Álmodozások kora

Álmodozások kora
1965-ös magyar film
Éva szerepét Béres Ilona játssza
Rendező	Szabó István Rendezőasszisztens: Kovács Nándor, Oláh Gábor
Műfaj	filmdráma
Forgatókönyvíró	Szabó István
Főszerepben	Bálint András Béres Ilona
Zene	Eötvös Péter
Operatőr	Vámos Tamás
Vágó	Zákonyi Sándor
Hangmérnök	Pintér György
Jelmeztervező	Asztalos Jánosné
Gyártásvezető	Sívó György
Gyártás
Gyártó	Mafilm 3. Játékfilmstúdió
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Játékidő	105 perc
Forgalmazás
Bemutató	1965. február 11. 1967. március 29. 1967. november 4. 2006. május 26.
Korhatár	II. kategória (F/10522/J)
További információk
IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Álmodozások kora 1964-ben készült fekete-fehér magyar játékfilm. Rendezője és forgatókönyvének írója Szabó István, akinek ez volt első játékfilmje. Az animációs jeleneteket Nepp József készítette.

A személyes hangvételű film az 1960-as évek elején indult nemzedék – a rendező Szabó István nemzedéke – útkereséséről szól. A beilleszkedés, az emberi kapcsolatok, az önmaghatározás nehézségeit ábrázolja egyéni látásmóddal, lírai vagy helyenként önironikus stílusban. A hagyományos értelemben vett cselekménye kevés, inkább önmagukban jelentéktelen élettények, epizódok, híradórészletek sorából, ezek egymásra vonatkoztatásából, motívumszerű ismétlődéséből bontakozik ki a történet. Megértését a főszereplő hangján, egyes szám harmadik személyben vagy belső monológként megszólaló narrátor segíti.

Története

A történet főhőse, Oláh Jancsi (Bálint András) pályakezdő mérnöktársaival együtt dolgozik, együtt tervezik a jövőt. A munkahelyen úgy érzik, érvényesülésük akadálya az idősebb generáció, köztük Flesch főmérnök (Gábor Miklós): „Íme az ellenség! Az idősebb mérnökök. A fal, amit át kell törni. A tehetségtelenek, a középszerűek, az öregek fala…” Jancsinak és legjobb barátjának, Lacinak hirtelen nagy ötlete támad; a társaság elhatározza, hogy együtt fogják megvalósítani, és ha az nem kell itthon, akkor majd elviszik külföldre. A részleteket majd kidolgozzák a balatoni szabadságuk alatt. Közben a vállalat igazgatója mindenkit más-más részleghez oszt be, ami lelohasztja a lelkesedést. A vidám balatoni nyaralás, a könnyed flörtölés közben újabb nagy ötletük támad. A tervezgetést egy darabig még otthon, a fővárosban is folytatják, de nem egyforma intenzitással; növekszik az ellentét közöttük, a társaság fokozatosan felbomlik. Jancsi úgy látja, mintha egyikük az idősebb mérnökök kegyeit keresné; másikuk megnősül, esküvőjén kissé éretlen, szabadkozó mosollyal búcsúzik a többiektől. A házasság mint lehetőség, mint választható út Jancsi életében is megjelenik: a kedves, ragaszkodó Gabi, becenevén Habgab (Halász Judit) balesete után céloz is rá, ám Jancsi nem reagál. Már ő sem tervezget, nem csinál semmit, legfeljebb megjavít egy-egy magnót vagy rádiót.

Szilveszterkor véletlenül összetalálkozik Évával, egy tv-közvetítésén korábban (a film elején) látott jogászlánnyal (Béres Ilona), aki már akkor, a doktorrá avatáson mondott bizakodó szavaival fölkeltette Jancsi figyelmét. Kibontakozó szerelmüket a múltjukban fölfedezett érintkezési pontok is erősítik. Jancsi szülei nem élnek, a világháború idején apja a Don-kanyarban volt, Éva apját pedig Auschwitzba deportálták. Egy dokumentumfilm vetítése közben rájönnek, hogy mindketten úttörővasutasok voltak; az 1956-os harcok képsorai után megbeszélik, melyikük miért nem emigrált, amikor megnyíltak a határok; majd hirtelen ötlettel a fiú megkérdi a lánytól: – Te, te kommunista vagy? – Igen. És te? – Én mérnök vagyok. – válaszolja Jancsi.

