Udbinai légicsapás
| Udbinai légicsapás | |||
 | |||
| A Francia Légierő Jaguar repülőgépe az Adriai-tenger felett | |||
| Konfliktus | Boszniai háború, Deny Flight hadművelet | ||
| Időpont | 1994. november 21. | ||
| Helyszín | Udbina, Horvátország | ||
| Eredmény | NATO győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 é. sz. 44° 33′ 25″, k. h. 15° 46′ 29″44.556944°N 15.774722°EKoordináták: é. sz. 44° 33′ 25″, k. h. 15° 46′ 29″44.556944°N 15.774722°E | |||
.svg){kind=small}
| Boszniai háború |
|---|
|
Béketervek · Szarajevó · Szarajevó JNA menetoszlop · Foča · Zvornik · Doboj · Prijedor · Srebrenica ostroma (mészárlás) · Tuzla JNA menetoszlop · Bihács · Sakál · Vrbas '92 · Korridor '92 · Korićani sziklák · Horvát-bosnyák háború · Bóra · Žepčei csata · Kravica · Duša · Štrpci · Travnik · Mostar · Deny Flight · Ahmići · Trusina · Sovići/Doljani · Dobrinja · Bugojnó · Mokronoge · Grabovica · Neretva ’93 · Stupni Do · Križančevo Selo · Első Markale · Banja Luka · Tvigi '94 · Washington · Bøllebank · Amanda · Tigris · Pók · Kupres · Udbina · Tél ’94 · Ugrás–1 · Orašje · Pale · Tuzla · Vrbanja híd · Ugrás–2 · Mrkonjić Grad · Vozuća · Csoda · Nyár '95 · Vihar · Második Markale · Megfontolt erő · Misztrál–2 · Sana · Una · Déli Mozdulat · Dayton |
Az udbinai légicsapás 1994. november 21-én történt, amikor a Deny Flight hadműveletben részt vevő NATO-repülőgépek légicsapást mértek a horvátországi Udbina légitámaszpontjára, amely akkor a Krajinai Szerb Köztársaság területéhez tartozott. A krajnai szerbek különösen a bihácsi csata idején a támaszpontról indítottak légitámadásokat a szomszédos Bosznia-Hercegovina ellen az ottani szövetséges szerb erők támogatására. A további támadások visszaszorítása érdekében a NATO-erők beavatkoztak. A következő napokban megsemmisült két SA-2 légvédelmi rakétatelep is, amelyeket a szerbek a Bihács elleni rakétatámadásra és a NATO-repülőgépek megtámadására használtak. Udbina bombázása volt a NATO történetének addigi legnagyobb hadművelete, és a legnagyobb légi hadművelet Európában a második világháború óta.
Előzmények
[szerkesztés]1994 októberében és novemberében a szövetséges muszlim-horvát erők jelentős offenzívát indítottak a Bosznia északnyugati részén fekvő Bihács városa körül, amelyet az ENSZ korábban a nagyszámú menekült védelmében biztonsági övezetnek nyilvánított. A szerbek hamarosan ellentámadásba lendültek, és hadműveletük támogatására a Bihácstól délnyugatra fekvő udbinai, egykori JNA katonai repülőtéren állomásozó repülőgépeikkel légicsapásokat hajtottak végre.[1]
A szerb repülőgépek napalmot és kazettás bombákat dobtak a Bihácsnál levő bosnyák állásokra. A bevetések során a gépek többsége anélkül engedte ki bombáját, hogy Bosznia légterébe berepült volna. A támadások azonban egyértelműen megsértették a repülési tilalmi zónát, és kihívást jelentettek a NATO számára.[2] A krajnai szerbek támadásai november 10-én kezdődtek Cazin és Bihács ellen, de ekkor még csak nehéztüzérséget és SA-2-es föld-levegő rakétákat használtak a földi célpontok ellen.[2][3][4]
November 18-án két J–22 Orao gép napalmot és kazettás bombákat dobott le, másnap pedig másik két repülőgép négy bombát dobott a cazini civil létesítményekre. Az egyik repülőgépet, egy Oraót lelőtték, és pilótája, akit Boro Novićként azonosítottak, meghalt. A bombák közül három nem robbant fel, de kilenc civil így is életét vesztette.[2] Két Galebet, miután azok megtámadták a Bihács környéki bosnyák állásokat a brit Királyi Légierő (RAF) két Tornádója vette üldözőbe, de az üldözést kénytelenek voltak abbahagyni, amikor a szerb pilóták átlépték a horvát határt, amelyre a NATO-erők felhatalmazása nem vonatkozott.[5] Válaszul a Bihácsban romló helyzetre az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa elfogadta a 958-as számú határozatot, amely lehetővé tette a NATO repülőgépeinek a Horvátország feletti repülést is.[6] November 21-én a NATO már az új felhatalmazással lépett fel, amikor csapást tervezett az udbinai repülőtér ellen.[7]
