Ugrás a tartalomhoz

Atomhatalom

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az atomhatalom olyan állam, amely nukleáris fegyverekkel és az ehhez szükséges szállítóeszközökkel rendelkezik, azaz képes atomfegyverek bevetésére. 2020-ig nyolc szuverén állam jelentette be nyilvánosan az atomfegyverek sikeres kifejlesztését.[1]

Nukleáris fegyverrel rendelkező államok
  Az atomsorompó-szerződés (1968) által megjelölt nukleáris fegyverekkel rendelkező államok (Kína, Franciaország, Oroszország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok)
  Egyéb, nukleáris fegyverekkel rendelkező államok (India, Pakisztán, Észak-Korea)
  További államok, amelyek feltételezhetően nukleáris fegyverekkel rendelkeznek (Izrael)
  Olyan NATO- vagy CSTO-tag államok, amelyek a nukleáris megosztás politikája részeként hozzáférhetnek atomfegyverekhez (Belgium, Németország, Olaszország, Hollandia, Törökország, Fehéroroszország)
  Korábban nukleáris fegyverekkel rendelkező államok (Kazahsztán, Dél-Afrika, Ukrajna)

Az államok

[szerkesztés]

A második világháborúban egy (Amerikai Egyesült Államok), azóta további kilenc ország (Szovjetunió/Oroszország, Kína, Franciaország, Egyesült Királyság, Izrael, Pakisztán, India és Észak-Korea) fejlesztett ki nukleáris fegyvereket.

Dél-Afrika még az 1970-es és 1980-as években kezdte meg saját nukleáris fegyvereinek kifejlesztését, a program azonban az 1990-es évek elején kudarcba fulladt, így a dél-afrikaiak ezidáig az egyedüliek, akik felhagytak a nukleáris fegyverek fejlesztésével.

Az említett országok mellett Fehéroroszország, Kazahsztán és Ukrajna is hozzájutott nukleáris fegyverekhez a Szovjetunió 1991-es széthullását követően. Az akkor megalakult 14 új ország magáénak tekintette a saját területekre eső szovjet katonai létesítményeket a meglévő felszerelésekkel együtt. Oroszország azonban a nyugati nemzetek pénzügyi és diplomáciai segítségével megvásárolta a három ország nukleáris fegyvereit, melyeket aztán megsemmisített.

Argentína, Brazília, Líbia, Dél-Korea, Svédország, Svájc és Tajvan is rendelkezett olyan programokkal, melyek a nukleáris fegyverek gyártását szorgalmazták volna, ezek azonban különböző okok miatt kudarcba fulladtak. Hasonló a helyzet Iránban és Szíriában is, ahol a jelenleg még érvényben lévő fejlesztési programok sem tűnnek hosszú életűnek. A jelek szerint Japán egy esetleges háborús fenyegetés esetén, rövid időn belül képes lenne nukleáris fegyverek előállítására. Észak-Koreának jelentős lemaradása van ezen a téren, hiszen ezidáig csupán egy kezdetleges nukleáris töltetet tudott felmutatni.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. World Nuclear Forces, SIPRI yearbook 2020. Stockholm International Peace Research Institute, 2020. január 1. (Hozzáférés: 2020. június 18.)

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]