Tihanyi alapítólevél

Az alapítólevél

A tihanyi apátsági templom

Az alapítólevél részlete:
„feheruuaru rea meneh hodu utu rea”, azaz
„Fehérvárra menő hadi útra”

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Tihanyi alapítólevél témában.

A tihanyi alapítólevél, amelyben I. András király 1055-ben összeíratta a monostor birtokát, az egyik legfontosabb magyar nyelvű szórványemlék, a lejegyzett magyar szavak latin nyelvű szövegbe ágyazódnak be.

Története

A tihanyi bencés apátságot Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére alapító I. András magyar király adta ki, és valószínűleg Miklós püspök fogalmazta. Tihanyban az uralkodó bencés szerzeteseket telepített le, akiknek templomot és kolostort építtetett a Tihanyi-félsziget kimagasló pontján. Az alapítás tényét, a javak átadását erősíti meg az a hártyára írt oklevél, amelyet a Pannonhalmi Bencés Főapátságban őriznek a mai napig.

Tartalma

E latin adománylevél szövegében számos olyan magyar nyelvű helymegjelölés fordul elő, amely a 11. századi hazai nyelvállapotról árulkodik.

Az okirat nemcsak tulajdonneveket, hanem közneveket, szószerkezeteket – köztük egy terjedelmesebbet – is tartalmaz a latin mellett magyarul: »INDE AD CASTELIC & FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA POST HEC PETRE ZENAIA HEL REA«, vagyis Fehérvárra menő hadi útra. Ez az út egy római kori útnak még meglevő és használt szakasza lehetett.

Összesen 58 magyar szó található az alapítólevélben, amely az első eredeti formában fennmaradt magyarországi oklevél (vagy egykorú másolat). Egyesek szerint a toldalékok fejlődése szempontjából érdekes az idézett híres részlet, amelyben az értelmezések szerint mai határozórag helyén névutó olvasható (-ra, -re = REA). A különírás azonban semmilyen bizonyító erővel nem bír, tekintve hogy a latin elöljárókat viszont rendszeresen egybeírja (például adfekete kumuc = fekete homokig), illetve az oluphelrea, iturea és bukurea helynevek esetén egybeírták a ragot. A másik érdekesség, hogy a főnevek töveinek végét itt magánhangzó, sőt mindenhol -u zárja. Fehérvár = FEHERUUARU, FEHERU = fehér, UARU = vár, út = UTU, hadi = HODU.

Az alapítólevél teljes szövege megtalálható a Wikiforrásban.

Alternatív elképzelések az alapítólevél tartalmáról

Golarits Miklós szerint a hadiút helye a "királyi központ" pilisi helyszínére tevődik át. Ez a hadi út volt Kesztölctől dél-keletre lévő Fehérvár legfontosabb útja, a via magna strigoniensis. Erre vezethetett a jeruzsálemi zarándokút (1030–1043) is. Fehérvár a nevét onnan kapta, hogy fehér kőből építették a falait, amelyek a környék természetes kőzete. A finom díszítő faragásra alkalmas édesvizi forrás fehér mészkövét a szomszédos Budakalászi mészkőbányából szállíthatták.

Források

• A tihanyi alapítólevél másolata
• Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma ezer éve. Szerkesztő: Takács Imre. Pannonhalma, 1996
• Browsing by Citation "Tanulmányok a 950 éves Tihanyi alapítólevél tiszteletére / Szerkesztő: Érszegi Géza. - Tihany, Tihanyi Bencés Apátság, 2007
• Bárczi Géza: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Budapest, 1951.
• Zelliger Erzsébet: A Tihanyi Alapítólevél Bencés kiadó
• Hoffmann István: A Tihanyi alapítólevél három szórványáról: Huluoodi, Turku, Ursa
• Golarits Miklós: Hol volt és hol van a Fehérvárra vezető hadi út? In: Történeti Földrajzi Közlemények, 7. évfolyam, 3-4. szám, p. 1-27. 2019.

További információk

• Tihanyi alapítólevél a Magyar Nyelvemlékek oldalán
• A Tihanyi alapítólevél 1055-ből Archiválva 2008. december 10-i dátummal a Wayback Machine-ben, ehumana.hu