Ugrás a tartalomhoz

Egregypósa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egregypósa (Păușa)
Szent Miklós-fatemplom
Szent Miklós-fatemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségAlsóegregy
Rangfalu
KözségközpontAlsóegregy
Irányítószám457283
SIRUTA-kód142462
Népesség
Népesség560 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 05′ 08″, k. h. 23° 08′ 53″47.085523°N 23.148046°EKoordináták: é. sz. 47° 05′ 08″, k. h. 23° 08′ 53″47.085523°N 23.148046°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Egregypósa témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Egregypósa település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Zilahtól délkeletre, a Meszes-hegység alatt, az Egregy mellett, Ördögkút, Vaskapu és Felsőegregy között fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Egregypósa Árpád-kori település, nevét az oklevelek 1291-ben említették először Pousa néven. 1558-ban Posa, 1642-ben Possa néven írták.

A település Dobokai Miklós birtoka volt, kitől a birtokot Mátyás király hűtlenség miatt elvette és a Mindszenti család tagjainak adta, később Izabella királynétól és János Zsigmondtól Bánffy Pál, Nyújtó István, Tóth Mihály, Nagymihályi Anna és János, Kendi Katalin és Mihály, Szaláncki Dorottya és János mindkét nembeli utódai nyerték.

1639 előtt Nagydobai Spáczai János birtoka volt, de 1639-ben I. Rákóczi György fejedelem Görcsöni Serédi Istvánnak adományozta.

1736-ban Pousa nagyobbrészt gróf Göncz-Ruszkai Kornis Ferenc és báró Kemény János birtoka volt.

1837-ben Teleki Lajos és a Kandó utódok birtoka volt.

1890-ben Pousának 550 lakosa volt, melyből 12 magyar, 55 német, 476 oláh, 7 egyéb nyelvű. A házak száma ekkor 115 volt.

Egregypósa a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott.

Hivatkozások

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 257–260. o. Online elérés