Ugrás a tartalomhoz

Szittyó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szittyó
Varangyszittyó (Juncus bufonius)
Varangyszittyó (Juncus bufonius)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Szittyófélék (Juncaceae)
Nemzetség: Szittyó (Juncus)
L.
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szittyó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szittyó témájú médiaállományokat és Szittyó témájú kategóriát.

A szittyó (Juncus), szövőke, néhol kocsifű a róla elnevezett növénycsalád típusnemzetsége több mint 200 fajjal.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

Alapvetően az északi féltekén terjedt el, de azon belül jóformán mindenfelé megtalálható. Magyarországon 28 faja honos, közülük a kopácsos szittyó védett.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Levele váltakozó vagy kétsoros, hengeres, rekeszekre tagolt.

Ecsetvirágzata a szár csúcsa alatti hasadékból nő ki.

Termése tok; a háromüregű magház sok magkezdeményt tartalmaz.

Életmódja

[szerkesztés]

Tipikusan a nedves termőhelyek növénye, aminek következtében szára és leveleinek belsejét fiókos átszellőztető alapszövet (aerenchyma) tölti ki.

Általában seregesen nő, gyakran társulásalkotó. Más fűféléket elnyom maga körül.

Felhasználása

[szerkesztés]

A jószág csak fiatal leveleit legeli, később csak kényszerűségből takarmány.

Az éles szittyó Európa déli részén terem, egész méternyi, már Dioszkoridész hasmenés ellen és vizelethajtónak ajánlotta.

A békaszittyó és a csomós szittyó nedves helyen csoportosan, néhol zsombékot alkotva nő. Szára erős, hajlékony és szívós, ezért régebben a kosárfonók kisebb tárgyakat, kosarakat, ernyőket, székeket, süvegeket, varsát stb. kötöttek belőle, a kertészek pedig kötözőanyagnak használták. Belét mécsben égették, kúszó ágas tőkéjét (radix junci) kövesedés elleni gyógyhatású készítménynek tartották.

Források

[szerkesztés]