku, Tokió
  • Ryoan-Ji Templom, Kiotó-shi, Kiotó
  • Rainbow Bridge, Minato, Tokió
  • Shinjuku, Tokió
  • Omotesando vasútállomás, Tokió
  • Fudzsi hegy – Fuji-shi, Shizuoka (a vonatról nézve illetve a golfpálya hátterében)
  • Nanzen-ji Templom, Kiotó (ahol Charlotte egy fiatal, esküvői ruhás japán párral találkozik)
  • Jogan-ji Templom, Tokió (ahová Charlotte néz be pár pillanatra)
  • Karaoke-kan, Shibuya, Tokió (Bob és Charlotte barátaival a karaoke bárban)
  • Shabu-zen, Shibuya, Tokió (Egy un. shabu shabu étterem, ahová Bob és Charlotte együtt tért be)
  • Kawaguchiko Country Club, Fujikawaguchiko, Yamanashi (Bob a filmben a golfpálya a 2. lyukától indult, South Nine)
  • Az Orange Night Club jelenetet valójában az A.P.C. Harajuku Underground áruházban vették fel
  • A nyugodt helyként megjelenő üzlet sem egy igazi üzlet, hanem a Hysteric Glamour irodája volt Sendagayában
  • Sushi étterem, Daikanyama – Sushiya no Ichikan, Shibuya, Tokió (Sushi étterem ahová Bob és Charlotte szintén együtt ebédel)

Érdekességek

[szerkesztés]
  • A film felvételei 2002. szeptember 29. és november 8. között készültek.
  • A forgatókönyvet Sofia Coppola önéletrajzi elemek felhasználásával készítette el. Huszas éveiben egy ideig Japánban élt. A film főszereplője is hasonló korú a forgatókönyv szerint, bár Scarlett Johansson a forgatáskor valójában jóval fiatalabb, még csak 17 éves volt.
John (Giovanni Ribisi) és Kelly (Anna Faris) alakját is volt férjéről, Spike Jonze filmrendezőről illetve az őt elcsábító Cameron Diazról mintázta.
Ahogy a filmben Bobnak Charlotte, annak idején Sophia Coppolának Fumihiro Hayashi, a legendás DUNE divatmagazin főszerkesztője mutatta meg Tokió másik arcát. Sophia Coppola akkoriban, az 1990-es években akárcsak Charlotte férje divatfotósként dolgozott náluk. Hayashi a filmben Charlie szerepét játszotta.[3]
  • Sofia Coppola Bob szerepére eleve Bill Murrayt képzelte el. Olyannyira, hogy nyilatkozata szerint valószínűleg a film nem készült volna el, ha a színész nem vállalja a szerepet. Ennek ellenére egészen a forgatás napjáig nem lehetett teljesen biztos benne, hogy meg fog jelenni, ugyanis csak szóban egyeztek meg.
  • A Suntory whisky egy létező japán márka, és reklámfilmjeiben valóban amerikai hírességek szerepelnek. „Az egyik ilyenben Francis Ford Coppola, a film egyik executive producere is feltűnik, mely később lányát, Sofia Coppolát inspirálta az Elveszett jelentés című filmje megírásában. A film középpontjában egy amerikai színész áll, akivel egy Suntory-reklámot forgatnak Tokióban.”
  • A whisky reklám felvételének jelenetében Bill Murray több híres színész stílusát imitálja. De Charlie Chaplin hasonló, emlékezetes jelenetét az Egy király New Yorkban (A King in New York, 1957) természetesen nem.
  • A rajongók találgatásának tárgya lett, hogy mit súgott Bob Charlotte fülébe a befejező jelenetnél. Erre a talányra az alkotók és a színészek is rájátszottak később. Azonban a jelenetet nézve kétséges, hogy egyáltalán súgott-e valamit. Valószínűbbnek tűnik hogy nem.

Filmzene

[szerkesztés]

Sofia Coppola elmondása szerint a filmhez azokat a dalokat válogatta, amiket a forgatókönyv írása közben hallgatott, és így a hangulatát befolyásolták. Ez a filmzene válogatás az egyik leghíresebb és legsikeresebb lett. A CD 2003. szeptember 9-én jelent meg az Emperor Norton Records kiadásában.

