Bés

	Bés (Beša)
	; Bés zászlaja
	; Bés zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Nagymihályi
Rang	község
Polgármester	Attila Zsiro
Irányítószám	076 72 (posta Vajánban)
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	MI
	Népesség
Teljes népesség	378 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	19 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	107 m
Terület	19,54 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 32′ 03″, k. h. 21° 57′ 09″48.534167°N 21.952500°EKoordináták: é. sz. 48° 32′ 03″, k. h. 21° 57′ 09″48.534167°N 21.952500°E
	Bés weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bés témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ez a szócikk Bésről szól. Hasonló címmel lásd még: Beša (egyértelműsítő lap).

Bés (szlovákul: Beša) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése

Nagykapostól 11 km-re délnyugatra, a Latorca és a Laborc összefolyásának közelében fekszik.

Története

1260 és 1279 között a Hont-Pázmány nemzetség birtokainak összeírásában említik először [1]^{[[2] halott link]]}. A 14. században már állt első temploma. 1427-ben öt portája volt, birtokosai a Csicseri, Fodor, Orosz és Ormos családok. A 16. században Perényi Péter birtoka.

A 18. század végén, 1796-ban Vályi András így ír róla: „BÉS. Tót falu Ungvár Vármegyében, földes Ura Gróf Klobusitzky Uraság, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik délröl, Latorcza folyó vize mellett, melly innen napnyugotra foly, és a’ Laborecz vizével nagyobbíttatik, fekvése vidám, szántó földgyei termékenyek, erdei gazdagok.”^[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bézs, magyar falu, Ungh vgyében, Kaposhoz nyugotra 1 1/4 mfd-nyire: 19 r., 13 g. kath., 7 evang., 865 ref., 10 zsidó lak. Ref. anyatemplom. Határa nagy és termékeny, de mivel a Laborcza és Latorcza közt fekszik, az áradásoktól gyakran szenved. Szép tölgyes erdeje van. F. u. gróf Klobusiczky. – Utolsó postája Ungvár.”^[3]

1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938-1945 között ismét Magyarország része.

Népesség

1910-ben 678-an, túlnyomórészt magyar anyanyelvűek lakták.

2001-ben 378-an lakták: 350 fő magyar és 26 szlovák.

2011-ben 363 lakosából 298 magyar, 44 szlovák és 21 ismeretlen nemzetiségű volt.^[4]

Nevezetességei

Református temploma 1793-ban épült klasszicista stílusban, 1903-ban megújították.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. június 24.)
↑ Szlovák Statisztikai Hivatal - 2011-es népszámlálás adatai

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. június 24.)

[4] Szlovák Statisztikai Hivatal - 2011-es népszámlálás adatai

[1]

[2]

[3]

[4]