szellem

Hungarian

Etymology

From szellő +‎ -em. Created by Ferenc Kazinczy during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛlːɛm]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: szel‧lem
• Rhymes: -ɛm

Noun

szellem (plural szellemek)

1. spirit, mentality
2. ghost

   Synonym: kísértet

3. mind, wit, intellect, reason
4. genius

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szellem	szellemek
accusative	szellemet	szellemeket
dative	szellemnek	szellemeknek
instrumental	szellemmel	szellemekkel
causal-final	szellemért	szellemekért
translative	szellemmé	szellemekké
terminative	szellemig	szellemekig
essive-formal	szellemként	szellemekként
essive-modal	—	—
inessive	szellemben	szellemekben
superessive	szellemen	szellemeken
adessive	szellemnél	szellemeknél
illative	szellembe	szellemekbe
sublative	szellemre	szellemekre
allative	szellemhez	szellemekhez
elative	szellemből	szellemekből
delative	szellemről	szellemekről
ablative	szellemtől	szellemektől
non-attributive possessive - singular	szellemé	szellemeké
non-attributive possessive - plural	szelleméi	szellemekéi

Possessive forms of szellem
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szellemem	szellemeim
2nd person sing.	szellemed	szellemeid
3rd person sing.	szelleme	szellemei
1st person plural	szellemünk	szellemeink
2nd person plural	szellemetek	szellemeitek
3rd person plural	szellemük	szellemeik

Derived terms

• szellemes
• szellemeskedik
• szellemi
• szellemiség
• szellemtelen
• szellemű

 

Compound words

• csapatszellem
• korszellem
• szellemidézés
• szellemíró
• szellemjárás
• szellemkép
• szellemóriás
• szellemtudomány
• szelleműzés
• szellemváros
• versenyszellem

 

Further reading

• szellem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN