Ugrás a tartalomhoz

Tuk Jakova

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tuk Jakova
Született1914. április 26.
Shkodra
Elhunyt1959. augusztus 27. (45 évesen)
Tirana
Állampolgárságaalbán
Foglalkozása
Tisztsége
  • az albán nemzetgyűlés képviselője
  • albán nagykövet Magyarországon (1947–1948, Albánia belgrádi nagykövetsége)
Az Albán Nemzetgyűlés elnöke
Hivatali idő
1946. január 10. 1946. március 20.
ElődOmer Nishani
UtódYmer Dishnica
Albánia ipari minisztere
Hivatali idő
1948. február 6. 1948. október 1.
miniszterelnökEnver Hoxha
Elődnincs ilyen tárca
UtódAbedin Shehu
Albánia minisztertanácsának elnökhelyettese
Hivatali idő
1948. november 23. 1955. június 21.
miniszterelnök
Albánia ipari minisztere
Hivatali idő
1950. március 8. 1953. július 31.
miniszterelnökEnver Hoxha
ElődAbedin Shehu
UtódSpiro Koleka (ipari és építésügyi)
Albánia pénzügyminisztere
Hivatali idő
1953. augusztus 1. 1954. július 19.
miniszterelnökEnver Hoxha
ElődAbdyl Këllezi
UtódAbdyl Këllezi

Tuk Jakova aláírása
Tuk Jakova aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Tuk Jakova témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tuk Jakova (Shkodra, 1914. április 26.[1]Tirana, 1959. augusztus 27.[2]) albán kommunista politikus, partizántiszt, szakszervezeti vezető, diplomata. Az albán kommunista pártvezetés alapító tagjaként a mérsékeltebb reformkommunista szárnyhoz tartozott. Ő elnökölte az 1946-os alkotmányozó nemzetgyűlés munkáját, 1946-tól 1954-ig több ízben vezette az ipari és a pénzügyi tárcát, 1948 és 1955 között pedig a miniszterelnök-helyettesek egyike volt. 1955-ben kegyvesztetté vált, életét börtönkórházban fejezte be.

Életútja

[szerkesztés]

Shkodrai római katolikus család sarja volt, iskolái elvégzése után ácsként kereste kenyerét. Ifjúkorától részt vett szülővárosa kommunista mozgalmában. 1932-ben egy ellenzéki hangvételű röpirat szerkesztéséért letartóztatták, 1938-ban pedig kommunista tevékenység vádjával Beratba internálták.[3]

1941. november 8-án többedmagával a shkodrai kommunista csoport képviseletében volt jelen az Albán Kommunista Párt megalakításánál, amelynek során beválasztották a héttagú vezetőség soraiba. A második világháború hátra lévő éveiben partizánként harcolt a megszállók ellen, ezredesi rangban irányította a hadműveleteket. 1943 márciusában, az első labinoti konferencián megalakult központi bizottság tagjává választották, a testület tagja maradt egészen 1955. júniusi kegyvesztéséig. Már Labinotban a pártvezetés kevésbé dogmatikus alakjaként nyilvánult meg, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy egy proletariátussal, munkásosztállyal nem rendelkező országban a népfrontosodás meghirdetett politikája pusztán önáltatás a pártvezetés részéről.[4]

Az ország felszabadulását követően, 1945. február 11-én megalakult Albán Munkásszakszervezetek Nagytanácsának első elnöke lett. Ugyanazon év október 6-án részt vett a Szakszervezeti Világszövetség(wd) párizsi konferenciáján, ahol főként politikai nyilatkozataival hívta fel magára a figyelmet. Az 1945. decemberi nemzetgyűlési választást követően az alkotmányozó nemzetgyűlés elnöki tisztét látta el 1946. január 10. és március 20. között, majd ezt követően 1955-ig a nemzetgyűlés képviselője volt.[5]

Az elkövetkező időszakban több kormány- és miniszteri pozíciót is elvállalt. Enver Hoxha 1946. március 22-én megalakult első kormányában tárca nélküli miniszteri megbízást kapott, és eleinte elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A feladatot 1948. február 6-áig látta el, időközben azonban 1947. március 7-e és októbere között Albánia első belgrádi (Budapestre is akkreditált) nagykövete is volt. 1948. február 6-ától október 1-jéig az ipari tárca munkáját vezette. Ezt követően, 1948. november 23-án miniszterelnök-helyettessé nevezték ki, amely pozíciót az egymást követő Hoxha- és Shehu-kormányok alatt egészen 1955. június 21-éig töltötte be. Ezzel egyidejűleg 1950. március 8-ától – először ideiglenes megbízással, majd július 5-étől miniszterként – ismét az ipari tárcát vezette 1953. július 31-éig, 1953. augusztus 1-jétől 1954. július 19-éig pedig az utolsó Hoxha-kormány pénzügyminisztere volt.[6]

