Treport
Treport | |
Zvërnec, Albánia | |
A Treporti-fok (2015) | |
Alapítás | i. e. 7. század |
Megszűnés | i. e. 59 |
Oka | földrengés |
Lakói | illírek |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 40° 30′, k. h. 19° 24′40.500000°N 19.400000°EKoordináták: é. sz. 40° 30′, k. h. 19° 24′40.500000°N 19.400000°E |
Treport (néha Triport) régészeti helyszín, az ókori Illíria déli vidékének egyik illírek lakta, az i. e. 7–1. században fennállt erődített települése, Adriai-tengeri kikötője volt. Romjai a mai Délnyugat-Albániában, a Vlorai-öböl és a Nartai-lagúna közé ékelődő területen, a Treporti-fok öblében, Zvërnec falu nyugati határában találhatóak. Korabeli neve nem ismert.
Története
[szerkesztés]Az Adriai-tengeren hajózó kereskedők a Treporti-fok által védett öblöt természetes kikötőként használták a vaskor elejétől. Az 1983–1984-ben Vasil Bereti vezetésével végzett régészeti ásatások során megállapították, hogy az i. e. 7. század végén kialakult település lakói kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeztek. Az i. e. 7–5. századi rétegekből előkerült leletanyagban nagy számban képviseltetik magukat a korinthoszi mesterek edényei, amforák, hüdriák, pithoszok és szküphoszok , de attikai és ión fazekastermékek is.[1]
A települést a feltételezések szerint az i. e. 6–5. századok során erődítették, fallal vették körbe.[2] A település ezt követően vélhetően az amantok koinonjához tartozott, az i. e. 4. század után pedig a 25 kilométerre nyugatra fekvő Büllisz, végül pedig a közeli Aulón kikötője volt.[3] Az ezekből az évszázadokból előkerült cserépedényleletet már főként az attikai és apollóniai termékek túlsúlya jellemezte.[4]
A kikötőváros elnéptelenedését egy i. e. 59-ben bekövetkezett földrengés idézte elő, amelynek következményeként a rakodópart víz alá került, Treport lakói pedig vélhetően Aulónban telepedtek le.[5] A 17. században Avlonyában (ma Vlora) járt Evlija Cselebi arról számolt be, hogy az egykori Treport köveiből építették fel a város oszmán erődjét.[6]
Régészeti leírása
[szerkesztés]Az i. e. 6–5. századi 3 hektáros erődítésnek csupán 24 méteres szakaszát tárták fel az 1983–1984-es ásatások során. A megmunkált kövekből 1,8–2,5 méter szélességben felrótt falat a moenia aeacia (’aiakidészi fal’) várépítészeti eljárását követve fűrészfogszerűen alakították ki, de apollóniai mintára agyag helyett téglasorokkal magasították meg az elkészült falakat. A falmaradványokat a növényzet sűrűn benőtte, ezért nehezen megtalálhatóak.[7] Az egykori kikötő 600-650 méter hosszú, kelet–nyugati irányú rakodópartjának falát hatalmas, 2,8-3,3 méter hosszú kváderkövekből építették fel. Ez az építmény az i. e. 59-es földrengés következtében a tengerfenékre került.[8] A treporti ásatások során feltárt leletek egy része a vlorai Történeti Múzeum kiállításán megtekinthető.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ceka 2013 :70.; Korkuti 2013 :282–283.
- ↑ Ceka 2013 :72–73.; Korkuti 2013 :282.
- ↑ Ceka 2013 :169.; Gilkes 2013 :130., 299.
- ↑ Korkuti 2013 :282.
- ↑ Ceka 2013 :323.
- ↑ Gilkes 2013 :299.
- ↑ Ceka 2013 :72., 110–111.; Gilkes 2013 :299.; Korkuti 2013 :282.
- ↑ Gilkes 2013 :299.; Korkuti 2013 :283.
- ↑ Gilkes 2013 :302.
Források
[szerkesztés]- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698
- ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517
- ↑ Sheme & Mara 2017: Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631