Ugrás a tartalomhoz

Csík Tibor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csík Tibor
Szepesi Györggyel a Budapesten rendezett főiskolai világbajnokságon (Universiade, 1949. augusztus 21.)
Szepesi Györggyel a Budapesten rendezett főiskolai világbajnokságon
(Universiade, 1949. augusztus 21.)
Született1927. szeptember 2.
Jászberény
Elhunyt1976. június 22. (48 évesen)
Sydney
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • ökölvívó
  • dolgozó
SírhelyeSydney[1]
Ökölvívópályafutása
Versenyszámharmatsúly
KlubJászberényi Lehel (1944–?)
Szolnoki MÁV
Magyar Pamut SC
A Wikimédia Commons tartalmaz Csík Tibor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Ökölvívás
Olimpiai játékok
arany
1948, London
Harmatsúly
Főiskolai világbajnokság
arany
1949, Budapest
Harmatsúly
Magyar bajnokság
arany
1946
Pehelysúly
ezüst
1947
Pehelysúly
arany
1948
Harmatsúly

Csík Tibor (Jászberény, 1927. szeptember 2.Sydney, 1976. június 22.) olimpiai bajnok ökölvívó.

Élete

[szerkesztés]

Szegény jászberényi család sarja volt. A Jászberényi Lehel csapatában kezdett sportolni 1944-ben. Ökölvívásban pehelysúlyban kezdett, majd harmatsúlyban versenyzett. Az úgynevezett verekedős stílus képviselője volt. Szakvezetői mondták el róla: minden ellenfele ellen úgy lépett ringbe: vagy kiüti vetélytársát, vagy őt ütik ki. A védekezésre ugyanis nem sok gondot fordított.

Országos bajnokságot 1946-ban és 1948-ban nyert, előbbit a Szolnoki MÁV színeiben, utóbbit pedig a Magyar Pamut SC versenyzőjeként

Londonban, 1948-ban olimpiai bajnok lett harmatsúlyban. Öt mérkőzése volt, mindegyiket megnyerte, a döntőben az olasz Giovanni Battista Zuddas ellen diadalmaskodott.

Hazatérte után Jászberény díszpolgárává választotta, ünnepelte a korabeli lapok tanúsága szerint:

1948. augusztus 21-én: „Jászberényi fiú az olimpiai bajnokok között. Csík Tibor öklöző, a harmatsúly olimpiai bajnoka Jászberény szülötte. Az olimpiai győztes bokszbajnokot szülővárosa Londonból való hazatérésekor nagy ünnepélyességgel fogadja. Csík Tibor Magyarország részére sorrendben a nyolcadik olimpiai bajnokságot szerezte meg. Küzdelmével hozzájárult hazánk harmadik helyezéséhez.” (Tiszavidék)

1948. augusztus 28-án: „Jászberény díszpolgárrá választott két olimpikont. Jászberény város képviselő testülete és közönsége augusztus 25-én díszközgyűlésen ünnepelte Csík Tibor és Gerevich Aladár olimpiai bajnokokat, akik mindketten a város szülöttei. A díszközgyűlésen Tóth György István polgármester elnökölt, akinek előterjesztésére egyhangúlag a város díszpolgáraivá választották a két kiváló sportolót.” (Tiszavidék)

1948. szeptember 11-én: „Csík Tibor ünneplése városszerte. Szabó kisiparosok volt szaktársukat, Csík Tibort ünnepelték, aki meghatottan mondott köszönetet.” (Jászkürt)

Csík olimpiai aranyérmét azonban saját küzdőszelleme mellett Kárpáti Rudolf vívónak is köszönheti a magyar ökölvívósport, mert amikor a magyar csapat Ostendében (Belgium) behajózott London felé, csak ő vette észre, hogy az ökölvívó Csík Tibor tévedésből egy Afrikába tartó hajóra szállt fel.

Az 1949-es Európa-bajnokságon az első fordulóban kiesett. A budapesti, XVIII. főiskolai világbajnokságon (Universiade) harmatsúlyban első lett.[2]

Háromszoros magyar válogatott volt.

Sportkarrierje után eltávolodott a sportágtól, Újpesten dolgozott.[3]

1956-ban Magyarországot elhagyta és Ausztráliába utazott. Alkalmi munkákból, munkanélküli segélyből élt. 1976-ban rövid betegség után hunyt el. Sydney-ben temették el.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1949)[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://adt.arcanum.com/hu/view/Sportkonyvek_450/?pg=34&layout=s
  2. FVB - Budapest, 1949. augusztus 14–21.. mefs.hu, 2008. október 28. (Hozzáférés: 2010. szeptember 19.)[halott link]
  3. Meghalt Csík Tibor, olimpiai bajnok ökölvívó. mult-kor.hu, 2004. szeptember 3. (Hozzáférés: 2010. szeptember 19.)
  4. „Az árulók felett aratott győzelem tette lehetővé, hogy ma sportgyőzelmeket ünnepelhetünk”: A kitüntetettek. Népsport, V. évf. 192. sz. (1949. szeptember 26.) 1., 3. o.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]