kalapács

匈牙利語

kalapács

詞源

源自斯拉夫語族。對比斯洛文尼亞語 klepač (「鐮刀錘」)，方言烏克蘭語 клепач (klepač, 「錘子」)，源自原始斯拉夫語 *klepati (「擊打，敲打」)。

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈkɒlɒpaːt͡ʃ]
• 斷字：ka‧la‧pács
• 韻部：-aːt͡ʃ

名詞

kalapács (複數 kalapácsok)

1. 錘子
2. (解剖學) 錘骨

變格

變格 (詞幹：-o-，元音和諧律：後)
	單數	複數
主格	kalapács	kalapácsok
賓格	kalapácsot	kalapácsokat
與格	kalapácsnak	kalapácsoknak
工具格	kalapáccsal	kalapácsokkal
因果格	kalapácsért	kalapácsokért
轉移格	kalapáccsá	kalapácsokká
到格	kalapácsig	kalapácsokig
樣格-形式	kalapácsként	kalapácsokként
樣格-情態	—	—
內格	kalapácsban	kalapácsokban
頂格	kalapácson	kalapácsokon
接格	kalapácsnál	kalapácsoknál
入格	kalapácsba	kalapácsokba
上下格	kalapácsra	kalapácsokra
向格	kalapácshoz	kalapácsokhoz
出格	kalapácsból	kalapácsokból
上格	kalapácsról	kalapácsokról
奪格	kalapácstól	kalapácsoktól

kalapács 的所有格形 所有者 單數所有物 複數所有物 第一人稱單數 kalapácsom kalapácsaim 第二人稱單數 kalapácsod kalapácsaid 第三人稱單數 kalapácsa kalapácsai 第一人稱複數 kalapácsunk kalapácsaink 第二人稱複數 kalapácsotok kalapácsaitok 第三人稱複數 kalapácsuk kalapácsaik

衍生詞彙

複合詞

• kalapácsvetés
• légkalapács

 

短語

• körmös kalapács
• sarló és kalapács
• szeghúzó kalapács

 

延伸閱讀

• kalapács in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.