Székely Ferenc (jogász)
Székely Ferenc | |
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1910. január 17. – március 1. | |
Előd | Apponyi Albert |
Utód | Zichy János |
Magyarország igazságügy-minisztere | |
Hivatali idő 1910. január 17. – 1913. január 4. | |
Előd | Wekerle Sándor |
Utód | Balogh Jenő |
Született | 1842. március 11. Szombathely |
Elhunyt | 1921. március 17. (79 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Párt | Nemzeti Munkapárt |
Foglalkozás |
|
Vallás | unitarianizmus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Ferenc témájú médiaállományokat. |
Székely Ferenc (Szombathely, 1842. március 11. – Budapest, Erzsébetváros, 1921. március 17.)[1] jogász, miniszter.
Élete
[szerkesztés]Székely József és Pintér Julianna fia. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, a jogot Pesten végezte. A pesti királyi táblánál letöltött egyéves joggyakornokoskodás után 1866-ban jogi doktorátust szerzett. 1870-ben köz-, 1871-ben váltóügyvédi oklevelet nyert. 1867-ben az Igazságügyi Minisztérium a királyi táblához segédfogalmazónak, még ugyanazon évben fogalmazóvá, 1871-ben titkárra, decemberben főügyész-helyettessé nevezte ki. 1876-ban a IX. Nemzetközi Statisztikai Kongresszus II. szakosztályának titkára volt, 1876-tól az ügyvédvizsgáló bizottság tagja, később másodelnöke lett.
1877-ben megnősült, Clark Ádám özvegyét, Áldásy Máriát (1837–1921) vette feleségül.[2]
1889-től a budapesti egyetem jogi karánál fennálló jogtudományi államvizsgálati bizottságának kültagja; a Magyar Jogászegyesület igazgatóválasztmányának tagja. 1890-től az Országos Statisztikai Tanács tagja. 1890-ben a kúria bírójává hívta meg. 1891 májusában a sajtóügyek előadásával, 1892 márciusában a királyi ítélőtáblai döntvények ellenőrzésével és az alkotandó kúriai döntvények előadásával bízták meg. Tevékeny részt vett a Magyarországi Rabsegélyző Egyesület 1875-ös megalakításában és szervezésében, valamint a kőbányai menedékház felállításában és ügyeinek intézésében, melynek több évtizedig igazgatója és ügyvezető alelnöke, 1890-től tiszteletbeli elnöke, 1896-tól elnöke volt. Részt vett még a budapesti unitárius egyház alapításában és gondnokká is választották. 1897–1899-ben az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott: feladatai közé tartozott többek között a büntetőeljárási törvények életbe léptetése, az ítélőtáblák decentralizálásával kapcsolatos jogszabályok, fogházrendeletek, börtönügyek. 1900 – 1902-ig budapesti főügyész, 1902–1910-ben koronaügyész, 1910. január 17-étől 1913. január 4-éig Khuen-Héderváry Károly gróf és Lukács László kormányában igazságügyminiszter, 1910. január 17-étől március 1-jéig vallás- és közoktatásügyi miniszter.
A budai vízivárosi temetőben helyezték nyugalomra az Áldásy család sírjába, majd 1930-ban a temető felszámolásakor a kerepesi temetőbe szállították az ő hamvait is feleségének, Clark Ádámnak és az Áldásy család tagjainak hamvaival.[3]
Munkái
[szerkesztés]- A budapesti és marosvásárhelyi kir. főügyészeknek a főfelügyeletük alá tartozó fogházak 1872-86. állapotáról szóló Jelentése. Budapest, 1887. (Névtelenül)
- A magyar büntető törvénykönyv büntetési és börtönrendszerének jelenlegi végrehajtása és ennek eddigi eredményei. Budapest, 1889. (Magyar Jogászegyleti Értekezések V. 3.) Online
- Büntetési és börtönrendszerünk reformja. Budapest, 1891. (M. Jogászegyleti Értekezések 61. Többekkel együtt)
Kitüntetései
[szerkesztés]- 1900-ban megkapta a Lipót Rend középkeresztjét.
Jegyzetek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Magyar jogászok
- Magyarország igazságügy-miniszterei
- Magyarország vallás- és közoktatásügyi miniszterei
- 1921-ben elhunyt személyek
- Nemzeti Munkapárt-tagok
- Unitárius magyarok
- Szombathelyiek
- 1842-ben született személyek
- Premontrei diákok
- Országgyűlési képviselők (1910–1918)
- A Fiumei Úti Sírkertben eltemetett személyek