Stupinigi
A településen világörökségi helyszín található |
Stupinigi | |
Közigazgatás | |
Ország | Olaszország |
Régió | Piemont |
Megye | Torino (TO) |
Irányítószám | 10040 |
Körzethívószám | 011 |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | CET (UTC+01:00) |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 59′ 43″, k. h. 7° 36′ 17″44.995290°N 7.604810°EKoordináták: é. sz. 44° 59′ 43″, k. h. 7° 36′ 17″44.995290°N 7.604810°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Stupinigi témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Savoyai- család rezidenciái | |
Világörökség | |
A kastély | |
Adatok | |
Ország | Olaszország |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | C (I) (II) (IV) (V) |
Felvétel éve | 1997 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 59′ 43″, k. h. 7° 36′ 17″44.995290°N 7.604810°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Stupinigi témájú médiaállományokat. |
Stupinigi (piemonti dialektusban Stupinis) Nichelino község egy 200 lakosú városrésze. Itt található Filippo Juvarra mesterműve, a Savoyai-család vadászkastélya, amely a Világörökség részét képezi.
Történelem
[szerkesztés]A kastélyt a Savoyai-Acaia-család lakta, akik aztán 1439-ben eladták azt Rolando Pallavicino márkinak. 1563-ban Emanuele Filiberto tulajdona lett, amikor a Savoyai Hercegség székhelye Chambéry helyett Torino lett. Emanuele Filiberto Stupinigit a San Maurizio és Lazzaro rendnek adományozta. 1729-ben II. Viktor Amádé a rend nagymestereként, elhatározta a jelenlegi kastély megépítését, mint királyi rezidenciáét. 1832-ben került a királyi család kezébe, majd 1919-ben az államé lett, és 1925-ben ismét a rend tulajdonába került.
1987 óta zajlik a felújítása.
A természetvédelmi park
[szerkesztés]Stupinigi természetvédelmi parkját 1991-ben hozták létre. 1732 hektáron terül el, három község: Nichelino, Candiolo és Orbassano területén. A parkban a mai napig honos a mókus, a róka, a nyest, a menyét, a mogyorós pele és a fehér gólya.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Stupinigi című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.