A légitámadás
[szerkesztés]Az udbinai repülőtér elleni támadást eredetileg november 20-ra tervezték, de a műveletet a rossz időjárási viszonyok miatt megszakították.[8] November 21-én, hétfőn a NATO végül végrehajtotta 45 éves történetének legnagyobb légitámadását.[9] A hadműveletben 39 támadó repülőgép vett részt, további 16 pedig a légicsapás előtti felügyeletért, utánpótlásért, korai figyelmeztetésért, parancsnoklásért és ellenőrzésért, a csapás utáni megfigyelésért és az elektronikus ellenintézkedésekért felelt. Brit források szerint ténylegesen csak a francia légierő gépei és a RAF Jaguar[10] gépei dobtak bombákat a légibázisra és a környék légelhárító ütegeire.[9] A repülőgépek öt olaszországi légibázisról szálltak fel, a légicsapás pedig helyi idő szerint 13:00-tól 13:45-ig tartott.[11] A csapásmérő erőnek a Holland Királyi Légierő F–16 Fighting Falconjai nyújtottak védelmet, míg a felderítést és az elektronikus zavarást a Francia Légierő Mirage 2000, az Egyesült Államok Légiereje (USAF) EF–111A Raven, F–15E Strike Eagle, F–16 Fighting Falcon és az Egyesült Államok Tengerészgyalogsága (USMC) F/A–18 Hornet gépei biztosították.[10]
Az első célpontok az SA–6 ütegek és a bázist védő légelhárító tüzérség voltak. A NATO vadászgépei kazettás bombákat dobtak rájuk. Az ütegeket kiszolgáló szerb katonákat előzetesen riasztották, hogy elkerüljék a nagyobb áldozatokat.[2] Ezt követően precíziós irányított lövedékeket és gravitációs bombákat dobtak a repülőtérre. A bombázók önmegtartóztatásul a kifutópálya végén álló, mintegy 20 db szerb támadó repülőgépet megkíméltek. Az alkonyatkor végzett kárfelmérés kimutatta, hogy a leszállópályát öt helyen súlyosan megrongálták.[9] A szerb légitámaszpont parancsnoka, Ratko Dopudja ezredes két katona és több sebesült elvesztését ismerte el.[2]
Kísérő műveletek
[szerkesztés]November 22-én a Királyi Haditengerészetnek a HMS Invincible hordozóról felszálló két Sea Harrierjét szerb légvédelmi rakéták támadták meg.[12] A brit repülőgépeknek sikerült kikerülni a rakétákat, és sértetlenül megúszták a támadást.[13]
Másnap a NATO RAF Jaguarokból, francia Mirage 2000-esekből és USAF F-16-osokból álló légi felderítő csoportot indított a terület átkutatására. A légijárőrt az Egyesült Államok haditengerészetének két EA–6B Prowlerje kísérte, melyek AGM–88 HARM radarelhárító rakétákkal voltak felszerelve. Amikor egy otoki szerb SA-2-es légvédelmi rakétaállás radarja megvilágította az egyik megfigyelő repülőgépet, a légvédelmi állásra az EA-6B-k két HARM-ot lőttek ki. Mindkét rakéta célbatalált. A harmadik rakétát horvátországi Dvorra, egy másik SA-2-es rakétaállásra indították.[14] A kárfelmérés után a nap folyamán az otoki rakétaállás ismét légicsapás célpontja volt,[8] amikor az F–15E GBU–12 lézervezérelt bombákat dobott a területre.[15]
Következmények
[szerkesztés]Az udbinai légibázist csaknem egy hónapra üzemen kívül helyezték.[12] A légitámadásnak azonban nem volt azonnali hatása a Bihács környéki katonai helyzetre. Ellenkezőleg, bosnyák hadsereg 5. hadteste leállította offenzíváját, és visszavonult eredeti állásaira, majd több ezer menekült követte őket.[2]
Máshol a szerb hatóságok úgy reagáltak, hogy december elejéig 500 UNPROFOR túszt ejtettek, közülük hármat arra kényszerítettek, hogy emberi pajzsként a Banja Luka-i repülőtér aszfaltján maradjanak.[16] A szerb szárazföldi erők továbbra is akadályozták a NATO légi járőrözését azzal, hogy légvédelmi rakétákat lőttek rájuk; november 24-én két RAF Tornado még elkerülte a radarvezérlésű rakétákat, de másnap két F-16-ost lelőttek.[17]
