A Vandermonde-determináns egy speciális, a lineáris algebrában és a matematika más ágaiban is gyakran használt nevezetes determináns.
Alakja:
A felírásból rögtön látszik, hogy változóknak csaknem – előjel erejéig – szimmetrikus polinomja. Ez a kis hiányosság a szimmetriában adja voltaképp a Vandermonde-determináns diszkrét báját a csoportelméletben, mert változóknak pontosan azok a páros permutációi, amikkel permutálva a Vandermonde-determináns argumentumait az fixen marad.
Értéke szorzattá alakítható:
Ezt az azonosságot n-re vonatkozó teljes indukcióval igazoljuk.
Az n=2 eset
nyilvánvaló.
Tegyük fel, hogy n-1-re tudjuk az állítást és adott a
determináns.
Az első oszlopot a további oszlopokból kivonva
adódik.
E determinánst az első sor szerint kifejtve kapjuk, hogy értéke megegyezik a következő determináns értékével:
adódik.
Az első oszlopból -et, a másodikból -et, … sorra kiemelve az alábbi determináns marad vissza:
Az utolsó, utolsó előtti,… sorból egymásután levonva az előző sor -szeresét -et kapjuk azaz
és indukciós feltevésünkkel készen vagyunk.
Felhasználva, hogy antiszimmetrikus polinom
[szerkesztés]
Könnyen látható, hogy -nek mint polinomjának gyöke , hiszen beírva a determináns első két sora lineárisan összefügg. Így kiemelhető, és ezért a sajátos szimmetriából adódóan is minden különböző i,j-re, de tekintve, hogy a polinomjainak a gyűrűjében az alakú polinomok, ahol , páronként relatív prímek, ezek szorzata is kiemelhető V-ből. Mivel ennek a szorzatnak a foka , azaz éppen V foka, egymástól csak konstans szorzóban térnek el. Hogy ezt a konstansszorzót megállapítsuk, elegendő ugyanannak a tagnak az együtthatóját megvizsgálnunk: Mindkét polinomban könnyen meghatározhatjuk együtthatóját, ami történetesen mindkét ízben egy, így kapjuk, hogy:
- . Q. E. D.
- Pelikán József: Algebra (PDF/Postscript). Összeállította Gröller Ákos. ELTE TTK
- Fuchs László: Bevezetés az algebrába és a számelméletbe, Kézirat, Tankönyvkiadó, Budapest 1971.
- A. G. Kuros: Felsőbb algebra, Tankönyvkiadó, Budapest, 1975. 55. old.