# Cím Szerző Előadó Hossz
1. Intro/Tokyo 0:34
2. City Girl Kevin Shields Kevin Shields 3:48
3. Fantino Sébastien Tellier Sébastien Tellier 3:12
4. Tommib Tom Jenkinson Squarepusher 1:20
5. Girls Tim Holmes, Richard McGuire Death in Vegas 4:26
6. Goodbye Shields Kevin Shields 2:32
7. Too Young Phoenix Phoenix 3:18
8. Kaze wo Atsumete Takashi Matsumoto, Haruomi Hosono Happy End 4:06
9. On the Subway Roger J. Manning Jr., Brian Reitzell Brian Reitzell és Roger J. Manning Jr. 1:10
10. Ikebana Shields Kevin Shields 1:38
11. Sometimes Shields My Bloody Valentine 5:19
12. Alone in Kyoto Jean-Benoît Dunckel, Nicolas Godin Air 4:47
13. Shibuya Manning, Reitzell Brian Reitzell és Roger J. Manning Jr. 3:26
14. Are You Awake? Shields Kevin Shields 1:35
15. Just Like Honey James McLeish Reid, William Reid The Jesus and Mary Chain 11:02
16. More Than This (A CD-n a 15. utáni, rejtett szám.) Bryan Ferry Bill Murray, valamint Roger J. Manning Jr. és Brian Reitzell 1:35
A japán kiadásban ebben még:
50 Floors Up
Manning, Reitzell Brian Reitzell és Roger J. Manning Jr. (12:58)
Teljes játékidőː 53:48
(65:11)

Díjak, jelölések

[szerkesztés]
Sofia Coppola a bemutatón. Torontoi Filmfesztivál, 2003.
Oscar-díj (2004)
Golden Globe-díj (2004)
BAFTA-díj (2004)
  • díj: legjobb színész – Bill Murray
  • díj: legjobb színésznő – Scarlett Johansson
  • díj: legjobb vágás – Sarah Flack
  • jelölés: legjobb operatőri munka – Roberto Schaefer
  • jelölés: legjobb rendező – Sofia Coppola
  • jelölés: legjobb film
  • jelölés: legjobb filmzene – Kevin Shields, Brian Reitzell
  • jelölés: legjobb eredeti forgatókönyv – Sofia Coppola
MTV Movie Awards (2004)
Sant Jordi-díj (2005)
César-díj (2005)
  • díj: legjobb külföldi film
Screen Actors Guild-díj (2004)
Independent Spirit (2003)
  • díj: legjobb rendez

Fogadtatás

[szerkesztés]
  • A japán nézők és a japán kritika némi nehezteléssel fogadták a filmet. Ami inkább értetlenséggel vegyült, mert az ismert volt, hogy Sofia Coppola egyébként rokonszenvvel tekint az országra. Ezek szerint a japán nézők számára nem volt nyilvánvaló, hogy a film elsősorban amerikaiaknak szól, és kritikája is elsősorban Amerikára vonatkozik. Japánra legfeljebb csak annyiban, mint amennyire az az Amerikai minta ázsiai változatának tekinthető.
Ennek felismerését némileg megnehezíti, hogy a film nem ad megoldást a problémára, sőt azt sugallja, hogy az elidegenedett globalizált világ megváltoztathatatlan tény, és a két főszereplő csak a különleges körülmények hatására kerül ennyire közel egymáshoz. Máshol, más körülmények között semmiképpen.
John és Kelly példája viszont azt mutatja, hogy az erős céltudatosság illetve kellő intelligenciahiány elviselhetővé sőt kellemessé teszi ezt az elidegenedett globalizált világot is. A többieknek pedig marad a beletörődés és megszokás.
  • A nézők egy része kifogásolta, hogy két nagyon jó anyagi helyzetben lévő ember szenvelgését mutatja be a film. Azonban ennek nyilvánvaló dramaturgiai funkciója, hogy egyértelműsítse, problémáikat nem az „amerikai álom” beteljesülésének elmaradása vagy késlekedése okozza, hanem maga a szintén gyakran emlegetett úgynevezett amerikai kultúra, amerikai életforma. Feltehetően ezt a dramaturgiai célt zárja rövidre, hogy az anyagi helyzetükkel nyilvánvalóan nincs gondjuk.
Mivel mindez a filmből is kis erőfeszítéssel, könnyen kivehető, és hasonló anyagi, társadalmi helyzetű szereplőkről sikeres filmek, tévésorozatok sokasága szól, valószínűbb, hogy sokaknak inkább az „amerikai álom”, „amerikai életforma”, exportjuk hatásainak ilyen tárgyalása, részleges megkérdőjelezése nem tetszett.

Dokumentumfilm

[szerkesztés]
  • Star Files (amerikai dokumentumfilm sorozat, Bill Murray-ról szóló epizód) benne pár perces werkfilm szerű rész az Elveszett jelentésről

Hasonló

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. A magyar címfordítás jelenthetne eltűnt, elkallódott dokumentumot is, de a megfelelő értelmezésben sem adja vissza tökéletesen az eredeti angol cím árnyalatait.
  2. Los Angeles és Tokió között 17 órás. A repülőút kb. 12 óra. Vagyis egy 15-kor induló gép helyi idő szerint 20 órakor érkezik Tokióba.
  3. Yoshida

További információk

[szerkesztés]
  1. Morumotto azaz Tengerimalac a japán filmkritus publációs álneve. Valódi neve Ichiro Yoshida (Josida Icsiró).