A szerbek túszejtései és repülőgépeik növekvő zaklatása arra kényszerítette a NATO-t, hogy december 2-án felfüggesztse a Bosznia és Horvátország feletti repüléseket.[16] Miután Jimmy Carter volt amerikai elnök egy négy hónapos tűzszüneti megállapodást közvetített a felek között, a NATO-műveleteket lelassították, mire a szerb erők szabadon engedték az UNPROFOR összes túszát.[16] Ennek ellenére a NATO megfigyelése folytatódott, és december 17-én a francia haditengerészet a Foch repülőgép-hordozójáról felszállt Super Etendard-ját egy vállról indítható légvédelmi rakéta találta el. A sérült vadászgépnek sikerült visszatérnie a Fochra.[18]
Az udbinai légibázist végül 1995. augusztus 7-én, a Vihar hadművelet során foglalták el a horvát erők.[19]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Beale, Michael. Bombs over Bosnia: The Role of Airpower in Bosnia-Herzegovina. Maxwell Air Force Base, Montgomery: Air University Press, 28. o. (1997). OCLC 39892597
- ↑ a b c d e f November 28,1994 Vreme News Digest Agency No 166. www2.scc.rutgers.edu . (Hozzáférés: 2020. április 3.)
- ↑ Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990-1995 (angol nyelven). Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis, 251. o. (2002. november 3.). ISBN 9780160664724
- ↑ Bosnia-Hercegovina: U.N. Pledges Support For Bangladeshis in Bihac | Inter Press Service. www.ipsnews.net . (Hozzáférés: 2020. április 5.)
- ↑ Ripley, Tim. Conflict in the Balkans 1991–2000 (angol nyelven). Bloomsbury Publishing, 22–23. o. (2013. május 20.). ISBN 978-1-84603-748-1
- ↑ Magyar, K.. United States Post-Cold War Defence Interests: A Review of the First Decade (angol nyelven). Springer, 59. o. (2004. április 30.). ISBN 978-0-230-00083-4
- ↑ Schweigman, David. The Authority of the Security Council Under Chapter VII of the UN Charter: Legal Limits and the Role of the International Court of Justice (angol nyelven). Martinus Nijhoff Publishers, 105. o. (2001. május 30.). ISBN 978-90-411-1641-3
- ↑ a b Chronology of the Bosnian Conflict 1992-1995. NIOD Instituut . [2021. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. április 5.)
- ↑ a b c Nato jets blast Serb air base in Croatia (angol nyelven). The Independent , 1994. november 22. (Hozzáférés: 2020. április 5.)
- ↑ a b Napier, Michael. The Royal Air Force: A Centenary of Operations (angol nyelven). Bloomsbury Publishing, 281. o. (2018. február 22.). ISBN 978-1-4728-2538-4
- ↑ Chronology of the Yugoslav Crisis: 1994 (angol nyelven). Institute for European Studies, 231. o. (1995. november 3.). ISBN 978-86-82057-10-9
- ↑ a b Cooper, Joseph P.. The Unspected: Joint and Combined Assignments (angol nyelven). U.S. Army Air Defense Artillery School, 22–23. o. (1996. november 3.)
- ↑ Harriers under Fire. Navy News , 1994. december 1. (Hozzáférés: 2020. április 6.)
- ↑ Donald, David. Warplanes of the Fleet (angol nyelven). AIRtime, 134. o. (2004. november 3.). ISBN 978-1-880588-81-9
- ↑ Davies, Steve (2005) F-15E Strike Eagle Units In Combat 1990-2005 Osprey Publishing Limited, p. 44. ISBN 1841769096
- ↑ a b c Beale (1997), p. 32
- ↑ Bucknam, Mark. Responsibility of Command. Air University Press, 183–84. o. (2003). ISBN 1-58566-115-5
- ↑ USS Theodore Roosevelt CVN-71 Nimitz class Aircraft Carrier US Navy. www.seaforces.org . (Hozzáférés: 2020. április 6.)
- ↑ Marijan, Davor: Oluja (horvát nyelven) pp. 76–77, 2007. [2014. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Airstrike on Udbina Air Base című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
