Telex
A telex (hivatalos megnevezéssel: távgépíró vagy géptávíró[m 1]) géppel írt szöveg átvitelére szolgáló, kapcsolt hálózaton működő távközlési rendszer. A név az angol teletypewriter exchange („távíróközpont”) kifejezés előtagjainak összevonásából származik.[1] Működése a telefonhálózathoz hasonlatos: két telexgép között (manuális vagy automatikus) központokon keresztül felépített összeköttetésen lehet levelezni; azonban a két hálózat egymástól független, eltérő szabványokkal[2] és hívószámrendszerrel.[3] További különbség, hogy – a telefonnal ellentétben – a telex nem analóg, hanem digitális jeleket használ az információ továbbítására: „az egyes betűk billentyűinek lenyomásánál a készülék az illető betűnek megfelelő áramlökéseket továbbít a vele vezetékkel összekapcsolt másik távgépírókészülékhez”.[4]
A telexgép
[szerkesztés]
A végberendezés – a telexgép – írógéphez hasonló, azonban tartozik hozzá egy központhívó doboz[5] és egy lyukszalagos egység is. Az előbbi a központ felhívására és bontásra szolgál; automata hálózatban pedig a hívott számának bevitelére egy számtárcsát is tartalmaz (a kép jobb oldalán). Lyukszalagon előre lehet rögzíteni a levelet, amelyet a hívás felépülte után beolvasva gyorsan – és akkár több címzettnek – el lehet küldeni (a kép bal oldalán). Az ötbites kód átviteli sebessége 50 baud, ami másodpercenként 6 ⅔, percenként 400 karakternek felel meg.[6] (Összehasonlításul: a gépírás a 2003-ból származó sebességi világrekordja 955 leütés percenként.[7]) A telexgép jellegzetes hangja hírműsorokban ma is gyakran hallható.[8]
Története
[szerkesztés]
Szöveges üzenetek átvitelét először a 19. század közepén létesített távíróvonalak tették levhetővé, de az ott alkalmazott, pontokból és vonalakból álló morzekódot csak a beavatottak tudták olvasni. A Hughes-féle, papírszalagra betűket nyomtató távíró ugyancsak ekkortájt jelent meg, de csak lassabb átvitelt tett lehetővé.
Mindkét rendszer pont-pont közötti összeköttetést valósított meg, azaz egy adott gépről csak egyetlen másikra lehetett táviratot küldeni. Ezen segített a 20. század harmincas éveiben a telexhálózat, ahol már tetszőlegesen össze lehetett kapcsolni az állomásokat.
Az Egyesült Királyságban 1932. augusztus 15-én nyitotta meg a brit posta a nyilvános szolgáltatást, Németországban 1933-ban debütált a telex.[9] A nemzeti hálózatokat elkezdték összekapcsolni:1942-ben a Harmadik Birodalom, Svájc, Franciaország, Anglia, Hollandia, Dánia, Belgium, Szlovákia és Magyarország telexelőfizetői tudtak egymással – kezelő közreműködésével – levelezni.[9] A telex a második világháború után világszerte gyorsan tért hódított, s a 80-as évekig az elektronikus szövegtovábbítás egyeduralkodó módja volt – amíg a telefax (és később az e-mail) át nem vette a helyét.
A magyar telexhálózat története
[szerkesztés]Magyarországon 1942 áprilisában 27 előfizetővel[10] indul meg a nyilvános, kézikapcsolású távgépírószolgálat.[4] Az előfizetők száma 1944-re 67-re emelkedik, de a háború után mindössze három állomás marad működőképes.[10] 1953-ban kezdi meg működését Budapesten a „roncs-alkatrészekből” épített[11] automata telexközpont, amely 143 budapesti és 76 vidéki előfizetőt szolgál ki.[12] A kimenő nemzetközi távválasztást 1964-ben vezetik be.[13][m 2] Az ezredik telexgépet 1965-ben,[14] a kétezrediket 1969-ban,[15] az ötezer-hatszázadikat 1975-ben[16] kapcsolják be.