A jelenben nem könnyű eligazodniuk. Éva is a munkahelyén szembesül a mindennapi valósággal. Egy szerelmi jelenet végén kitör belőle az elkeseredés. Jogászként ő jól látja az emberi kapcsolatok bonyolultságát, úgy érzi, az emberek kiszolgáltatottak és bizalmatlanok, nincs biztonságérzetük. Szinte mindannak ellenkezőjéről beszél, amit a doktorrá avatásakor Jancsi hallott tőle, közben a bírósági helyszínek mindennapjait, a várakozó vagy feszengő embereket látjuk (dokumentum felvételeken).

A társaság egyik tagja, Laci váratlanul meghal leukémiában. Ő még a kórházban is lázasan dolgozott. Rémületükben egyszerre dolgozni, alkotni akarnak, minél gyorsabban. Jancsi Flesch főmérnökkel is beszél, és egyszerre kiderül, hogy a főmérnöknek ugyanaz a véleménye az idős korosztályról – középszerűek, nem lehet velük produkálni –, mint ami nekik volt. De vegye már észre Jancsi, hogy ő maga is a középszerrel van körülvéve! Jancsi most csatlakozhatna a főmérnökhöz, de vajon nem árulás vagy behódolás lenne ez?

Lacit a temetésen az igazgató búcsúztatja. Frázisokat tartalmazó, szenvtelen beszéde a szomszéd sírnál folyó egyházi temetés hangjaival keveredik. Éva nem bírja tovább, elszalad, messze ki a temetőből, a magasra emelkedő kamera egyre kisebbnek mutatja alakját, ahogy eltűnik a házak között.

Éva és Jancsi között űr támad, tanácstalanság lesz úrrá rajtuk. Mi marad meg az emberből, a kapcsolatokból? Még váltanak néhány szót telefonon, aztán a lány már föl sem veszi a kagylót. Jancsi válságos ponthoz érkezett, gondolatait a felnőtté válás fájdalmáról a narrátor közvetíti, amikor megszólal a telefon. Az ébresztőszolgálat hangját hallja: – Jó reggelt, tessék felébredni!... A telefonközpontban végigpásztáz a kamera a telefonos lányok során, akik ugyanazt a pár szót ismétlik, hangjuk megsokszorozódik, jelképes értelemmel telítődik: – Tessék felébredni! – Tessék felébredni!

„Szabó István Álmodozások kora című filmje a napló közvetlenségével rajzolja a maga nemzedéke arcképét. A film itt is lendületes, szomorú, humorba mártott és szárnyaszegett élménytöredékek felfűzése, laza egymásutánja nyomán bontakozik ki. A hangulatképek sokfélesége, színgazdagsága teszi teljessé, 'kerekké' végül a drámát.”

Szereplők

• Bálint András (Oláh János, Jancsi)
• Béres Ilona (Éva)
• Halász Judit (Habgab)
• Sólyom Katalin (Krieger Anni)
• Esztergályos Cecília (Ági) (szinkronhangja: Halász Judit)
• Asztalos Béla (Domonkos László, Laci)
• Erőss Tamás (Matyi)
• Murányi László (Gergely)
• Dékány István (Füsi) (szinkronhangja: Kertész Péter)
• Gábor Miklós (Flesch főmérnök)
• Sinkovits Imre (Harrer igazgató)
• Rajz János (Zsoldos úr)
• Bujtor István (Ági első szerelme)
• Géczy Dorottya (Nő a partin)

Díjak

• I. Magyar Játékfilmszemle (1965)
  • díj: a szakmai zsűri rendezői különdíja
• Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál (1965)
  • díj: Ezüst Vitorla – legjobb első film (Szabó István)

Források

• Honffy Pál. Mozgófénykép: filmelemzések. Budapest: Tankönyvkiadó, 175–202. o. (1984). ISBN 963 17 7829 0 
• Marx József. Szabó István (Filmek és sorsok). Budapest: Vince Kiadó, 110–127. o. (2002). ISBN 963 9192 46 2 
• Karcsai Kulcsár István. Szabó István (Filmek és sorsok). Budapest: Magyar Filmtudomány Intézet, Népművelési Propaganda Iroda, 24–31. o.. ISBN 963 562 849 8 
• Álmodozások kora (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2011. május 24.)