Temesmóra
Temesmóra (Moravița) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Bánát |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Temes |
Község | Temesmóra |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 307280 |
SIRUTA-kód | 157790 |
Népesség | |
Népesség | 828 fő (2021. dec. 1.) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 79 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 15′ 26″, k. h. 21° 16′ 01″45.257222°N 21.266944°EKoordináták: é. sz. 45° 15′ 26″, k. h. 21° 16′ 01″45.257222°N 21.266944°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Temesmóra (Moravița) település Romániában, a Bánátban, Temes megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Alsósztamora és Ermény közt fekvő település.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 1702 lakosából 1611 német, 53 magyar, 17 szerb volt. Ebből 1659 római katolikus, 28 görögkeleti ortodox volt.
2002-ben 2393 lakosából 2140 román, 112 magyar, 43 német, 38 cigány, 37 szerb, 8 ukrán, 8 horvát, 3 bolgár, 2 szlovák volt. Ebből 1934 görögkeleti ortodox, 356 római katolikus volt.
Története
[szerkesztés]A falutól északra 2 kilométerre újkőkorszaki település maradványait tárták fel. A régészeti lelőhely a romániai műemlékek jegyzékében a TM-I-s-B-06071 sorszámon szerepel.[1]
Temesmóra helyén feküdt egykor Mora (Mura) helység, melynek neve már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt.
A 15. századi oklevelek is megemlékeznek egy hasonnevű helységről. Egy 1492-ben kelt oklevél szerint Jobbágyi Mathkó Mátyás fia Miklós volt a birtokosa, aki Magyarmura, és Tóthmura nevű birtokrészeit Csáki Mihálynak zálogosította el. 1494-ben II. Ulászló magyar király parancsára az aradi káptalan zálog címén Csáki Mihályt iktatta be e két község birtokába. 1597-ben Morawa néven említették az oklevelek.
Az 1723-1725. évi gróf Mercy-féle térképen nem volt feltüntetve, de az 1761. évi hivatalos térképen már Maraviza alakban, óhitűektől lakott faluként volt feltüntetve. Az 1784-1786 években németek telepedtek itt le, részükre 145 új ház épült.
1839-ben országos és hetivásárok tartására is szabadalmat nyert. A település földesura a kamara volt, 1894-ben Kormos Béla dr. és neje Ágoston Róza vették meg, akik 1905-ig a település birtokosai voltak. 1836-ban nagy kolerajárvány pusztított itt, amikor 106-an, 1879-ben ismét kitört a kolerajárvány, ekkor 40-en estek áldozatául.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Verseczi járásához tartozott.
Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Temesvár–Alsósztamora-Temesmóra-vasútvonal.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Római katolikus templomát 1807-ben szentelték fel a Hétfájdalmú Szűz tiszteletére.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.