1981-ben helyezik üzembe Budapesten a japán Nippon Electric Company (NEC) által gyártott NEDIX–510A[17] típusú, számítógépvezérlésű, időosztásos távíró- és adatközpontot,[18] amely kevesebb mint egy évtizedig működik. 1990-ben Siemens-gyártmányú EWSP-központra[19] cserélik a budapesti[20] és a debreceni központot.[21] A vidéki, kisebb kapacitású központokat a francia Sagem elektronizálja: 1990-ben Szombathely[22] és Szolnok,[23] 1991-ben Kaposvár[24] és Miskolc[25] kap tároltprogram-vezérlésű központot. Az országban ekkor 27 telexközpont[21] működik, az előfizetők száma eléri a csúcsát: több mint 14 ezer hazai cég rendelkezik telexkészülékkel.[26]
Bő egy évtizeddel később, 2002 februárjában – ekkor már csak 83 magyarországi előfizető volt – a még működő állomásokat a szlovák hálózatra terhelik át, és június 5-én ünnepélyesen kikapcsolják az utolsó hazai telexközpontot. Ezzel a telexhálózatok világa itthon hatvan év elteltével a technikatörténet részévé vált.[9] Magát a telexszolgáltatást a Matáv Rt. 2003. december 31-én szünteti meg.[27]
A magyar telexhálózat 1980-ban
[szerkesztés]A hálózat ekkor közvetlen vezérlésű központokból áll. Felső szintjén hat – félkövér szedéssel jelölt – gócközpont alkot szövevényes hálózatot (vagyis minden központ össze van kötve minden másikkal).[28] A hívószám első jegye jelöl ki a gócközpontot (Pécs: 1, Budapest: 2, és így tovább). A második számjegy a gócközponthoz csillaghálózatban kapcsolódó végközpontokat jelöli ki (például Szombathely: 37, Keszthely: 33, és így tovább). A hálózatban két mellékközpont is van, a Győrhöz kapcsolódó Sopron és a Budapesthez kapcsolódó Salgótarján; az ő központkijelölő számuk három jegyű. Az alábbi térképen az egy gócközponthoz tartozó központok azonos háttérszínnel vannak jelölve. A körrel jelölt központ TW–55 rendszerű (lépésenkénti vezérlésű, emelő-választógépes), a négyzet TWK (keresztrudas) központot mutat. Valmennyi központot az NDK-beli RFT gyártotta.
emelő-választógépes gócközpont
emelő-választógépes végközpont
keresztrudas végközpontA tovább élő telex
[szerkesztés]
A telex korántsem tűnt el: a rövidhullámú, vezeték nélküli rádiótelexet ma is használják a katonai, polgári, állam- és rendvédelmi szervek, diplomáciai testületek, légiforgalmi és meteorológiai szolgálatok – és a rádióamatőrök.
A navtex (NAVigational TEXt Messages) a tengerhajózásban használatos GMDSS-hálózat (Globális Tengeri Vészhelyzeti és Biztonsági Rendszer) része, segítségével hajóknak lehet időjárási adatokat és figyelmeztető üzeneteket küldeni.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Definition of Telex (angol nyelven). PCMAG. (Hozzáférés: 2023. október 31.)
- ↑ ITU-T U sorozatú ajánlások: Távíróközpontok (angol nyelven). ITU-T. International Telecommunication Union. (Hozzáférés: 2023. október 31.)
- ↑ Ország- és halózatkódok a telexhálózatban (angol, francia, spanyol nyelven). www.itu.int. International Telecommunication Union. (Hozzáférés: 2023. október 31.)
- ↑ a b Dr. LUKÁSZ ALFONZ m. kir. postatanácsos (1942. június). „Az előfizetői távgépírószoigálat rendszeresítése Magyarországon” (PDF). Magyar Posta XVI (6), 290–297. o.
- ↑ Távgépíró központok (PDF). Szocialista Posta. (Hozzáférés: 2023. október 31.)