1951 februárjában csaknem a kegyvesztettség lett a sorsa, miután egy vitán a jugoszlávellenes külpolitikát folytató Enver Hoxhát arra figyelmeztette, hogy tíz évvel korábban az Albán Kommunista Párt a jugoszláv kommunisták hathatós segítsége nélkül nem jöhetett volna létre. A pártlap 1952. április 1-jei vezércikke azzal is megvádolta Jakovát, hogy nem gyűlöli „szükséges mértékben” a klérust. A későbbiekben Jakova kapcsolata Enver Hoxhával némileg rendeződött, de gyakorta összetűzésbe keveredett az ország második számú vezetőjével, Mehmet Shehuval. Ennek ellenére továbbra is a párton belüli reformcsoport vezető alakja maradt. 1955. április 4-én minisztertársával, Bedri Spahiuval Rómában járt, ahol egy titkos tárgyalás során kendőzetlenül számoltak be olasz partnereiknek a Hoxha-rendszer túlkapásairól. A központi bizottság 1955. június 14–17-ei ülésszakán ismét bírálták a pártvezetés hibáit, az ülésszak végére azonban revizionizmus, pártellenes tevékenység és jugoszlávbarát elhajlások vádjával Jakovát és Spahiut kizárták a központi bizottságból. Ezzel a lépéssel az 1943-ban megalakult központi bizottság alapító tagjai közül egyedül Enver Hoxha maradt 1955-re a testület tagja. Egy héten belül összes párt- és kormányfunkciójától megfosztották, később letartóztatták és zárt tárgyaláson huszonöt éves börtönbüntetésre ítélték. Végül azonban ismét Beratba internálták, és életét súlyos betegként a tiranai börtönkórházban fejezte be.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Elsie 2013 :220.
  2. Elsie 2013 :220–221.
  3. Elsie 2013 :220.
  4.  A kommunista párt megalakításánál: Pearson 2005 :165.; Elsie 2013 :220. • A vezetőség tagja: Fevziu 2016 :48. • Partizántisztként: Elsie 2013 :220. • KB-tagsága: Elsie 2013 :220. • A labinoti konferencián: Pearson 2005 :240–241.
  5.  Szakszervezeti vezetőként: Pearson 2005 :428. • A párizsi konferencián: Pearson 2005 :473. • Az alkotmányozó nemzetgyűlés elnöke: Fevziu 2016 :150.; Ligjvënësit shqiptarë në viti (’Az albán törvényhozás évenként’). Republika e Shqipërisë – Kuvendi (Hozzáférés: 2018. november 25.) arch
  6.  Tárca nélküli miniszter: Qeveria e parë e Enver Hoxhës (22 mars 1946 – 1 tetor 1948). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 19.); Elsie 2013 :220–221. • Jugoszláviai nagykövet: Réti 2000 :102.; Pearson 2006 :159.; Elsie 2013 :221. • Első ipari minisztersége (1948): Qeveria e parë e Enver Hoxhës (22 mars 1946 – 1 tetor 1948). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 19.); Pearson 2006 :284. (kinevezésének dátuma 1948. június 1.). • Miniszterelnök-helyettessége, második ipari, majd pénzügyminisztersége: Qeveritë shqiptare (’Albán kormányok’). ShtetiWeb (Hozzáférés: 2019. április 19.); vö. Elsie 2013 :221. (más dátumokkal).
  7.  1951-es konfliktusa: Elsie 2013 :221. • Vezércikk: Jacques 2009 :454. • Kapcsolata Hoxhával és Shehuval: Elsie 2013 :221. • Reformellenzéki szerepe: Balogh 2004 :54. • Római tárgyalása: Pearson 2006 :490. • A KB 1955. júniusi ülése: Réti 2000 :128.; Balogh 2004 :54.; Pearson 2006 :492.; Elsie 2013 :221., 421. • Hoxha, a KB utolsó alapító tagja: Vickers 2014 :172. • Rangfosztása és börtönbüntetése:

Források

[szerkesztés]
  • Balogh 2004: Balogh László: Rendszerváltások és diktatúrák: Politikai-hatalmi viszonyok Kelet-Közép-Európában, 1944–1985. Budapest: Századvég. 2004. = Tanítani, 5. ISBN 9639211761  
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • Pearson 2006: Owen Pearson: Albania as Dictatorship and Democracy: From isolation to the Kosovo War, 1946–1998. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2006. = Albania In the Twentieth Century, 3. ISBN 1845111052  
  • Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.