Törmelékkő
Törmelékkő | |
Tektonikus breccsa: hallstatti mészkőtörmelék karbonátos cementben, előtte geológuskalapáccsal | |
Adatok | |
Más név | breccsa |
Képződés típusa | üledékes |
Képződés helye | reziduális |
Szerkezet | szemcsés, mátrixban |
Szövet | kötött laza, összeálló |
Ásványos összetétel | változó |
Előfordulás | gravitációs csapdák |
A Wikimédia Commons tartalmaz Törmelékkő témájú médiaállományokat. |
A törmelékkő vagy breccsa (a német eredetű olasz breccia szóból) 2 mm-nél nagyobb, szögletes-sarkos törmelékdarabokból álló, a törmelékeknél jóval finomabb szemű anyaggal cementált kőzet.
Anyagi összetétele
[szerkesztés]Anyaga rendkívül változatos; gyakorlatilag bármi lehet. A kötőanyag (mátrix) lehet a törmelékekkel egyidős, de lehet későbbi is; anyaga lehet a törmelékekével azonos, de azoktól különbözhet is. Az utólag a törmelékek közé rakódott kötőanyag a leggyakrabban:
- karbonátos,
- kovás,
- agyagos vagy
- vasas (vas-oxi-hidroxidos).
Genetikai típusai
[szerkesztés]Fő fajtái a Földön:
- tektonikus breccsa (dörzsbreccsa avagy milonit, a földtani törésvonalakban);
- vulkáni breccsa (a vulkáni anyagszórás szögletes darabjaiból áll);
- üledékes breccsa (iszaplavinák, sárfolyások stb. terméke). Sajátos altípusa a csontdarabokból összeállt csontbreccsa.
A légkör nélküli égitesteken (például a Holdon) gyakoriak a becsapódásos breccsák.
Felhasználása
[szerkesztés]Egyes változatai (főleg a mészkőbreccsák) jól vághatók, csiszolhatók, polírozhatók; ezeket előszeretettel használják díszítőkőnek.
Hasonló kőzetek
[szerkesztés]A breccsához hasonló, ugyancsak durvatörmelékes, cementált kőzet a konglomerátum; annak szemcséi azonban (amint ezt magyaros neve: kavicskő is mutatja) nem szögletesek, hanem kerekdedek, gömbölyítettek.
Források
[szerkesztés]- Természettudományi lexikon I. (A–C). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1964. 620. o.
- Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 526. o. ISBN 963-05-6928-0
- Török Ákos, 2007: Geológia mérnököknek. Egyetemi tankönyv. Műegyetemi Kiadó, Budapest. p. 133–134. ISBN 978-963-420-934-8