- ↑ (2013. március 16.) „Baŭdo” (eszperantó nyelven). Vikipedio.
- ↑ Sedo.com (francia nyelven), 2023. november 2. [2007. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 2.).
- ↑ „Telexgép hangja”.
- ↑ a b c dr. Bartolits István: A hírközlés története LXV.. (Hozzáférés: 2023. november 1.)
- ↑ a b Hangodi Lajos. A balassagyarmati vezetékes hírközlés technikatörténete XII. – telegráf – távíró
- ↑ „Üzembehelyezték az országos távgépíró automata központot”, Esti Budapest, 1953. augusztus 6., 3. oldal (Hozzáférés: 2023. november 11.) „... a posta legkiválóbb műszaki dolgozói brigádot alakítottak és gondos számítások eredményeként vállalták, hogy roncs-anyagokból, saját erejükből megépítik a központot.”
- ↑ Magyarország a XX. században. IV. kötet: Műszaki- és természettudományok – Az államosítás és az önálló magyar ipar kialakulása (1949–1957). Szekszárd: Babits. Hozzáférés ideje: 2023. november 2.
- ↑ Tilesch Gáborné (1964. március). „A nemzetközi előfizetői távválasztás a telexhálózatban”. Postás Dolgozó IX. (3), 1. o.
- ↑ Fehéri Tamás: Telexhálózat Magyarországon (video). filmhiradokonline.hu, 1965. december. (Hozzáférés: 2023. november 6.) „Az 1000. telexállomás a Filmhíradóé volt, amely abből az alkalomból filmriportot készített a magyarországi távíróhálózatról.”
- ↑ (1969. június) „A kétezredik”. Postás Dolgozó XIV. (6.), 8.. o.
- ↑ (1976. január) „Az eredményekről és a további feladatokról”. Postás Dolgozó XXI. (1.), 1.. o.
- ↑ A Távíró- és adatközpontok felépítése és működése. A Nedix 510. (Hozzáférés: 2023. november 2.)
- ↑ Hangodi Lajos. A balassagyarmati vezetékes hírközlés technikatörténete XIII. – telegráf – távíró (PDF)
- ↑ Gonda László (1992). „Csomagkapcsolt adathálózatok”. TMT XXXIX. (1.).
- ↑ (1990. október 26.) „Új telexközpont”. Kurír I. (99.), 5.. o.
- ↑ a b R. I. (1990. november 9.). „Rendszerváltás a technikában – Debreceni telexközpont világbanki támogatással”. Hajdú-Bihari Napló XLVII. (263.), 1.. o.
- ↑ némethy (1990. november 7.). „Új telexközpont Szombathelyen”. Vas Népe XXXV. (261.), 1.. o.
- ↑ (1990. november 10.) „Átadták az új szolnoki telexközpontot”. Új Néplap, Szolnok I. (183.), 1.. o.
- ↑ V. O. (1991. március 1.). „Telexen, holnap is”. Somogyi Hírlap II. (51.), 3.. o.
- ↑ (1991. március 26.) „Bevált az új telexközpont”. Észak-Magyarország XLVII. (71.), 1.. o.
- ↑ Telefonálási szokások | Cégvezetés. cegvezetes.hu. (Hozzáférés: 2023. november 2.)
- ↑ Magyar Posta Rt.: Itt a telex vége (https://wwww.partnerradar.hu). www.partnerradar.hu. (Hozzáférés: 2023. november 2.)
- ↑ Magyarország a XX. században. IV. kötet: Műszaki- és természettudományok – Az államosítás és az önálló magyar ipar kialakulása (1949–1957) (jpg), Szekszárd: Babits. Hozzáférés ideje: 2023. november 10.
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Géptávírónak nevezik azt a korábbi készüléket is, amelyik a legépelt szöveget Morze-kódokkal vitte át, lásd Morzekód#Géptávíró
- ↑ Az alábbi országokat lehetett közvetlenül hívni: Anglia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, NDK, NSZK, Svájc, Svédország, és a Szovjetunió.
